Na, nem kell megijednie a Kedves Olvasónak, nem egy posztkarácsonyi rektális trauma részletes leírása következik, egyszerűen csak kilátogattam a Winter Classicra... Az eredeti nagyon jó mulatság.
Maga az időpont-választás is tökéletes. Január elsején úgyis takarékon van az ember, déltájban ébred, erős gyomortáji fájdalmaktól elgyötörten. Nagy nehezen elvánszorog a tévéig, megnézi a bécsi filharmónikusok újévi koncerjtét. A nap hátralévő része "kómában" telik, ebbe a hangulatba remekül illik a nyitott pályás hokimeccs félálomban történő megtekintése.
Amit Észak-Amerikában rendesen meg is szerveznek. Beviszik valami nagy amerikai-foci vagy baseball stadionba, a játékosok retró mezt öltenek, a tévé pedig az egész világon közvetíti a meccset... Nem csoda, hogy nálunk is megirígyelték az amerikai módit, és kitalálták a hazai változatot.
Ami olyan magyaros. Az, hogy egy focistadionba jégkorongpályát építsenek, az elképzelhetetlen, nem is lenne rá kíváncsi olyan sok ember. Sebaj, van nekünk legendás Kisstadionunk, ami már húsz évvel ezelőtt sem volt mindig alkalmas hokimeccs lebonyolítására, jó lesz az helyszínnek! A tévéközvetítés majdnem összejött, kár, hogy menet közben a hoki "csatornát váltott", és az új média pont az új sorozat pilotját nem volt képes közvetíteni. Mert nem illik bele a műsortervbe... Bizonyára csalódott rajongók százezrei fordulnának el a csatornától, ha ezúttal nem kapnák meg "betevő" box, illetve argentín és brazil fociösszefoglaló adagjukat.
Eredetileg nem akartam kimenni. Csak közben kiderült, hogy az "öregfiúk" meccsét kedves ismerősöm, Tejfalussy Béla - az itt oldalt "reklámozott" Magyar Hokisztori című könyv szerzője - vezeti, valamint munkagep - egyik törzsolvasóm - a jégkorong blog teljes nyilvánosság előtt meghívott egy családi forraltborra. Ilyen szíves invitálást nem lehet visszautasítani, úgyhogy - mivel az időjárás is optimális volt - mégiscsak kimentem.
Jó, de kinek szurkoljak? Ez előmeccs egyértelmű volt, erre új rigmusokkal készültem, a "három hülye" el lett felejtve, helyette a "tizenként fakezű"-t gyakoroltam. A "mocskos csaló" is átértelmezésre került, ezúttal nem a bírónak "szántam", hanem a zseniális játékvezetői ítéletetet alantas reklamálással kétségbevonó játékosnak. De mi legyen a főmeccsen? Rövid gondolkodás után a Fradi mellett döntöttem, Budai Krisztián shotoutja lett a "szurkolói célkitűzés".
Az "öregfiúk" meccs elejére értem a Kisstadionhoz. Hatalmas meglepetésre hosszú sor állt a pénztárnál. Jé, ennyi ember kiváncsi a hokira?! A sor nagyon lassan haladt, egyre idegesebb lettem, még lecsúszom ez előmeccsről... Nagy nehezen sorra kerülök, ekkor megtudom a csigatempó okát, a pénztáros néni minden jegy mellé egyesével nyugtát állít ki... Bravó! Miért nem lehet a biletkára rányomtatni, hogy ez egyben nyugta is?!
Még tíz percet elcsípek az előmeccsből, 2-1 vezet az Újpest (Dózsa???), a Fradi rohamozik, de Eper mindent véd, ennyi marad az eredmény. A vége felé az egyik újpesti kiüti a korongot, ki kéne állítani, de a két "főzebra" megegyezik, hogy retró meccsen retró szabályokat alkalmaznak, a Kisstadionban különben sincs oldalt plexi. Ahogy a kapu fölött sincs korongfogó háló, ezért ezek a szektorok le is vannak zárva. Pedig közönség van bőven, sajnos a nagy létszámhoz "mellékhangok" is társulnak, megy a "..cskos lilák" ezerrel.
Jönnek a csapatok, a Fradiban ott van Budai is, hááát, a kék-fehér, illetve a piros-fekete sokkal jobban állt Neki...
A bemelegítést követően körbesündörgöm a placcot, az ajándékbolt ezúttal egy asztal, meccskorong "természetesen" nincs, hiába volt logótervező-verseny a jégkorong blogon...
Valahogy az egész körítés olyan szegényes, a válogatott meccseken újabban megszokott show-nak nyoma sincs. Értem én, hogy a Fradi a pályaválasztó, de azért talán a helyi műsorvezetőnek nem kéne nyiltan a zöldeknek szurkolni, elvégre ez Winter Classic-nak lett meghirdetve. Meg talán illene az Újpest játékosokat is érthetően - a válogatottbeli szereplések számát az ő esetükben is elmondva - bemutatni.
Kezdődik a meccs. Krinó shotout-ja öt perc alatt elszáll, az ÚTE egy védelmi hibát követően kihasználja első előnyét. Nem sokkal később a Fradi nem tud mit kezdeni egy másfél perces dupla fórral, innentől a játék ferencvárosi részről leül, a zöldek támadójátékánál csak a védelmük harmatosabb. A lilák sem túl acélosak, színvonaltalan, unalmas a meccs. Szerencsére felfedezem Bélát, legalább dumálunk, illetve kapok jónéhány szakértő észrevételt.
Az első szünetben találkozom munkageppel, aki bebizonyítja, hogy a Volán drukker az a Winter Classicon is Volán drukkker, egy - a teljes csapat által aláírt - ocskays emlékmez van rajta. Bármi más hasonló relikviát "elirígyelnék" Tőle - ezt nem...
A forralt bort nem sikerül abszolválni, egyszerűen nem árulnak, viszont az egyik teacég promóciós napot tart, ingyen osztják az innivalót. Elvileg. Mert gyakorlatilag a szünetben kezdik el izzítani a szamovárt, a sor nem halad tapodtat sem a pauza percei alatt. Sebaj, a lényeg, hogy dumálunk egyet. Kiderül, hogy a másik oldalra szól a jegye, de a "kultúrált" fradi tábor és a "birodalmi rohamosztagosok" miatt lezárták a Stefániát, nem tudott eljutni a saját helyére.
A második harmadban nem esik gól, a Fradi szenved, a másik oldalon Krinó tartja a frontot. A harmadik ugyanilyen, legalábbis az utolsó két percig. Ekkor lemegy Budai, hat az ötre valahogy bepaszíroznak egyet a zöldek, hosszabbítás. A gól után olyat látok, amit hokin még sosem, a fradi táborból előtör a kultúra, bedobnak egy fáklyát a pályára... Persze a "rohamosztagosok" nem mennek be kiemelni az illetőt, inkább a "rendőr Oscar"-ra pályáznak, videóznak...
A hosszabbításban a bírók gyorsan kiállítanak egy fradistát, ezzel most a lilák nem tudnak mit kezdeni. Harmincnégy másodperccel a vége előtt gólhelyzetben szabálytalankodik az ÚTE, egyértelmű büntető - már csak a hátralevő idő rövidsége miatt is -, de a játékvezetők "csak" két percet adnak. És megtörténik az, amire negyed órával ezelőtt nem gondoltunk volna. Egy kipattanót belő a Fradi, kész vége, Becze a jégen fekve szomorkodik...
A fradisták ünneplik a csapatukat, nekem meg eszembe jutnak a kilencvenes évek elejének focis élményei, és gyorsan lelépek, mielőtt kitör a balhé...