Hirdetés

Hirdetés

Fizetett hirdetés

Vegyetek betonbort!
betonbor.jpg

Jacint blogja

Pillanat-lenyomat, vagyis mindig az, amit éppen kedvem van leírni... ...de előfordul, hogy kiröhögnek a csavarok...

Címkék

1956 (1) air (1) air race (1) alba volán (2) artisjus (1) átverés (4) augusztus 20 (2) augusztus 20. (1) balaton (1) bede róbert (1) biztosító (1) bkv (3) budapest (1) bulvár (1) bulvármocsok (1) cba (2) celeb (1) cib (1) cipő (1) cortina (1) critical mass (1) deko tv (1) diploma (1) dögkút (1) doktori (1) domus (1) dugó (1) dugódíj (1) egészségügyi reform (1) emléktorna (1) ernő bácsi (4) esélylatolgatás (1) étterem (1) étteremkritika (1) eurogames (1) európai unió (1) fábry (1) fehérítés (1) felvétel (1) fenyőgyöngye (1) fenyő miklós (1) forma1 (1) főzés (1) gasztro (1) gasztró (1) grandhotel (1) h1n1 (1) halottak napja (1) hamburger (1) hamilton (1) hellókarácsony (11) herdálás (1) hitelkártya (1) hoki (4) ilonka néni (4) ingatlanadó (1) Ízek utcája (1) ízlett (1) jamie oliver (1) jános korház (1) japán (1) játszóház (1) jégkorong vb (1) jogdíj (1) karácsony (1) kártyacsere (1) kérdés (1) kertészkedés (1) kompenzáció (2) kormány (1) különadó (1) kultúra (1) lassú tükör (1) léderer (2) lehúzás (1) letöltés (1) m1 (1) made in hungaria (1) magyar (1) magyarságtudat (1) manyup (1) massa (1) match (1) mentőláda (1) mikulás (1) minimax hajó (1) mónika show (1) mozi (1) MSZOE (1) NAV (1) négynapos ünnepek (1) nemzeti karakterisztika (1) népszámlálás (1) november 4 (1) nyaralás (1) nyári táborok (1) ocskay (1) október 23 (1) olimpiai (1) oltópont (1) országtorta (1) orwell (1) ostobaság (1) Óvoda nyári zárvatartás (1) palik (1) pláza (1) pokorni (1) postatörvény (1) pucc (1) race (1) räikkönen (1) reálhozam (1) red bull (1) rtl klub (3) selejtező (1) siófok (1) sport (1) szerencsejáték (1) szilveszter (2) szilveszteri tv (1) szmogriadó (1) szocialista bútorbolt (1) sztrájk (3) talmácsi (1) támogatás (1) távközlési adó (1) taxi (1) taxirendelet (1) telenor (1) teljesen használhatatlan tárgyak (1) terminátor (1) tesco (1) tilcsákbe (1) traumatológia (1) tüntetés (1) tv (1) tvpaprika (1) üdülési jog (1) ülo (1) útelzárás (1) útlezárás (1) wasabi (1) yves rocher (1) Címkefelhő

Kőszeg ostroma

2008.08.14. 13:42 jacint70

Nemrég érdekes dokumentumtöredék került elő a bécsi levéltár mélyéről:

Rüdiger von Schmutzenfitz

titkos császári megbízott naplója

1532. szeptember 18.

Ma új megbizatást kaptam I. Ferdinánd császártól. Kőszegre kell utaznom, a helyszínen kell ellenőriznem a nemrég befejeződött ostromról szóló jelentést.
A hivatalos beszámoló szerint a vár a háromhetes küzdelmet követően átadásra került, ám a hosszú ostrom miatt a török nem tudta folytatni Bécs felé irányuló hadjáratát, inkább visszahúzódott téli szállására.

1532. szeptember 21.

