Vagyis Tervszerű Megelőző Karbantartás. Ez a szocializmus egyik szakkifejezése volt, ám a mai napon új jelentéstartalommal gazdagodott. Rákényszerültem... Mert az alig négy éves cirkót (hivatalosan: fali vízmelegítőt) nem lehet csak úgy beizzítani, ha kezdődik a fűtési szezon. Bezzeg az elődje, a jó öreg KV-6, az huszonöt évig zokszó nélkül bírta a megpróbáltatásokat...
Csak sajnos megadta magát. A legrosszabbkor. Öt éve, pont a karácsonyi szünet első napján. Nem zárt le a gáz, amikor a termosztát lekapcsolt. Egy-két rózsa égve maradt, el kellett fújni. Próbáltam szerelőt hívni, de január előtt senkinek sem volt kedve kijönni. Mondom, karácsonyi szünet volt, úgyhogy két hétig csak akkor fűtöttünk, ha tudtuk közben figyelni mikor kattan, és ilyenkor szaladtunk "oltani". Aztán a bejglivel együtt elfogyott a 2003-as év is, de a helyzet nem sokat javult. Jöttek a szerelők, majd ugyanazzal a lendülettel távoztak is. A deklit egyik sem vette le, mindegyik csak közölte, hogy ez bizony cserés, ő majd hoz egy szép, új készüléket, meg a haverját kéményt bélelni. Én meg mondtam, hogy persze, majd januárban itt ülünk hetekig a hidegben, majd kipakoltam őket.
Sokadik próbálkozásra bukkantam rá Rezsőre. Rezső nem majesztró, Ő gázszerelő. Ezt akkor tudtam meg, amikor először jött. Mert bevállalta, hogy reggel hét és fél nyolc között érkezik. Gondoltam "megkési" a szokásos egy órát, öt perc alatt lezajlik a fent vázolt jelenetsor, kilencre már benn is vagyok a melóhelyen, úgyhogy nem erőltettem a korai kelést.
Ehhez képest háromnegyed hétkor megszólalt a csengő. Gyorsan beengedem, megmutatom a cirkót, majd rohanok felöltözni. Mire visszaérek, dekli a földön, Rezső könyékig a készülékben. Az elkövetkezendő egy órában balról jobbra végigszerelte a KV-6 összes alkatrészét (egyszerű jószág, kb. hat alkatrész van benne, lehet, hogy ezért hívták KV-6-nak?), a készülék végre ismét lezárt. A szerelés végén Rezső elárulta, hogy alapvetően valami behúzómágnessel van a baj, huszonöt év után az elgyengül. Kapni már nem lehet, és ő szívesen csinálna ilyet, de már az utolsó öreg szaki is rég "kihalt", akitől el lehetne lesni a gyártás fortélyait. Megállapodunk, hogy azon a télen még megpróbálja "életben tartani" a készüléket, de nyáron aztán tényleg csere. Rezső be is váltotta az igéretét, még kétszer kellett kiszaladnia egy-egy gyors újraélesztésre, de valahogy kihúztuk a szezont.
Következő ősszel belevágtam a cserébe. Rezső óva intett a túlelektronizált készülékektől, amiben havonta kell valami érzékelőt cserélni, ezért a KV-6 egy késői leszármazottját választottam. Szeptemberben amikor jöttek a kéményseprők a szokásos ellenőrzésre, megkérdeztem, hogy nem tudnak-e ajánlani valakit, aki kibéleli a kéményt. Mert akkoriban már "divat" volt a bélelés, mert a kémény anélkül, hű de veszélyes. (Igaz, akkoriban még a béléscső volt a trendi, arra kötelezték szegény készülékcserés versenyzőt, mert az aztán megóv a füstmérgezéstől. Pár év múlva aztán rájöttek, hogy ez sem az igazi, a Furánflex a menő. Úgyhogy két év "nyugalom" után, most megint "retteghetek"...) Természetesen magukat ajánlották, ami a legjobb megoldás volt, mert azt a bélelést át is kell venni, és a saját munkájába csak nem köt bele senki... Egy apró probléma akadt, csak 110-es csövet tudtak behúzni, míg a készülékhez 130-as kell. Mondták, hogy kérjek kéményszűkítést. Ezt az engedélyt a Szűkítési Hivatal osztja, az általa kijelölt szakértő szakvéleménye alapján. Ki is jött a manus, megkérdezte, milyen hosszú a kémény, rövid számolgatás után megegyeztünk hat méterben, mondta, hogy az jó, mert négy a minimum, és mivel hat nagyobb, mint négy, lehet szűkíteni. Mindez "mindössze" tizenöt rugóba került, igaz kaptam még egy négyoldalas leírást erről, teli mindenféle számításokkal.
