Tegnap október 23. volt, a Lapulás Napja. Kicsit furcsák manapság a nemzeti ünnepek.
Az én ízlésemnek leginkább augusztus 20. felel meg. Egész nap zajlanak a programok, ráadásul lakóhelyünk szerencsés kiválasztása miatt a fejünk felett húznak el a repülők, ami saját, exluzív élményt biztosít. A városban is csupa érdekes esemény van, például a Kenyérfesztivál, ott kenyeret is szoktak osztani, igaz sokat kell érte sorban állni, de sebaj, elvégre Nemzeti Ünnep van, és az "órákat is sorbanállunk érte, mert ingyen van" az egyik legmarkánsabb magyaros jellemvonás. Van még az örök kedvenc, a "nyárzáró" tüzijáték. (Iskolás koromban a görögtűz elhamvadásakor mérhetetlen szomorúság lett rajtam úrrá, ekkor döbbentem rá, hogy nemsokára kezdődik a suli. Azóta nagyot változott a világ, várom ezt a napot, mert ilyenkor szoktam megkezdeni az "évi rendest"...) Ezen a napon a politikusok se nagyon dugják elő az orrukat - naná, nyaralnak -, ezzel is emelve az ünnep fényét.
De október 23. két éve nem ilyen vidám ünnep. A napokban jutott eszembe, hogy 2003-ban - akkor is négynapos hétvége volt - átszeltük a várost, az estét barátainknál töltöttük. Na, ez az, amit ma nem mernék megtenni. Sőt, egész nap nem mozdultunk ki. Nem mintha nagy realitása lenne, hogy napközben a környékünkön történik valami, de családos ember inkább nem kockáztat.
Ha már otthon maradtunk, (választhattuk volna azt is, hogy elmenekülünk egy vidéki wellness hotelba, de ilyenkor kiemelt árért kiemelt tömeget kap az ember, és semmi kedvem nem volt ahhoz, hogy a szaunába jutásért úgy dulakodjak a nyaralótársakkal, mint a "forradalmárok" a rendőrökkel...) próbáltam minél jobban "kiélvezni" a semmittevést. (Ilyesmire ritkán adódik lehetőség. Mert itt van ugyan a hétvége, de annyi mindent kell akkor csinálni. El kell menni vásárolni, mindig van valami érdekes recept, amit muszáj kipróbálni, a Kiccsaj is igényli az apját, valami szerelnivaló is akad, leginkább olyan, ami már hónapok óta halogatva van. És még nem beszéltünk a felhalmozott DVD-k garmadájáról, vagy a rengeteg izgalmas internetes oldalról...) Először is sokáig aludtam, reggeli után ráérősen játszottam egyet a Kiccsajjal, majd miután a Zasszony visszaadta a konyhát - ahol ebédkészítés címszóval tartózkodott - bekevertem az aszalt paradicsomos lepény tésztáját. Annak legalább két órát kelnie kell, ezt a Zasszony gyorsan kihasználta, kezembe nyomta a múlt héten vett törölköző-tartót. Addigra kellően "relaxált" állapotba kerültem, így "soron kívül" nekiálltam felszerelni. Elvileg hat tiplit/csavart kellett mindössze bedolgozni a falba, mégis sikerült teljes egészében kihasználni a kelesztési időt, és a művelet előrehaladtával az évek folyamán felhalmozott szerszámok kilencven százalékát is sikerült bevonni a szerelésbe. Sose értettem, hogy kábé 20 dkg. krómozott műanyagon mi kerül ötezer forintba, de hogy ezért a pénzért még reménytelenül csálé is legyen... No, a végeredmény is az lett, de azért a rudak nagyjából vízszintesen állnak, végül is ez a lényeg...
Mire a lepény kisült, megérkezett a csilingelős autó. (Szólj anyádnak, adjon pénzt.) Mivel a legutóbb vásárolt pangasius (cápaharcsa) nagyon ízlett, le is csaptam rá, lesétáltunk a sarokra, és feltöltöttük a készletet. Megkérdezem a dílert, hogy-hogy munkaszüneti napon is jött, mire elmondta, hogy ilyenkor legalább otthon vannak a vevők. Illetve most nem, mert mindenki elmenekült, augusztus 20.-án bezzeg milyen jó volt a forgalom. (Naugye!)
A vásárlást követően lenn maradtunk az udvaron, kicsit kiszellőztettük a Kiccsajt. (Ennyi "kimozdulást" meg mertem kockáztatni.)
Miközben a Kiccsaj rohangált, rádöbbentem, hogy micsoda csönd van, egyik szomszéd sem piszmogott a kertben, hangosan rádiózva. A borult, szeles idő is remekül passzolt a lehullott falevelek őszies hangulatához...
A levegőzést követően még mindig világos volt, ezért beültem a hálószoba sarkába nemrég átkerült fotelba, és az ablak melletti kuckóban olvasgattam egy órácskát. (A számítógépet nagyívben elkerültem, nem akartam a város szétverését on-line követni...)
Összességében elmondható, hogy roppant kellemesre, békésre sikerült a Lapulás Napja. Kár, hogy ilyen áron...
