Újra itt a nyár! Ez a kisgyerekes apukák számára nemcsak az elviselhetetlen hőséget jelenti, hanem azt is, hogy át kell alakulniuk logisztikai szakértőkké.

Mert év közben ott az ovi! Optimális esetben a közelben. De legalább minden nap ugyanott, így a reggeli és délutáni program fixen szervezhető. Viszont nyáron az óvoda is bezár! Így a döglesztő hőség idejére valahová el kell rakni a gyereket, mondjuk valami táborba, hogy apuka addig megkereshesse a rávalót. Csak sajnos ezek a táborok eléggé távol vannak. Annyira távol, hogy a blogger kénytelen olyat tenni, amit máskor csak legvégső esetben, vagyis autóval transzponálni a Kiccsajt. (Aki most nagy hőbivel azt gondolja, hogy az ilyen barmok miatt vannak a reggeli dugók, az tegye fel magának a kérdést, hogy vajon a saját gyerekét végigvonszolná-e a fél városon tömegközlekedve, egy fárasztó nap elején/végén a tikkasztó hőségben. Ha a válasz igen, akkor máris feljelentheti magát a gyámhivatalnál...)

Ráadásul - csak, hogy nagyobb legyen az önszívatás - bevállaltam, hogy egy barátom lányát is hozom-viszem, szegény végképp nem ér rá a sofőrszolgálatra, nekem meg aztán teljesen mindegy, hány gyereket szállítok. Annyit azért sikerült könnyíteni, hogy megbeszéltük, hogy elhozza a gyerkőcöt hozzánk, pontosabban a sarki benzinkútra.
Általában az késik el, aki csak a sarokról jön. Próbálom cáfolni a mondást, ezért pár perccel "H óra" előtt odamegyünk. Szerencsére van hely - több is - abban a kis parkolóban, amit valószínűleg azok számára alakítottak ki, akik csak egy csokiért vagy autópálya-matricáért ugranak be.
Beparkolok, éppen nyitom az ajtót, amikor megáll mögöttem valaki, egészen pontosan úgy, hogy egy fél métert belóg a "kitolatási" zónámba.

Természetesen egy taxis az! Mint említettem, több szabad hely is van, de nyilván - a kb. két óra múlva felvett utas érdekében -  neki csak az volt jó, ha rámáll.
Egyenlőre hagyom, a cimbi még sehol, van mellettem egy szabad hely, legfeljebb kitolatok ferdén. Emberünk bemegy a shopba.

Várom a haverom, közben jön még egy autó, naná, hogy mellém kell beállnia. Befutnak, most már tényleg indulni kéne. A szolgáltatók gyöngye visszajön, de ahelyett, hogy elhúzna végre a fenébe, beül, és komótosan elkezd falatozni. Nekem viszont mennem kéne, percről perce nagyobb a dugó.
Valahogy a meleg lefáraszt, sem vitatkozni sem ordibálni nincs kedvem. Viszont eszembe jut egy jónak tűnő megoldás. Mélyen behajolok a leengedett utasoldali ablakon - emberünk még ekkor sem hagyja  abba az evést -, és megszólalok:

- Elnézést kérek, van egy olyan problémám, hogy rettentő rosszul vezetek! Ha gondolja, megpróbálok kitolatni, de szerintem kb. 110 százalék, hogy meg fogom húzni a kocsiját. Megtenné, hogy előrébb gurul egy métert?

No, ez hatott, nem tudtam eldönteni, hogy a derék taxis kezéből a félrenyelt falat, vagy a sebességváltó rekord időtartamú egyesbe tétele miatt esett ki a szendvics, mindenesetre mire visszaültem a kocsiba, már kétautónyi helyem volt a kitolatásra...