Könnyű volt és kellemes... Mint egy pohár jégbehűtött Sangria egy forró nyári estén... Elfogyasztva tizenhárom kortyban... De ennyire ne szaladjunk előre...
Ezúttal kihagyom az előmeccs kezdőharmadát. Helyette alaposan megnézem a kiállítást, úgy, ahogy egy múzeumban szokás, aprólékosan végigjárva. Mert ezt ilyenkor lehet, nem a két meccs között. Akkor millióan vannak, nem lehet olyan finomságokat megfigyelni, mint hogy Levi több fejvédőjén is karcolások, kopások vannak. Ezért mindenkinek javaslom, aki még nem volt, hogy holnap kicsit korábban menjen ki, és nyugodt körülmények között csemegézze végig a "tárlatot". (Esetleg egy dedikált példányt is lehet szerezni Tejpalkó könyveiből, de ez már tényleg "termékelhelyezés"...)
Ezután egy kedves ismerősömet keresem meg, aki a Média Centrumban (leánykori nevén Sajtóközpont) önkéntes, eszem ágában sincs bemenni, csak be szeretnék integetni. Még az "előszobába" sem jutok, már jön a biztonsági őr, mondom, hogy egy ismerősömet keresem, de látom, hogy nem akar beengedni, inkább felhívom. Mondja, hogy adjam meg a nevét, kihívja. Váratlan fordulat, úgy tűnik a sztenderd hardver (kigyúrt felsőtest, kopasz fej) mellett szoftver is volt a "csomaghoz", ez így teljesen korrekt.
A harmadik harmadra beülök a meccsre, látom, a koreaiak vezetnek 5-3-ra, ezek szerint nem volt véletlen a mieink megszorongatása, komolyan bejelentkeztek a bronzra. Nézem a játékot, a hollandok erőlködnek, de nem sikerül közelebb kerülniük, kapnak még egy gólt. Úgy tűnik a koreaiak végleg beleerősödtek a DIV-I-be.
A mieink meccse habkönnyű gála. Ezúttal nincs se görcsölés, se magát felszívó ellenfél. Egyszerűen beszorítjuk a spanyolokat, percekig ki sem tudnak jönni a harmadukból. A tizedik percig bírják, ekkor Pozsgai betalál, repülhetnek a macik. Dobálom rendesen, de szerencse, hogy nem kézilabdával próbálkozom, mert hiába ülök a szokásosnál egy emelettel lejjebb, most sem sikerül egyet sem a jégre juttatni... Azért remélem, a "dobozba" valahogy bekerültek. Percekig áll a játék, a mieink kicsit kiesnek a ritmusból, ezért majdnem három perc kell a triplázáshoz. Ekkor a spanyolok időt kérnek, ilyenkor azért szokás, nehogy megzuhanjon a csapat, és nagy verést kapjon. "Ekkor még nem sejtik", hogy kábé tökmindegy, a verést így is, úgy is megkapják.
Megy tovább a játék, három perc múlva "felrobban" a plexi a tábor hangerejétől - itt kell megjegyeznem, hogy ez hiába "felhozó" meccs, a szurkolók már "címmérkőzés" hangulatban vannak, már a két meccs között is hangos az Aréna környéke -, újabb "csúszás". Pár perc múlva a bíró úgy dönt, hogy előre hozza a szünetet. De legalább megtudom, hogy a plexicserét targonca bevonásával szokás abszolválni...
A szünet után folytatódik a fieszta. "Számolatlanul" lőjük a gólokat, előnyből, hátrányból, egyenlő létszámból. Végre Palkovics is megleli a góllövő ütőt, kétszer is betalál. Minden sorunk eredményes, még Bartalis a "tartalék" is. A közönség tombol, még akkor is taps van, amikor Brabo elrontja Hete shootout-ját...
Hiába lőjük a gólokat, nem tűnik úgy, hogy "túlhajtanák" magukat a fiúk, tart a meccs, valamit kell csinálni, most ennyivel jobbak az ellenfélnél.
A vége 13-1, a gólok száma megegyezik az 1998-as magyar-litvánéval, éppen csak egy kicsit más a leosztás. Az, hogy másnap mi történt, ma már történelem...
Következik a Meccsek Meccse, minden ami eddig történt, csak előzmény, emlék...
Holnap új VB kezdődik...
