Olvasom az indexen, hogy listázható az elsősök vallásossága.  Na tessék, már megint tombol a diktatúra, valami olyasmi készül, ami a magyar történelem legsötétebb korszakában - tényleg, melyik is volt az? -  fordult csak elő.

Röviden arról van szó, hogy az elsősök beiratkozásakor meg kell adni a gyerek vallását, ami alapján szép kis listákat lehet majd készíteni, adatbázis-lekérdezésről már nem is beszélve.
Mivel érintett vagyok - ősszel megy iskolába a Kiccsaj -, viszonylag közelről láttam, hogy hogyan is megy ez valójában. Legalább is ott, ahová beírattam a gyereket. 

Szó sincs arról, hogy meg kell adni a gyerek vallását! Egyszerűen csak rákérdeztek, hogy az erkölcstant vagy a hittant választom. És ha a hittant, akkor melyiket. Majd miután elmondtam, rá kellett írni "enkezemmel" a felvételi kérelem hátuljára, hogy "Kérem gyermekem számára az X felekezeti hittant biztosítani!". De ahogy elnézem, a "hivatalos" formanyomtatvány is ugyanebben a szellemben fogalmaz.
Vagyis - pro forma - nem kellett megneveznem, hogy milyen vallású, csak azt, milyen hittant kérek.

Jó, azért ebből az esetek nagy részében nyilvánvalóan lehet következtetni arra, hogy valójában melyik is az a vallás. De azért ez nem biztos. Például, ha egy egyház nincs jelen az adott iskolában, akkor a szülő választhat egy "rokonvallást" is. Hátha a "szomszédos felekezetben" - elvégre az is minimum több évszázados tapasztalattal rendelkezik - jobban bízik, mint a jelenleg még erősen fejlesztés alatt álló erkölcsoktatásban.

Nézzük csak konkrétan, hogy mi is a hiszti tárgya. Az, hogy az iskola nyilvántartja a tanuló vallását - pontosabban, hogy melyik felekezet hittanoktatását látogatja -, és ezt meg is küldi az illetékes egyháznak.
És persze most is van "cinkosok közt néma vétkes", aki nem más, mint dr. Péterfalvi Attila a NAIH elnöke, aki semmi kivetnivalót nem lát ebben a "szörnyűségben".

De valóban szörnyűségről beszélhetünk? Szerintem inkább hisztériakeltésről, illetve hatásvadász címadásról van szó.
Már maga az említett cikk is tartalmazza azt az apró és "lényegtelen" tényt, hogy az érintett egyház csak a gyerek nevét és osztályát kaphatja meg az "iszonyú" listán. Ráadásul, - ahogy Péterfalvi erre is rámutat - ha ezt nem akarom az iskola orrára kötni, akkor simán választhatom azt a bizonyos erkölcstant! Na, ebből tessék adatbázist építeni!
Illetve belegondolni, hogy ezeket az adatokat az első órán össze lehet állítani, elég csak végigkérdezni a gyerekek nevét és felírni egy lapra. Ami akár még indokolt is lehet, hiszen azért annak a hitoktatónak tudnia kell, hogy miként is szólítsa a gyerekeket.
Vagy akkor járunk el helyesen adatvédelmi szempontból, ha minden gyerek kap egy sorszámot, és az alapján lesz megszólítva?

Persze akárhogy nézzük, ez a fajta adatgyűjtés azért rejt némi listázási kockázatot, még akkor is, ha a nevek még a fenntartóhoz sem jutnak el, illetve a felekezet nem kerül be a bizonyítványba. Nyilván nem a "népszerű és elfogadott", hanem inkább a "történelmileg kockázatosabb" vallások esetén.

Csak ezzel az a bibi, hogy ez az egész már akkor eldőlt, amikor a vonatkozó törvényt - márpedig valamilyen "erkölcsös" tárgyat tanulni kell - elfogadták. De akkor miért a beiratkozáskor történik a hisztériakeltés, miért nem akkor?