Nekem már elsőre bejött. Leginkább azért, mert a gyerekkori sportközvetítéseket idézte. Ami akkortájt a focimeccseket jelentette. És akkoriban még a magyar foci nyomokban még élményt, eredményeket is tartalmazott. Na, már nem puskásosat vagy albertes-mészölyöst, de még nézhető, szurkolható volt. A riporterek (Vitray, Knézy) még tudtak lelkesedni, élvezhető volt a kommentár is.

Aztán jöttek a kilencvenes évek, a magyar foci - soha véget nem érő - mélyrepülése. És a játékkal együtt a közvetítés szinvonala is nagyot esett. Mintha a riporterek versenyeztek volna a játékosokkal, hogy a "kép" vagy a "hang" legyen unalmasabb. Ráadásul a szakmaiság is nagyon megkopott. Vitray ebben az időszakban nyomta meg idegesítően az s hangzókat, Knézy meg mindig felkapott valami témát, és azt bizonygatta az egész meccsen át. Időnként eszement hülyeségeket. Például a kilencvenes évek közepén a Fradi egyik BL selejtező meccsén az összes játékos orrtapasszal kezdte a játékot. A riporter egy egész félidőn keresztül bizonygatta, hogy "mára" olyan tisztátalanná vált a játék, hogy rengeteg az apró sérülés. Aztán a második félidőre már tapasz nélkül jöttek ki. Mert kiderült, hogy nem a sok bibi miatt tették fel, hanem valami légzéssegítő hóbort következményeként. Csak faláb ellen nem használt...
Később ez a szenvtelen, "objektív" hangnem általánossá vált.

Egészen Léderer megjelenéséig. Féltünk tőle, mert egész egyszerűen tönkrevágta a 2006-os VB-t a hülye kommentárjaival. De a kis rétegadó kis rétegsportjának közvetítésében magára talált.
Akárhogy is nézzük a Volán EBEL-beli szereplése nem a klub belügye, hanem igenis a magyar hokistársadalmat képviselik. Az összes csapat szurkerei közül járnak Fehérvárra meccset nézni, és még olyan "szentségtörő" mondat is elhagyja a szájukat, hogy "Hajrá Volán!"
Ebbe a "közhangulatba" remekül illik Léderer lelkes, üvöltésbe hajló "drukkermentalitású" közvetítése. Aminek "csúcspontja" Nagy Gergő verekedésének "szakkomentálása" volt.

Személy szerint nem szeretem a hokiban a verekedést. Mert meg lehet sérülni, illetve rendesen kiállítják érte a delikvenst. De elfogadom, hogy néha muszáj, elkerülhetetlen része a sportágnak. Mert ha egy csapatban nincs verekedő, akkor az ellenfél elszemtelenedik, és például kihúzgálja a drága légiós kapus lábát. Aki ettől megsérül, és a következő meccseket nem a ketrec előtt, hanem a gyengélkedőn tölti.
Ráadásul Nagy G. esete abszolút elfogadható volt, az ellen addig-addig provokálta Őt, addig-addig rázogatta a pofonfát, amíg le nem aratta a bőséges termést. Nagy nemes egyszerűséggel, stílusosan és szakszerűen véresre verte...
Léderer - mivel a hokihoz ért is -, erre is ráérzett, és lelkesen drukkolt a "mi fiunknak". Élőben láttam a közvetítést, és az volt az első gondolatom, hogy "Ákos, azért ezt egy kicsit durva volt, visszafogottabban kéne, elvégre ez egy másik sportág".

És körülbelül ennyivel  le is kellett volna rendezni a dolgot a riporter főnökeinek is. Ehelyett először ki akarták rúgatni, majd három hónapra letiltották a képernyőről. A német főnökök.
Amit egyáltalán nem értek. A közvetítések során már többször előfordult, hogy egész harmadokon keresztül nem volt hang. Előtte a reklám alatt igen, utána a reklám alatt igen, közben nem.
Ez azt jelenti, hogy annyira nem érdekli őket az egész, hogy nincs egy ügyeletes, akinek az a dolga, hogy nézi a saját adásukat, és ha baj van, akkor szól...
Ezek alapján nem értem, hogy hogyan tűnt fel bárkinek is a Szutyokklubnál, hogy mit csinált Léderer. Véletlenül nézték a meccset? Vagy olvassák az Indexet? És ez hogy jutott ez el a német főnökökig.
Azt sem értem, miért akarták ezért pont ők kirúgni. Németországban magas hokikultúra van, idén például A csoportos VB-t fognak rendezni. Ott is ennyire dilettánsak a vezetők? Ott is ennyire vakok már a bulvármocsoktól?

Jégkorong-edző ismerősöm mesélte, hogy manapság egyre több gyereket hoznak hokiedzésre. Hébe-hóba. Mert a sikerek miatt menő dolog azzal dicskedni, hogy "nekünk is közünk van a hokihoz, a fiam is játszik". Csak nem veszik túl komolyan. Ha hétvégén mennek síelni vagy disznóölés a program, akkor bizony előfordul, hogy a csapat nélkülözni kényszerül a legjobb játékosait az aktuális tornán. Mert igazából a "dicsekvési lehetőségen" túl nem érdekli túlságosan a szülőket a dolog.

Na a Szutyokklub is csak ennyire veszi komolyan a hokit. Ha pedig valaki véletlenül eltér az előírt dilettantizmus-szinttől, akkor jól pofánvágják.

És vele együtt az egész magyar hokistársadalmat...

Ákos, én visszavárlak... Kappanhang ide, kapufa oda, MARCiusban is szeretném hallani a lelkes üvöltésedet egy-egy Volán gól után...