Hosszú idő után ma megint kettesben mentem egy csajjal moziba. Ráadásul sikerült ügyesen úgy intézni, hogy a Zasszony nem ellenezte a dolgot, hanem kifejezetten örült neki.
A kiszemelt helyszín a pár éve megújult Uránia Nemzeti Filmszínház volt. Biztos, ami biztos, már tegnap délután lefoglaltam a jegyeket, miután ellenőriztem, hogy tetszik-e a program a "célszemélynek". Volt ebben egy kis fondorlat is, a hétfő "ekonomi" nap, ha valami rosszul sül el, és idő előtt befejeződik a mozilátogatás, legalább anyagilag nem bukom akkorát.
Az előzetes jegyfoglalás miatt korán oda kellett érnünk, így meg tudtuk nézni a megújult mozgóképszínházat. Legutóbb gyerekkoromban voltam itt, kíváncsi voltam a változásokra. A filmszínház jellege nem változott, maradt a "hagyományos" gyakorlatilag egytermes szerkezet, kiegészítve két kisebb kamarateremmel. Viszont klasszikus, méltóságteljes a kivitel, üvegcsillárokkal, nem a megszokott plázabarokk...
Mindezt volt időnk alaposan szemügyre venni, mert a hölgy "lépcső-mániás", mindet meg kellett mászni, amihez nekem nem sok kedvem volt, de kapcsolatunk jelen szakaszában még a kedvébe kell járni.
- Jujj, itt nagyon sötét van! - jegyezte meg egy ízben.
- Nem baj, legfeljebb összebújunk majd a vetítés alatt... - gondoltam.
Az előadás előtt az emeleti kávézóban fogyasztottunk. Igazi klasszik csajozós hely, humán szakos egyetemista lányok becserkészéséhez kiválóan alkalmas kulissza!
Én capuccinót ittam, Ő forró csokoládét kért...
Lassan megkezdődött az előadás. A teremben ment a légkondi, ezt sosem értettem, hogy amikor odakinn harminc fok van, akkor egy alapvetően ücsörgős helyet miért kell tizennyolc fokos jégveremmé változtatni.
A sötétségre vonatkozó várakozásaim valóra váltak, ahogy leoltották a lámpákat, már hozzám is bújt. Teljesen lekötötte a film, tátott szájjal bámulta.
Engem annyira nem kötött le, dehát nővel nem a film miatt megy moziba az ember...
- Nem fázol? - kérdeztem.
- Nem! - hangzott a válasz. Azért biztos, ami biztos megsimogattam a karját, nem libabőrös-e... Nem tiltakozott...
A mozit követően természetesen hazavittem. Nem mondta, hogy menjek el...
Sőt, kérte, hogy fürdés előtt segítsek levenni a blúzát...
A kádból is én segítettem ki, majd bevonultunk az "alvószobába"... A karjaimban aludt el...
Miközben óvatosan becsuktam magam mögött a gyerekszoba ajtaját, arra gondoltam, hogy ez egy jól sikerült délután volt, érdemes volt elvinni a Kiccsajt megnézni a címben jelzett filmet...
