Ismét Promontor kedvenc témájának - az esélylatolgatásnak - a vizére evezek. Ezúttal picit rendhagyó módon, hiszen nem az "esemény" előtt, hanem részben utána, részben közben írom le a gondolataimat. Lehet, hogy mégiscsak azon a fránya 13 másodpercen úszott el a bennmaradás...

Múlt pénteken - pár perc bosszankodás után - az volt a véleményem, hogy teljesen mindegy, nem érdekes, hogy nem szereztünk pontot, úgyis a fehéroroszok elleni derbi dönt majd, viszont jól megmutattuk, hogy nem pofozógépnek jöttünk az A csoportban, komolyan be szeretnénk "ide költözni".
Előzetesen úgy gondoltam, hogy Kanada külön kategória, ellenük csak az a lényeg, hogy el ne sírjuk magunkat a sok kapott gól miatt, Szlovákia is meg fogja rázni magát a tavalyi kiesés közeli élmény után, és magabiztosan jut be a középszakaszba. A harmadik játéknapon majd két nullapontos csapat dönti el a harmadik továbbjutó helyet, a fehéroroszok idegesek lesznek - nekik mégiscsak blama lenne nem továbbjutni -, nekünk meg ott a csodafegyver a "szokásos bravúr".
De ha ez nem sikerül, akkor jöhet a második kör, Ausztria és Franciaország verhető (akik remélhetőleg három sima zakóval pottyanak le mellénk)- talán "bravúr lájttal" is, Norvégiát meg nemrég kétszer megvertük.
Ez volt az előzetes papírforma. Amit először mi borítottunk fel, azzal a bizonyos tizenhárom másodperccel. Aztán jöttek a franciák, akik "nem átallottak" csak egy góllal kikapni a svájciaktól. Majd a fehéroroszok, akik hosszabbításban megverték a szlovákokat egy jó kis nagyarányú vereség helyett.

Ekkor vált igazán "hosszúvá" az a tizenhárom másodperc. Kiderült, hogy ez a Szlovákia nagyjából ugyanolyan gyenge, mint a tavalyi, őket "kellett volna" legyőzni a sima bennmaradásért. Ha kibírjuk azt a kis időt, akkor előfordulhatott volna, hogy a szlovákok annyira begörcsölnek, hogy ki is kapnak, mondjuk büntetőkkel. Belegondolni is hátborzongató, de a belorusz-szlovák eredménye esetén 2-2 ponttal, egymás elleni eredménnyel már tovább is jutottunk volna. (A kanadaiak nyomtak volna északi szomszédaink ellen is, hiszen így hat ponttal juthattak volna tovább.) De ha hosszabbításban kikapunk, akkor se kellett volna rendes játékidőben megverni a fehéroroszokat, vagyis az utolsó percekben nem kellett volna úgy kitámadnunk, hogy ilyen szólógólt kaphassunk...

De nem így történt, nem borult kellően a papírforma, marad a kiesési kör. Ahol viszont alaposan megváltozott a csapatösszetétel az előzetesen várthoz képest. Azok a fránya franciák megverték a németeket (bár ha nem is verik meg, egy szoros kiesés is egészen más lett volna, mint a "három zakó"), ami azért is baj, mert a németek nem eshetnek ki. Ők rendezik ugyanis a következő VB-t. A norvégok is lenyomták a dánokat, akiknek láttam a finnek elleni meccsét, az elején félelmetesek voltak, ez sem az a súlyos vereségektől megtört, remegő lábú csapat...

Mit lehet ezek után várni? A bennmaradáshoz Ausztriát mindenképpen meg kell verni. Két nap pihenő után játszunk velük, az osztrákok is most jutottak fel, ennél "könnyebb" meccs nem lehet ezen a VB-n. Ha nem sikerül, akkor már csak "búcsúmeccsek" vannak hátra. Közben "hő ima", hogy a németek vegyék magukat komolyan, és kapja már meg Dánia is azt a nagy verést. Utána pihenőnap, majd jöhet a sorsdöntő derbi. Ha lesz "bravúr plusz", akkor már benn is maradtunk. (A németek meg verjék meg Ausztriát, lécci, lécci...) Remélhetőleg az utolsó meccs már csak az első és második sorrendjéről dönt.

És ha nem? Akkor sincs semmi baj, a fiúk már most helytálltak, a hokivilág - részben - róluk beszél. A körülmények már itt is ecsetelve voltak, a bennmaradás nem lehet semmilyen szinten sem elvárás, amikor ezekben a napokban is két jégpályát (a Gyakorlót, a "fantasztikus népszerűségnek" örvendő műkorcsolya miatt, az UTE stadiont meg egyszerűen nem is értem, mi történik) akarnak bezárni.
Még a balszerencsére sem lehet fogni a dolgot. Igaz, hogy volt a tizenhárom másodperc, meg pont akkor kellett annak a szemtelen korongnak "ráesni" a fehérorosz ütőjére, amikor az emelni akart. De ez valójában nem pech. Az ilyen "apróság" mindig annak a jele, hogy az "alulról" jövő csapat - bár nagyon közel van hozzá - még nem érte el a "felülről" jövőt. A gólbíró átmeneti vaksisága, a hátrányból lőtt gól meg annak, hogy ha picivel is, de megtörtént az "áttörés"...
De ez nem baj. Bízzunk abban, hogy pár év alatt a mostani U18 átveszi a stafétabotot, és 2013-ban már senki sem azon fog bosszankodni, hogy miért kell a magyarokkal játszani a kiesési körben, akik úgysem esnek ki, hiszen ők lesznek a következő VB házigazdái...

Kiegészítés 2009.05.01. 20:25: Nem sikerült. Eddig 150-200% volt, ma szerintem az 50% sem jött össze... Minden csapat életében vannak ilyen rossz napok, kár, hogy nekünk pont az egyik legfontosabb meccsen jött ki... Szerintem kiestünk, de ettől még Hajrá Magyarok.

Kiegészítés 2009.05.03. 18:19: Nem sikerült. A dánoknál valószínűleg jobbak voltunk, a bíróknál nem. Azt még megértem, hogy az első körben nyomtak minket, de a kiesésiben talán már nem kellett volna, pláne úgy, hogy tisztán vezettünk... Sebaj, szép volt Fiúk!

Kiegészítés 2009.05.04. 20:32: Nem sikerült. Olyan kis kedvetlen benyomást keltett ma a csapat, igaz már én is eléggé kedvetlenül ültem le meccset nézni... Úgy érzem, a csoportkörben jól felszívták magukat a fiúk, de a kiesési meccsekre már "elfogytak". Itt jártunk, megyünk vissza a "megszokott" helyünkre... Tapasztalatokat le kell vonni, kicsit újjá kell építeni a csapatot, két-három év múlva ismét jöhetünk, talán hosszabb ideig...