Amikor nagyobbacska kissrác voltam, volt nekünk egy kedves családi szokásunk. Vasárnap délelőttönként sétálgattunk a város valamelyik nevezetesebb pontján. Az egyik kedvelt uticél a Városliget volt. Az akció a következőképpen volt kivitelezve:

Beültünk a kocsiba, végighajtottunk az Andrássy - eleinte még Népköztársaság - úton, Atyám leparkolt a szervízúton vagy valamelyik mellékutcában a Hősök terénél, onnan átsétáltunk a Ligetbe, körbebarangoltuk, évszaktól függően megnéztük a csónakázokat/korcsolyázokat, majd - persze csak tavasztól őszig - ettünk egy fagylaltkelyhet a Lizsé nevű fagyizóban. Szigorúan tojáslikőrrel és csokoládé-reszelékkel, elvégre valaminek indokolnia kellett, hogy az egész jóval többe került, mint az alap két-három gombóc fagyi. Meg az egésznek olyan nyugodt hangulata volt, nem volt nyüzsi, akik ott voltak, hasonló célból jöttek. Olyan kis polgári tevékenység volt, még akkor is, ha a rendszerváltás környékén még nem is tudtuk, hogy ez az.

A múlt héten vettem jegyet a Bábszínházba. Egyből eszembe jutottak a régi városligeti séták, az nagyjából adott volt, hogy időre inkább kocsival megyünk, tippeltem, hogy vajon szervízút vagy inkább mellékutca. Gondoltam, ha vége az előadásnak, kicsit sétálunk az Andrássyn, ha látok valami pofás cukrászdát, még egy süti is beleférhet. Polgári Vasárnap v2.0.

Az örömteli készülődés péntek estig tartott, amíg nem olvastam az Index cikkét, hogy vasárnap demonstráció lesz. Pont az Andrássyn. Magukat elnyomottnak érzők egy csoportja éppen ott akar tiltakozó vonulást tartani. Mire a Rendőrség - az elnyomók ??? - egyből egésznapos parkolási tilalmat rendelnek el, és nagy erőkkel készül az eseményre. Mert nem elég a tüntetés, újkori népszokásként mindig akad egy csapat, amelyiknek nem tetszik az egész, és ettől feljogosítva érzi magát, hogy megzavarja a rendezvényt. Mire jön a csősz - a rendőrök - és kizavarnak mindenkit az erdőből. Csak volt már arra is példa, hogy pár kocsi közben megrongálódott. Na, ezt inkább nem. Meg nemcsak a kocsimat, a családomat is féltem.

Legszívesebben otthon maradnék, de a Kiccsaj már nagyon be lett lelkesítve, meg többezer forintom állt a jegyekben, amit mégsem kéne veszni hagyni. Rövid töprengés után megszületik a döntés, taxival megyünk. Ennek nem örülök, egyrészt mert indokolatlan többletköltség, másrészt a taxikban nincs gyerekülés. Felhívom a taxivállalatot, elmondom, hogy hová lesz a fuvar, mondják nem baj, valahogy megoldják.
Elindulunk az előadásra, magamban a "Highway to the danger zone" című Top Gun betétdalt dúdolom... Megérkezünk a Lánchídhoz, a hídfőnél katonai ruhába meg melegítőbe öltözött fiatalemberek állnak, na, kezdődik gondolom, de meglátom rajtuk a ZMNE feliratot, megnyugszom, ezek még nem az ellentüntetők... A Bábszínház felé közeledve egyre több a rendőr, kordon viszont nincs... Megérkezünk. Gyorsan beterelem a családot a színházban, lezajlik az előadás.
A szünetben kinézek, folyik-e már a kergetőzés, de szerencsére csak a bónuszként odaszervezett futóverseny résztvevői üldözik egymást.

Az előadásnak vége, kimegyünk az utcára. Minden békés, egy normál vasárnapnak megfelelő forgalom, semmi jele a tüntetésnek. Éppen eláll az eső, borongós-őszies a hangulat, az Andrássy Champs-Élysées-s atmoszférát áraszt, nincs kedvem beülni taxiba, hatályon kívűl helyezem a biztonsági szabályzatot, megkockáztatok egy sétát az Oktogonig. Minden sarkon rendőr áll, és több járőrautó is elhúz mellettünk.
Felszállunk a buszra, szerencsére csak békés turisták utaznak rajta, az Akadémia előtt látjuk a készenléti rendőröket, már be vannak öltözve Birodalmi Rohamosztagosnak, de még nincsenek "csapaterőbe szervezve", beszélgetnek...

Átérünk Budára, megkönnyebbülök, de azért volna pár problémám:

1. Odasírt 1800 Ft-om taxira, amit biztos senki sem akar megtéríteni nekem.
2. Hiába fizetik be utánam rendesen az adót, az Állam cserébe nem biztosítja a Polgári Vasárnaphoz való "jogomat".
3. Még rendes tájékoztatás sincs, hiába túrom fel a netet, csak hétfőn tudom meg, hogy a híres vonulás csak délután kettőkor indult, amikor mi már rég otthon voltunk.

Szóval, ha jobban belegondolok, akkor én is nyugodtan érezhetem magam elnyomottnak...