Rámfér az ilyesmi. Mivel nem nagyon iszom alkoholt. Főleg sört nem. Egyszerűen nem szeretem az ízét. Illetve nem esik jól. Mármint ételhez. Amikor az ember befejezi az ebédet, és inna. No, akkor inkább egy jó szörpre, üdítőre, nyáron nagy melegben egy nagyon-nagyon híg fröccsre vágyom, de nem sörre.

Persze ez nem mindig volt így. Amikor egyetemre jártam, akkor "kötelező" volt eljárni időnként a haverokkal sörözni. Mert a kilencvenes évek első felében egyetemistának lenni az olyan átmeneti állapotot jelentett. Már nem gyerekkor, nem szórakoztattak minket olyan hülyeségekkel, hogy tanítási idő alatt nem lehet elhagyni az oktatási objektum területét, de még nem felnőtt lét, hisz hiányzott az önálló kereset, munkahely. De valamivel jelezni kellett, hogy inkább felnőttek vagyunk, no erre szolgált az ivászat. Lehetőleg cigivel kiegészítve.

Aztán egy szép napon megérkezett a diploma, Jacint megnyugodott, és alkoholfogyasztása visszaesett a számára kellemes, nulla közeli szintre.
Persze kivételek néha adódnak. Ilyen volt a múlt szerda, amikor Promontorral tartottunk blogtársi találkozót. Promontor és a sör jó barátok. Ezért egy söröző, történetesen a Pivo lett a találka helyszínéül kiválasztva.

Joggal teheti fel a kérdést az olvasó, hogyha ennyire nem szeretem a sört, akkor miért mentem el egy sörözőbe.
Nos, egyszerűen megkívántam, blogtársam Főzdefesztes beszámolói alapján az "inkább csokis utóízt"! Prága  a második kedvenc városom Párizs után, és amúgy is szeretem a cseh/szlovák stílusú kajákat, vagyis a knédlit, valami hússal, szafttal és káposztával.

Kicsit hamarabb érkezem a megbeszéltnél, így van időm gondosan áttanulmányozni az ét- és itallapot. Hatalmas sörválaszték mellett ott vannak az "elvárt" "csehszlovák típusú" ételek is.
Az étlap érdekessége, hogy a hagyományos svejki hangulat ellenére teret enged a modern korszellemnek, vagyis van "sörmenü" is az étlapon, ami valami szűkített adagban mért étket és egy üveg sört tartalmaz.
Rövid töprengés után kiválasztom a "Roston sült füstölt tarját, tormás mártásban, baconos krumplival" konstrukciót, és úgy döntök, hogy a sörrel kapcsolatban Promontorra bízom magam.

Annyi támpontot adok, hogyha már muszáj sört innom, akkor inkább a barna, illetve a szűretlen búzasör irányába szeretek kalandozni. Promontor beajánlja Bernardék barnáját, és kifejti, hogy szerinte igazán jó búzasört a bajorok tudnak csinálni. Pár éve a csehek is próbálkoznak vele, korrekt a termék, de valahogy mégsem az igazi.
Megjön a sör, megrendeljük az ennivalót, közben kóstoló.

Finom. Nem az a zsibbasztó, agyonbuborékolt bolti tucatsör, inkább olyan nyugodt, testes. A korty eleje kellemesen hideg, ami fokozatosan csap át keserűbe. Olyan kellemes keserűbe, mint a tonic.
Beszélgetünk. Kiderül, hogy a multik is tudnak hülyeségeket csinálni, például időnként a főnököknek értékelniük kell a beosztottakat, és aki a legalsó kategóriába kerül, az mindenféle szívatásoknak néz elébe. A bibi ebben leginkább az, hogy valakit mindenképpen be kell ide sorolni.

Megérkezik a vacsora, alig tíz perc alatt. A tarja isteni finom, inkább sonkára emlékeztet. A tormamártás harmonikus, és bónuszként némi savanyú káposzta is van a tányéron.
Csak az a főtt krumpli! Az borzalmas! Olyan ízetlen, illetve emiatt rossz ízű, mint anno a menzán. Persze kellett nekem megcsalnom a knédlit! De az csak vadashoz vagy pörkölthöz jár, engem meg nagyon csábított a tormás tarja...

Közben elfogy a Bernard, és hiába az intés, kikérek egy Velen "osztályú" búzát. Látszik, hogy amatőr "sörész" vagyok, ízlik, nem érzem a különbséget a bajorhoz képest. A barnához képest annál inkább, ennek inkább savanykás, mint keserű az utóíze.
Ezen a ponton rá is kérdezek a "csokis utóízre". Promontor készségesen elmagyarázza, hogy Nála ez egyfajta hobbi, szívesen olvas utána, innen a szaktudás. Meg, hogy az ízeket meg illatokat nem úgy kell érteni, hogy a citrusos illat az a citromsör, hanem inkább úgy, hogy arra emlékeztet.
Óvatosan beleszagolok a búzába. Tényleg van valami gyümölcsös illata, hosszas töprengés után banánként azonosítom. Majd beleszimatolok Promontor barnájába, az meg egész határozottan a kvaszra emlékeztet. Persze nem véletlen a hasonlóság, mindkét ital a malátafélék családjába tartozik.

Közben kikérem a desszertet. Hogy teljes legyen az este az áfonyával töltött knédlit, csokoládés mártásban. Ezzel sajnos el is érkeztünk az este mélypontjához, a knédli száraz és kemény, érezhetően nem aznap készült, de az sem kizárt, hogy a hónap is különböző. Töltelék sem volt benne, a csokimártásba tettek bele jelképesen két darab aszalt szilvát.
Röviden eltöprengek, hogy visszaküldjem-e, de nem akarom elrontani az estét vitatkozással, meg némileg már zsibbadok a két sörtől, így inkább lenyelem - szó szerint is - az átverést.

Összességében jól telt az este, úgy érzem, máskor is lesz kedvem ilyen sörkiránduláshoz, legfeljebb megkérem Promontort, hogy egy másik törzshelyére menjünk...