Amikor ismerőseimnek meséltem az augusztusi játékvezető-táborról, mindenki csodálkozva nézett rám, hogy ilyenkor hol van jég? Én is csodálkozva néztem rájuk, aztán eszembe jutott, hogy az "átlagmagyar" valamikor január elején - éppen túlélve a karácsonyt - szembesül azzal, hogy korcsolyázni is lehet.

Segítendő a helyzeten, a Szövetség múlt vasárnap akkora mini és szupermini szezonnyitó tornát rendezett, hogy csak na! Az ország minden tájáról - sőt a határon túlról is - 64 csapat kis hokisai karistolták a jeget a káposztásmegyeri Jégpalotában, reggel nyolc órától egészen estig. "Folyosói pletykák" szerint csak a sorsolás elkészítése - elvégre senki sem örül annak, ha az első meccset "hajnali" nyolckor, a másodikat délben, a harmadikat pedig pont zárás előtt játssza - egy teljes napot vett igénybe.
Úgy alakult, hogy besegítettem a lőpadozásba, ezért bár a Jégkert csak kettő utánra lett kiírva, már kora reggel ott vagyok a jégpályán. Alig foglalom el a helyemet, már surrannak is  a korcsolyák, pattog a korong, az első pillanattól kezdve nagyüzem van.

A lőpadhoz is jönnek a gyerekek, próbálnak betalálni a lyukakba. Érdemes belevágni, értékes nyereményekhez lehet hozzájutni, van Csúszka kártya, nyakba-akasztó, ajándékcsomag. Egyesek nagyon rámennek a nyereményekre, többször is próbálkoznak, néha a két Kiccsajon begyűjtött összes nevelési tapasztalatomra szükség van, hogy legalább valamiféle minimális rendet fenn lehessen tartani.
Egy szusszanásnyi szünetben én is megpróbálom, az első lövés betalál - na jó, csak az alsó sarokba, de mégis... -, itt abba is hagyom, és gyorsan lenyúlom az érte járó kártyát. Nézegetem, a hátlapján egy kisfiú van Csúszkával.
Később megjelenik maga a kisfiú is az apukájával, aki nem más, mint régi kedves ismerősöm "Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit! aka Fradigy". Kicsit elbeszélgetünk, természetesen a fia is játszott tegnap, lassan készülődnek az esti fehérvári meccsre.

Én meg a délután Jégkert meccsekre. Előtte még lehívom a közreműködőknek járó ingyen büfé keretet, a Szövetség jóvoltából kettőt is benyomok a nyáron már megcsodált hot-dogból. Ami az általam ismert világ legízletesebb hot-dogja. Finom, kissé édeskés "nemkifli", majonéz, és lisztbe forgatott hagymadarabok. Nyamm.
Miközben majszolgatok, megjön Béla, megkeressük a csapatot. Bár a Nyílt Nap megtette a hatását, és szép számmal vannak már új gyerekek, ezen a tornán inkább a régiekre épül a csapat.
Olyan sok a résztvevő, hogy csak az emeleten felállított ideiglenesnek tűnő öltözőfolyosón kapunk helyett. Innen megyünk le az edzőpályára, ahol a MAC III az első ellenfél.
A MAC ellen tavaly nem sok babér termett, kicsit tartok is a meccstől. Félelmeim nem alaptalanok, az ellen meg is szerzi a vezetést egy védelmi hibából. De ez csak átmeneti megingás, a kapott gól ellenére a csapat nagyon egyben lévőnek tűnik, nincsenek nagy kihagyások, "kóválygások", mindenki teszi a dolgát. Ennek meg is van az eredménye, előbb Varjú Levente egyenlít, majd Szénási Barnabás megszerzi a győztes gólt.

A második meccs nehezebbnek ígérkezik, a magyar hoki zászlóshajója, az Alba Volán az ellenfél. Igaz, ez csak a negyedik csapatuk, de az edző, Tejfalussy Béla óva inti a játékosokat az elbizakodottságtól, inkább a védekezés fontosságára hívja fel a figyelmet. Az első meccsen már "bevált" recept alapján ismét hátrányba kerül a csapat. Ennek ellenére a Volán nem tűnik olyan félelmetesnek - elcsépelt tudósítói fogással élve - egyenlő erők küzdelme folyik a pályán. Hamarosan az eredmény is egyenlő, Hudacsek Barna egalizál. Majd, hogy pontosan megismétlődjön az előző meccs koreográfiája, ismét Szénási Barna lövi a győztes gólt.

A harmadik, Egri Vitézek elleni meccsen nem más, mint a "tornagyőzelem" a tét. Hogy ezen a napon ne csak a Barnák lőjenek gólt, Varjú Levente az elején ismét betalál. Innentől kezdve elég egyoldalú a mérkőzés, gyakorlatilag az egriek alig-alig tudnak kijönni a kapujuk elől. Végig támadunk, aminek eredményeként a két Barna - Szénási, Hudacsek sorrendben -, még két gólt lő.
A mérkőzést követő kézfogáskor kicsit elbeszélgetek az egriekkel, kiderül, hogy a helyi polgármesterség már igen előrehaladott állapotban tart az új jégpálya.... ....ígérgetésével. Június - egy miskolci edzőtábor - óta nem voltak jégen, nem csoda, hogy ma csak ennyire futotta...

Ezt a kis felhőt azonban elnyomja a siker íze. Mind a három mérkőzést sikerült megnyerni, Szénási Barna most először játszotta azt, amit Tejpalkó régóta vár Tőle, és megszületett Yumi első hibátlan meccse is.
Összességében elmondható, hogy a gyerekek sokat fejlődtek az elmúlt szezonhoz képest, ezért az egész csapatnak jár a dicséret, valamint a szülőknek is, mivel több évi áldozatkész hozzáállásuk is hozzájárult a szép eredményhez.  Nekem különösen Cotton Adelynne játéka tetszett, aki harmadik sorosként több jó szereléssel vétette észre magát.