Az önkormányzati választások estéjén Demszky mindig diadalittasan belekiabálja a tévébe, hogy Budapest: Liberális Város. Lószart, Gaba! Budapest: Alkalmatlan Város. Szinte mindenre.
Azt már megszoktuk, hogy ha leesik öt csepp eső, akkor azonnal bedugul a város. Ebben nemcsak az úthálózat a hibás - amit még véletlenül sem fejlesztenek a megnövekedett forgalom igényeinek megfelelően - hanem a sok önkritikátlan hétvégi sofőr is, aki ilyenkor esőkabát helyett kocsit húz magára. Ezzel egyrészt növeli a zsúfoltságot, másrészt - mivel nincs hozzászokva a napi dzsungelharchoz - "rutinos megoldásaival" lassítja a forgalmat. Meg idegesíti is a "harcosokat", akik "jogos felháborodásukban" inkább alázzák, mint segítik az "aszalt szőlő" osztályú közlekedő-társakat.
Közeledik a Karácsony, ráadásul az idő sem optimális, kitűnő alkalom, hogy a város (és lakói) ismét bizonyítsák alkalmatlanságukat. Ha a körülmények egy picit is eltérnek az optimálistól, máris elkezd minden nem működni.
A kálvária pénteken kezdődött. Kedvenc Főnököm kiadta az utasítást, hogy kihelyezett kis csapatunk visszatérhet a Pihe-Puha Belvárosi Bázisra. Mivel egy rakás számítógépet is vinnünk kellett, próbáltam taxit hívni. Ez normális esetben egy perc, máris jön a kocsi. De nem "rendkívüli helyzetben". Tárcsázok, nem veszik fel. Illetve az automata igen, - innentől fizetős a hívás - közli, hogy minden kezelő foglalt, várjak. Sorban hívom a taxitársaságokat, egyik helyen nagy nehezen felveszik, de csak fél órára ígérik a kocsit. Cserébe a sok várakozásért, a kábé öt kilométeres út szintén eltart egy fél órát, araszolunk a dugóban.
Végre megérkezünk, rohanok tovább a piacra, mákért. Amit a Mákos Bácsinál szoktam rendesen beszerezni. Mert ott le is darálják, ami nagy előny, mert így a világ legfinomabb máktortájának összeállítási ideje tíz percre csökken. Közben el is lehet kicsit beszélgetni. De nem most. Öten állnak előttem, dolgozik egy kisegítő is, de a hangulat ettől még ideges. Évközben soha senki, most mindenki mákost akar sütni.
A sorbanállást követően irány az Ázsia Bt. Ahová akkor szoktam berohanni, ha egy jónak igérkező receptben van valami alkatrész, amiről még sosem hallottam. Na, az az Ázsia Bt.-ben tutira beszerezhető. Most csak tarkaborsra van szükségem a szűzérme bundájához, igaz "ipari mennyiségben". De nincs. A fűszerpolc üres, éppen töltik, mindenki ideges, a szűk kis folyosókban nem lehet közlekedni. Feladom.
Hétvégén pihenő, tegnap utolsónak hitt hajrá. Családostul elmegyünk a Fehérvári úti piacra. A halakat két hete már megvettem, az ilyesmit a Lehel piacon lehet - évközben nyugodt körülmények között - urasan, egyesével rámutatva a szeletekre, hogy melyiket szeretném. Csak a harcsa nem jött össze. Mivel a Zasszony Kiccsajjal csökkentett hatósugarába nem esik halas, ez tegnapra maradt. Volna. Mert évközben szombatonként tök kényelmes a Fehérvári. Laza látogatás az "arabnál" - kis kadaif, wasabis mogyoró, szárított paradicsom -, szemezgetés a magosnál, kávé, ha hamar odaérünk egy lángos.
Már amikor belépek rosszat sejtek, a Kiccsajt alig birom félrerántani, tapossa lefelé a karácsonyi vásárlástól megdühödött tömeg. Az "arab" még istenes, utána megyünk a halashoz. Évközben pangás, most a "móriczig" ér a sor. A Kiccsaj türelmetlen, inkább hazajövünk, a kétórás sorbanállás reménytelen.
Leteszem a családot, szaladok tovább a Saturnba. A Zasszony még akart venni valakinek egy távcsövet, csak elfelejtette. A Saturn az jó. Lehet kényelmesen válogatni az olcsó DVD-k között. Máskor. Most itt is hatalmas a tömeg, felkapom a távcsőt, futás a pénztárhoz. Ott van idő kifújni magam, előttem hosszú a sor, húsz perc amíg leküzdöm.
Még benézek a Fény utcai piacra, csak röhögök egyet, harcsa nincs, csak kígyózó sor.
Mindjárt indulok a Fehérvárira, ezúttal egyedül, hónom alatt vastag könyv.
Legyen már vége! Vissza akarom kapni a kedvenc helyeimet, vissza akarom kapni a kényelmes, lődörgős, válogatásos, törzshelyes vásárlásaimat!
