Remélem, segít valaki eldönteni, hogy én vagyok pénzügyi analfabéta, vagy megint át akartak verni.
Kábé másfél hónapja megcsörrent a telefonom. A Telepannon egybekelt az Ing bankkal, kitalálták, hogyha meghallgatom utóbbi hasznos életpálya tanácsait, akkor előbbitől kapok egy ingyen SIM kártyát, némi lebeszélhetőséggel feldúsítva. Nagyjából sejtettem, hogy nem fognak tudni nekem olyat mondani, ami alapján bármit is veszek, de az ingyenkártya és a felsejlő blogtéma megért annyit, hogy végighallgassam őket.

Miért is gondoltam, hogy nem lesz biznic? Mert a "konzorcium" kimerítette a cepterezés minősített esetét! A cepterezést az alábbi példával lehet szemléltetni:
Tegyük fel, hogy főzni szeretnék, de nincs lábosom. Ha maradok a "sztenderd" megoldásnál, akkor elmegyek a sarki vasedénybe, és veszek egy sima zománcost pár ezer forintért. Ha ennél igényesebb/sznobabb vagyok, akkor vásárolok egy WMF-et húszezerért, mert az INOX, meg vastagabb a talpa, és az milyen korszerű. Ezekkel semmi gond nincs, mert mindkettőt boltban árulják, annak aki szeretné megvenni.

Ezen felül van a Zepter. Nagyjából százezerért. Na ezt már nem is boltban árulják, hanem tukmálás útján. Vagyis telefonon felhívják az embereket, hogy menjenek el valami előadásra, ahol dicsérik a terméket, meg ajándékot is adnak. Mindez persze pénzbe kerül.
Amit kivel fizettetnek meg? Igen, azokkal a balekokkal, akik vásárolnak a termékből!
Na, ezért tudtam előre, hogy "nem veszek semmit", elvégre inkább én kapjak potyaperceket, mintsem kifizessem másokét.

Persze úgy odamenni, hogy kijelentem, "nem veszek semmit" nem túl elegáns, ezért finom manőverezésbe kezdtem, hogy a végén az ügynök lássa be, hogy nem igazán tud nekem eladni semmit.
A beszélgetés egy totóval kezdődött, hogy szerintem mennyit kell félrerakni ahhoz, hogy a nyugdíjkori jövedelmem a kiegészítéssel együtt akkora legyen, mint a mostani fizetésem. Aztán fel lettem világosítva, hogyha iskoláztatni akarom a gyerekeimet, vagy nagyobb lakást szeretnék, annak egyetlen módja, ha benevezek hozzájuk valami hosszútávú izére.
Ezen a ponton beindítottam az offenzívát. Mondtam neki, akárhogy is csűrjük-csavarjuk a dolgot, a későbbi boldog dőzsölésnek csak akkor van létjogosultsága, ha mostanság havonta van egy kis pénzem, amit meg tudok menteni a hiteltörlesztés és a napi megélhetés szörnyeinek karmaiból. Namármost, ha rendelkezésre áll ilyen összeg, akkor miért rosszabb nekem, ha azt megjelölöm a "Hosszú távú megtakarítás" címkével, és óvatosan forgatom, mintha odaadom valakinek, akitől hosszú évek, évtizedek után kapom vissza, és akkor is ki tudja mit. 

A srác hebegett-habogott, végül annyit tudott összeizzadni, hogy én azt jól el fogom hamarabb költeni, amikor elcsábulok például egy szép plazmatévé láttán...
Az emberek könnyelműségére - ld. még Karácsonyi Áruhitel 2010 - apelláló választ figyelmen kívül hagyva, elővezettem az adu ász kérdést, elsősorban a magánnyugdíjpénztári 2008-as "meglepetésre" hivatkozva - a beszélgetés még a Nagy Nyugdíjmentés beindítása előtt történt... -, hogy mi van akkor, ha a Nagy Megtakarítást éppen egy hasonló bukó időszakban kell felvenni...
Na, erre már nem tudott mit mondani, szerencsére lejárt a beszélgetésre szánt egy óra. Becsületére legyen mondva, a SIM kártyát megkaptam, majd mindenáron újabb időpontot akart velem egyeztetni, amikor elővezeti a megoldási javaslatot. (Hogy milyen problémára, azt nem firtattam.)

Éreztem, hogy eljött a "végső csapás" ideje. Mondtam, hogy minden további megbeszélésnek akkor van létjogosultsága, ha előtte e-mail-ben megkapom az ajánlatot, fel tudok készülni a kérdéseimmel.
Ügynökünk láthatóan feladta, a másnap megküldött anyagban meg lett lebegtetve két befektetési konstrukció, hozzá lettek csapva a szerződési feltételek, meg egy hivatkozás, hogy hol tudom megnézni a hozamokat.
Megnéztem. Az alapbeállítás az utóbbi egy év viszonylag elfogadható hozamát mutatta, öt évre visszamenőleg viszont 1-2 százalékokat, illetve erős mínuszokat mutatott a táblázat.

Hogy megdolgozzak a "pénzemért", kicsit beleolvastam a szerződési feltételekbe is. Ezek alapján az alábbi szabályrendszer bontakozott ki előttem mind a két konstrukcióval kapcsolatban:
1. Mindkét konstrukcióhoz kapcsolódik n darab részvény vagy egyéb befektetési jegy.
2. A befizetett pénzből ezek közül lehet választani, mibe fektessék, ezek aktuális hozama
    adja a befektetés pillanatnyi értékét.
3. Amiből fixen levonnak minden évben kezelési költséget.
4. Ha valamelyik papír - a felajánlottakból - nagyon zuhanni kezd, akkor átválthatom a
   többi lehetőség valamelyikére, de ezért - az értelemszerű árfolyamveszteségen felül -
   még egy csinos summát is levonnak átváltási díjként.

Összefoglalva. A befizetett pénzért - az éves levonások után - kapok egy korlátozott befizetési lehetőséget, aminek a kockázatait én vállalom. Ha - körön belül - változtatni akarok, akkor megint fizetni kell, ráadásul a hosszútávú haszon nem éri el a jelenleg körülbelül négy százalékos betéti kamatot sem.
Ebben vajon mi olyan jó nekem????

A fickónak meg szépen visszaküldtem a saját hozamtáblázatukat - pontosabban viszemtáblázatukat -, ezzel sikerült is lezárnom az esetet...