Az új készülék két évig tökéletesen működött. Ekkor lejárt a garancia, rá egy hónapra levágta az őrlángot. Próbáltam újraindítani, ismét levágta. A "hiper-szuper" masinán van hibajelzés, de az nem mutatott semmit. Magától értetődően péntek délután volt, de muszáj volt, hát hívtam Rezsőt. A Kiccsaj már megvolt, igaz, még összeintegrálva a Zasszonnyal, úgyhogy kisírtam Rezsőnél, hogy másnap reggel jöjjön. Rezső meg is érkezett, lekapta a deklit, leszerelte az őrlánghoz vezető csövet, belefújt, aminek hatására hatalmas koromdarab repült ki onnan. Nézem-nézem, és rögtön rájöttem, mi a baj. A KV-6-nál ez a cső még egyenes volt, itt már görbe, tehát nem tud a korom alul kiesni. A fújással a probléma orvosolva lett, én meg egyszerre kezdtem el bosszankodni és sajnálni Rezsőt, elvégre a szombat délelőttje el lett szúrva, és még egy bonyolult, többórás szereléssel sem tudta vígasztalni magát, ezért a kis köpőcsövezésért csak "alapdíjat" számított fel.
A tél további része nyugalomban telt, ám a következő novemberben egyik reggel hatalmas kattanásra ébredtem, ismét levágta az őrlángot. Próbáltam újraindítani, ismét levágta. Eszembe jutott az előző évi kaland, és éreztem, hogy nekem kell megoldani a problémát. Kora hajnal volt, nem volt szívem felhívni Rezsőt, de a Kiccsaj ekkor már dezintegrálódott, úgyhogy még kevésbé volt nyerő a fűtetlen lakás. Remegő kézel kiszereltem a csövet (Gázt nem szerelünk, csak ha nagyon muszáj. Egyrészt veszélyes, másrészt erre a területre van megbízható szakember.), megfújtam, az "évi rendes" korom most is ott volt. Hál' Istennek visszaszerelni csak egyféle módon lehetett, de azért a gyufa meggyújtásakor lepergett előttem addigi életem. Ám a robbanás elmaradt, a cirkó ismét működött. Azért délelőtt felhívtam Rezsőt, - addig óránként telefon haza, hogy életben vannak-e még - aki megnyugtatott, hogy ezt nem lehet elrontani.
A legközelebbi esemény januárban jelentkezett. A Kedves Olvasó gondolom már rá is vágta, hogy péntek délután. Némileg már rutinosabban kapom szét a készüléket, megfújkálom, visszarakom, nem indul. Telefon Rezsőnek, lécci-lécci, most azonnal, a Kiccsaj megfázik fűtés nélkül. Rezső egy óra múlva ott van, a kis sunyi cirkó persze működik. Nézzük tanácstalanul, nekem ég a pofám, kicsit dumálunk, végre ismét levágja. Újraindítjuk, semmi. A harmadik kísérletnél Rezső rádöbben, hogy az alján meglazult egy csavar. Kicsit feszélyez, hogy most meg három csavarásért szúrom el a péntek estéjét. Hogy ne legyen akkora bukta a dolog, felvázolok Neki néhány apró, de kellemetlen problémát. Hogy télen kicsit folyik a wc. Meg ki kéne cserélni a tűzhely gázcsövét, mert azt öt évente kell, ráadásul a burkoló levágta onnan a vascsövet, hogy egyszerűbben tudjon csempézni, a gázos meg egy nagy flexit szerelt a helyére. Ami nemcsak szabálytalan, de veszélyes is, mert az állandó hő nem tesz jót neki. Rezső egy hét múlva ismét érkezik, a flexi helyére csinos L alakú rézcsövet installál - jó részét a sütő fedele eltakarja - a végére jó hosszú, "nyúlós" flexivel, hogy ki tudjuk húzni a sütőt takarításhoz. A wc probléma is gyorsan megoldódik, kiderül, hogy a slózi fúgával lett rögzítve, az meg ereszt, nyáron is, csak akkor hamarabb elpárolog, mintsem észrevennénk.
Gyors számvetést végzek. Belátom, hogy ez az új izé már nem olyan robosztus, mint a KV-6 volt. Ennek sajnos ápolni kell a lelkét. Mivel Rezsőnek szezononként ígyis-úgyis jönnie kell, egyszerűbb, ha szeptemberben - ütemezetten - érkezik, mintha mindig a lehető legidétlenebb időben kell átszelnie a várost, valami apró ambuláns beavatkozás miatt.
Persze múlt héten, amikor beütött a Nagy Szeptemberi Zimankó, a készülék egyből barátságosan duruzsolt.
De engem ezzel már nem tud átverni. Hívtam Rezsőt, aki ma meg is látogatott. A gázrostélyból kirámolt pormennyiség alapján úgy saccolom, hogy nagyságrendileg mikulásig bírta volna a készülék. Azért arra lelkileg fel vagyok készülve, hogy januárban majd ismét előáll valami "újdonsággal" a kis dög, de legalább megtettem, amit lehetett...