Ezúttal egy egészséges, zellerszárból és madársalátából készült ételt fogok bemutatni. A zellerszár fogyasztása jót tesz a gyomornak, a lépnek és a hasnyálmirigynek, javítja az emésztést, tisztítja a bélrendszert és a vért, valamint izzasztó, méregtelenítő hatást gyakorol a szervezetre. Segíti a vizeletürítést, és vízhajtó hatással rendelkezik, emellett hűti a máj és a gyomor belső melegét, mely rendszerint fejfájásban, nem utolsósorban pedig mértéktelen étvágyban nyilvánul meg.

A madársalátát egész évben érdemes fogyasztani, mert változatossá teszi a salátaválasztékot, és lényegesen magasabb a C-vitamin és vastartalma, mint a fejes salátának. Ezen kívül az ásványi anyagok közül nagy mértékben tartalmaz magnéziumot, káliumot, és cinket.
Tehát csupa-csupa egészség! De nézzük magát a receptet!

Először is vegyünk egy csomag zellerszárat! Forrósítsunk meg némi olívaolajat egy wokban, és dobjuk rá a megtisztított, és kb. egyujjnyi vastagságúra vágott zellert. Pirítsuk addig, amíg kezdenek barnást színt ölteni, vagy amíg meg nem unjuk a leégés elleni piszkálgatást. Ekkor öntsük fel némi vízzel, illetve jobb íze lesz, ha egy fél leveskockát is belehajintunk a kompozícióba. Pároljuk addig, amíg el nem fövi a levét, vagy amíg észre nem vesszük, hogy kezd vészesen puha lenni. Akkor a legfinomabb, ha beleharapva egy egészen apró, de határozott roppanást érzünk, vagyis még nem plöttyedt meg az obzsé.

Ha kész a párolmány, akkor egy fél citrom levét keverjük össze annyi olívaolajjal, hogy a keverék ízlésünknek megfelelően savanykás legyen. Forgassuk bele a kész zellerszárat ebbe a fürdőbe. Ha némi folyadék a párolt zeller alól belecsusszan, ne ijedjünk meg, csak jót tesz az ízhatásnak. 
Egy serpenyőben pirítsunk meg egy marék diót! Ezen a ponton véget is ért a főzőcske, most egy minimum kétórás pihenő következik, amíg a zeller átitatódik az olajos-citromos lével.
Addig olvasgassuk a jacintblog korábbi bejegyzéseit!

Ha már legalább egy évfolyamnyi bejegyzést elolvastunk, akkor jöhet a végtermék összeállítása!
Egy tányérra szedjünk ki annyi zellerszárat, amennyit éppen kedvünk van megenni. Takarjuk le frissen mosott madársalátával, annyival, amennyi ráfér a tányérra!
Morzsoljunk a zöldségre ízlés szerint kecske-, juh- vagy egyéb krémjellegű sajtot, szórjuk meg a pirított dióval, és hintsünk rá aranymazsolát.
Végezetül löttyintsük meg az egészet modenai balzsamecettel!

Az étel különlegességét az adja, hogy a négy alapízből három, az édes, a savanyú és a sós is megtalálható benne, finom harmóniával állva össze egésszé!

Hmmm. Hát ez egész ínycsiklandozó! - gondolhatja a Kedves Olvasó - De miért mutáns?

"Természetesen" ez sem saját recept, az eredetije Ritától származik. Csak ahogy az lenni szokott, időről időre változik egy-egy összetevő. Ahogy Sztív mondaná, mindig van helyettesítő termék.
Első lépésként a ruccola transzformálódott át madársalátává. Mivel a ruccolát nem szeretem. Mert keserű. Akármit is csinálunk, akárhonnan is vesszük, ez keserű lesz. Ezt szeretni kell! De én nem szeretem! Megkérdeztem Ritát, ilyenkor mi van, mondta, hogy csere madársalátára.

Következő lépésben az édesköményből lett zellerszál. Elsőre édesköménnyel csináltam, de nem volt édes íze, hanem olyan "zelleres". Így amikor másodszor "megkívántam", és nem volt a boltban gumó, bátran belevágtam a kiszemelt helyettesítő termékbe.

Szintén az "áruhiány" miatt lett a fetából kecskesajt. Az aszalt paradicsom akkor hullott ki, amikor a Zasszony közölte, hogy ne vegyek összevissza mindenfélét, hanem főzzek abból, ami van otthon. Aszalvány pedig kell, ezért került bele aranymazsola.

Jó, de akkor melyik az igazi? Szerintem mindkettő finom, na jó, leszámítva a ruccolát! Az ilyesmi egyszerűen ízlés dolga...