A blogger nyaralt a héten, családostul levonult pár napra a Plattensee-re. Ilyenkor szoktam. Tulajdonképpen kifinomult nyaralási szokásaim vannak. Például augusztus huszadika előtt sosem megyek. Mert utána már mind az árak, mind a tömeg mérséklődik, és esetleg a hőmérséklet is...
Addig meg marad a Velencei tóra történő leszaladgatás. Mivel Budapest "jobbik végén", vagyis az M7-eshez közel lakom, ezért az út kb. negyven perc, vagyis egész nap tudom intézni a dolgaimat, amikor lejár a 11 és 3 óra közötti "leégési tilalom" beülök a kocsiba, fürdök egy jót, és már jövök is vissza.
Augusztus vége felé meg keresek egy csendes helyen egy négycsillagos wellness szállodát - lehetőleg új építésűt, értem én, hogy minden ráhányás után nem "ekonomi" padlószőnyeget cserélni, de akkor az is legyen érthető, hogy ilyen helyeken nem szeretek nyaralni... -, ahol két napon belül tudnak fogadni - tömegteszt! -, és hajrá!
De Idén a Zasszony nagyon kötötte az ebet a karóhoz, hogy a Balatonra, egészen pontosan Siófokra menjünk!
Fúj! Tömeg, lepukkanás, lehúzás, Germán Megszállási Zóna! (Ez utóbbiból a legszebb az volt, amikor egyszer Tihanyban egy csapat német oda akart ülni az asztalunkhoz, annak ellenére, hogy a vendéglőben még rengeteg üres hely volt. Vagy a másik, amikor bement az étterembe, ránézett a TV-re, és hangosan követelte a "zatajncot".)
Mindegy, néha engedni is kell, így "bebukkoltam" a Panoráma Hotelba. Képek alapján jól nézett ki, tíz éve fel is újították, wellness, félpanzió megvan, ár kedvezményesen tűrhető, tulajdonképpen miért is ne?
Kedd délben érünk oda, újabb jó pont, azonnal megkapjuk a szobát, pedig hivatalosan csak kettőtől járna.
A szobába belépve enyhe csalódás... Háát, nem az eddig megszokott négycsillagos színvonal. A legfőbb probléma, hogy a szoba kicsi. Őszintén szólva, ez még a "múlt bűne", a szálloda "csak" felújítva és nem újjáépítve lett, a klasszik szockóban meg biztos az volt az alapelv, hogy "a dolgozó nappal úgyis a parton döglik, éjjelre meg jó a luk is". Viszont a falak szép tiszták, nincsenek elnyomott véres szunyogtetemek, a bútor is szép ép.
De jajj, a padlószőnyeg! Nos, azon látszik, hogy a Balaton partján vagyunk, és a népek vizes, iszapos lábbal trappolják végig fürdőzés után. Ami kellemetlen, hogy kifejezetten a családos részre kértük a szobákat, jelezve, hogy egy éves kisgyerek is lesz velünk... Bizony a padlószőnyeget évente, kétévente cserélni illene...
A fürdőszoba is szép, tiszta, sehol egy vízkő- vagy egyéb gyanús folt.
És ami kincset ér, az a légkondicionáló! Van, működik, és még az árban is benne van, nem kell érte külön fizetni! A tomboló kánikulában - augusztus huszadika után elromlik az idő, aha... - bizony nagyon szenvedtünk volna hűtés nélkül...
A bevackolást követően irány a fürdés. Először a wellness részleget néztük meg, és itt ért a második csalódás. A szauna sziget pazar - még "jéggyártó" készülék is volt -, a medence kellemesen lehűtve, viszont minden idők legötletesebb élményfürdőjét sikerült tönkrevágni azzal, hogy keresztezve lett egy borospincével.
Nem, nem jófajta vörösborral volt a medence feltöltve, hanem a pincékre jellemző penészgombaszag lengte be a termet. Azért belemerészkedtem, a nyomait a medencében nem, csak a tetőn láttam, de így is eléggé elment a kedvem tőle...
Amikor kicsit lejjebb ment a hőmérséklet, megnéztük a Balatont is.
No, az valami csodás! Öreg "Velencei tavasként" is el kell ismernem, hogy a gyönyörű zöldeskék szín mindent visz! Ráadásul a tó abszolút tiszta volt, még egy méteres vízmélység mellett is tisztán látható volt az alja! A szállodához tartozó partszakasz igazi családbarát, a bólyákig a derékig illetve a bokáig érő víz váltja egymást, a bólyákon túl viszont már úszni is lehet...
Vacsoránál találkoztunk először a félpanzióval, no az viszont "teljesen" négycsillagos volt. Legalább tíz méter hosszan voltak kirakva a jóízű étkek - utántöltés is volt szorgosan -, ráadásul volt olyan sarok, ahol csak gyerekeknek kínált "sztenderd" csemegék - rántotthús, halrudacska, tejbegríz - voltak, mindez a színesceruzával és kifestővel bővített kisasztal mellett, elősegítve, hogy a kétgyermekes apuka - ha sietősen is -, de be tudjon kapni pár falatot.
A pincérek is nagyon kedvesek voltak, az apróbb kisgyermekes kívánságokat - etetőszék, cumisüveg feltöltése meleg vízzel - készségesen teljesítették.
A Balaton szépségén kívül - különösen a hajnali magányos úszások estek jól, amikor a víz még kellemesen friss és "embermentes", a levegő meg még elviselhető hőmérsékletű volt - ért még pár kellemes meglepetés.
Az egyik az, hogy mintha enyhülne a nyaralóövezet Germán Megszállási Zóna jellege. Egyfelől a feliratok nemcsak, hogy magyarul is ki vannak írva, de általában ez kerül előre, és csak utána következik a német. A parton kerekező kóbor árusok is, "Kukoricát tessék, májsz bitte!" kurjantással csábították fogyasztásra a jónépet, sőt olyan is volt, aki az utóbbi helyett a "kürtős kalácsot" kifejezést használta.
De mintha németekből is a normálisabbja jött volna el, egyszer még az is előfordult, hogy a liftbe belépve a köszönésemre, tört "Jó napot kívánok!" volt a válasz. Ilyet korábban sosem tapasztaltam.
A másik pozitívum, hogy nem botlottam különösebb lehúzásba. Az igaz, hogy négyszáz forint volt egy cső kukorica, míg a nyersanyagot a Vámház körúti piacon legutóbb nyolcvanért láttam pár hónapja, viszont a főzést, szállítást és melegen tartást - na jó, ez talán nem volt a kánikulában olyan nehéz - a néni végezte el, nekem csak fel kellett állni a pokrócról a csemegéért. Ráadásul olyan finom, édes volt, hogy második nap már szóltam, hogy ne rontsa el sóval.
Ez szerintem szolgáltatás, amit meg kell fizetni, a lehúzás az lett volna, ha valami hideg, háromnapos takarmánytengerit akart volna rám sózni.
Összességében kellemesen csalódtam a Plattensee-ben, a két kellemetlenséggel együtt is minimum 90 százalékosra értékelem a nyaralást.
És mint tudjuk, ez védési hatékonyságban is már jó teljesítményt jelent...
