A jacintblog történetének eddigi legnagyobb vállalkozása következik. Ha már sikerült bérletet vennem a vasárnap kezdődő Divízió I-es Jégkorong VB-re, megpróbálok minden mérkőzésről szubjektív beszámolót írni. Ráhangolódásként összefoglalom eddigi "személyes megjelenéseim" történetét.

Ezek a látogatások - sajnos - csak Magyarországra korlátozódtak. Hiába akartam 2009-ben Svájcba kimenni egy meccsre, munkahelyi okokból nem jött össze.
Az első élmény szintén olyan, amin nem is vettem részt. Ez pedig nem más, mint az 1983-as budapesti C csoportos VB, amit tévén néztem. Anyukámék mondták, hogy itt van, így megnéztem. Többek között azt a bizonyos kínaiak elleni meccset, amit nagyon meg kellett nyerni ahhoz, hogy feljussunk. Ezzel mindössze annyi volt a bökkenő, hogy azt mondták, hogy a kínaiak nagyobbak(!), erősebbek nálunk, ezért nehéz lesz. De a bravúr akkor is jellemzője volt a magyar hokinak, így sikerült.

Eltelt hét év, ismét Budapesten került megrendezésre a C csoportos VB. Az előjelek biztatóak voltak, a januári Postabank Kupán megvertük az olasz olimpiai-, - ez volt életem első helyszíni hokimeccse -, és a dán válogatottat, és az akkor stabil B csoportos franciákkal is döntetlent játszottunk. Erre a vb-re már ki is mentem, először a magyar-román meccsre, amely 2-2 lett. A közönség megítélése szerint az eredmény alakulását - nem a javunkra - a játékvezetők is befolyásolták, a végén hatalmas füttykoncert volt, és szerencséjük volt a bíróknak, hogy fejvédőt viseltek, így megúszták, hogy hajuk egyes vehemens szurkolók szájnedvével érintkezzen. A győzelem hiánya nem vette el a kedvem, az észak-koreaiak elleni meccset is megnéztem, de akkora már elfáradt a csapat, és a rövid szezon, a fedett pályák hiánya, illetve az egyéb rossz körülmények egy elég kellemetlen vereséghez vezettek. Ami az egész vb-re rányomta a bélyegét, vereség vereséget követett.

Újabb nyolc év telt el, majd eljött a Dicsőséges Feljutást Hozó 1998-as VB. Amire bérletet vettem. Nem volt egy egetverő beruházás, 1500 Ft-ba került az összes budapesti meccsre, a piros vonal magasságába. Ez a VB elég rosszul kezdődött, a kínaik elleni első meccs első percében Szuper rettenetesen mellényúlt, máris 0-1. Szerencsére innentől már csak magyar gólok estek - a korábbi erőnléti és gyorsasági fölény 1998-ra eltűnt- , így a várt eredmény született. A következő élmény a litvánok elleni könnyed 14-0 volt, majd jött a döntő, ismét egy magyar-román. (Az egyszerűség kedvéért most ne firtassuk az ellenfél "nemzeti összetételét", még akkor sem, ha a saját fülemmel hallottam az előző napi kínai-románon, hogy a játékosok jórészt magyarul kommunikáltak a jégen...) Az eredmény közismert, drámai körülmények között nyertünk, meglett a feljutás.

A 2002-es VB-t kihagytam, akkoriban az Északi Megyeszékhelyre jártam a Kedveshez, így a dunaújvárosi, székesfehérvári úticél már nem fért bele a "kilométer-kontingensbe"... A 2003-as VB ismét Budapesten volt, ekkor csak egy meccset néztem meg, a Kedves Olvasó már ki is találhatta, hogy a magyar-románt. Ennek oka egyrészt az Északi Megyeszékhely látogatása, másrészt az 1998-hoz képest megemelkedett jegyárak voltak. Bizony, ugyanabba a szektorba ahol kilencvennyolcban ültem, már több mint ötezer forint volt a napijegy. A meccs ismét döntetlen lett, izgalmas körülmények között, bár ezúttal az eredmény alakításában nem vettek részt a játékvezetők. Ezen a VB-n szereztem be koronggyűjteményem első darabját, azóta ha valamilyen tornára vagy kiemelt meccsre megyek, mindig próbálok venni "emlékpéldányt".

Eddigi utolsó részvételem 2005-ben, a debreceni VB-n történt. Akkorra a Kedvesből már Zasszony lett, aminek folyományaként Budapestre költözött, így nem volt akadálya egy közös debreceni kirándulásnak. "Technikai" okokból - szombatra esett, így nem kellett szabit kivenni - az utolsó, lengyelek elleni derbit választottuk. A távolság miatt ott is aludtunk, és a szállodába visszafelé menet jót röhögtem, hogy a reggel még konszolidált turistának tűnő lakótársak bizony mezbe - angol, lengyel - öltözött szurkolók voltak. Sajnos erről a VB-ről nincs korongom, az utolsó napra elfogyott, cserébe viszont kaptam egyet a tavalyi ljubljanai eseményről, attól a Kedves Barátomtól, akit akár láthattam volna a jégen 1990-ben, csak éppen nem lett nevezve a "hosszúnadrágosok" csapatába...

Már csak néhányat kell aludni, és jön a következő. Természetesen a legfontosabb kérdés, hogy vajon feljutunk-e. A válaszom határozott igen, amit az alábbi két "szakmai" érvvel támasztok alá:

1. Eddig minden páratlan sorszámú budapesti vb-n - vagyis az elsőn és a harmadikon -feljutottunk, a most következő az ötödik lesz.
2. Azokon a budapesti vb-ken, amelyekre bérletem volt, feljutottunk.

A bérletet már novemberben beszereztem, úgyhogy rajtam nem fog múlni...