Megérkeztem Kőszegre. Az út rendkívül viszontagságos volt. A magyar határig nem volt probléma, ám a határ átlépése után az utazás roppant kellemetlenné vált. A magyar utak minősége sokkal rosszabb az Ausztriában megszokottnál, már most szeptemberben is rengeteg gödör, mélyen kijárt keréknyom nehezíti a haladást. Az országban kevés lehet az útkaparó szakember, mert csak néhány helyen láttam, hogy javítást végeznének. Maga a reparálás sem olyan átfogó, mint nálunk, a teljes útdarab lekotrása és elegyengetése helyett inkább a lyukak és vályuk földdel való betömése a jellemző. A helyzet hamarosan javulni fog, jelenleg az új útkaparók okítása történik. Ahol javítást láttam,  ott általában egy ember dolgozott, körülötte volt még 4-5 munkás, akik a lapátra támaszkodva nézték, mit csinál. Bizonyára ők a deákok, és figyelték, hogyan is kell ezt csinálni.
A közlekedési szokások is elképesztőek. Kétlovas könnyű kocsimmal próbáltuk gyorsan elérni a célt, ám ebben akadályoztak azok a szőlőszállító ökrös szekerek, amelyek a legforgalmasabb utakon is hosszú sorokban cammogtak.
Az előzés igen nehézkes dolog. Az első kísérleténél majdnem elgázolt minket egy harci vágtatempóban érkező lovas, csak az utolsó pillanatban sikerült elterelni  lovainkat az útjából. Az ijedtség elmúltával derék kocsisom égre-földre megesküdött, hogy előzés előtt hátranézett, de akkor még se közel se távol nem volt senki. Igaza lehetett, mert a lovas gyorsan eltűnt a szemünk elől, vadul cikázva az út két része és az ökrös szekerek között.
A második kísérletbe bele se tudtunk kezdeni. Mikor kocsisom éppen elszánta magát, előtte egy szekér kihajtott és elkezdte előzni a sort. Ez eltartott egy fertályórát.
Utána végre mi is belekezdtünk az előzésbe. A sor felénél járhattunk, amikor feltűnt mögöttünk egy négylovas hintó. Hajtója nagyon közel jött hozzánk - fülembe éreztem lovainak nyihogását -, valamint hangos ostorcsattogással jelezte, hogy menjünk az útjából. Kocsisom elkezdte űzni, hajtani a lovakat, valamint ostorával jelezte, hogy csak az előzés miatt jöttünk ki. Ez nem hatotta meg üldözőnket, még akkor is az öklét rázta felénk, amikor végre be tudtunk sorolni két szekér közé, és el tudott hajtani mellettünk.


1532. szeptember 22.

Korán reggel meg akartam kezdeni az ellenőrzést, de aztán másként alakultak a dolgok. Reggeli után találkoztam a várkapitánnyal, aki rövid látogatásra meghívott nemrég felépült kúriájába. A szerény házacskaként elővezetett lak majdnem akkora volt, mint maga a vár. Gondoltam, egy rövid kitérő nem tart fel nagyon, viszont fontos a jó kapcsolat ápolása a helyiekkel. A rövid látogatásból egész napos lakoma lett. Jurisics uram cselédei minden jóval traktáltak, volt kappan, sültmalac, rengeteg lábasjószág. A délutánt a borospincében töltöttük, ahol finom balatoni borok fogyasztásával telt az idő.

1532. szeptember 23.

A mai napot Frangepán alkapitány házában töltöttem. Már a reggeli előtt megkeresett, és közölte, hogy komolyan megharagszik, ha nem nézem meg szerény hajlékát. Ami nem volt annyira szerény, igaz csak fele akkora volt, mint a kapitányé. Ám kappan, sültmalac, finom bor itt is akadt rendesen. Nagyon jók a balatoni borok. Pár hordóval viszek majd haza.

1532. szeptember 24.

Reggel iszonyatos gyomorégésre ébredtem. Az előző két nap tivornyái megtették a hatásukat. A kapitány és helyettese már a folyosón várt, hogy akkor ma a szomszéd vadászkastélyt keressük fel. A fejem is rettentően fájt a sok bortól, ezért inkább munkához láttam. Elkértem a vár megerősítésének jegyzőkönyvét, amiből érdekes dolgok derültek ki:
Jurisics uram a várkapitányságot pályázat útján nyerte el, éppen az alkapitány előtt. A pályázati feltételek tartalmazták a vár falainak megerősítését, illetve a védősereg felállítását. Minderre Őfelsége tíz láda aranyat biztosított a pályazati kiírásban. A dokumentumok szerint a Jurisics féle pályázat 200 katona kiállítását és a falak másfél ölnyire történő kiszélesítését tartalmazta. Frangepán 250 katonát és két ölnyi falvastagságot ígért, de nem tudott megfelelni az egyik kritériumnak, miszerint a katonák pajzsán szerepelnie kell a kettétört lándzsa motívumnak, ezért a pályázat formális hiba miatt kizárásra került. (Mint megtudtam, a kettétört lándzsa a Jurisics család címerében szerepel, a Frangepánoké két kardot tartalmaz.) Az eredmény kihírdetése után az elbíráló bizottság ismét összeült, és a győztes felet kötelezte, hogy a kizárt féllel lépjen szövetségre, annak alkapitányi kinevezést adva, és előírta, hogy 70-30% arányban közösen erősítsék meg a várat. 
Nem értettem a dolgot. Utánajártam a bizottság összetételének és kiderült, hogy annak tagjait kétharmadrészben  a Jurisics, egyharmad részben a Frangepán család adta.

1532. szeptember 25.

Ma áttanulmányoztam a portyaszolgálat naplóját. Augusztus 4-én a portyáról visszatérő lovasok foglyul ejtettek egy szpáhit, aki éppen egy nyílvesszőre tűzött levelet lőtt a vár kapujába. Átnéztem a vár naplóját is, de a török további sorsáról nem találtam bejegyzést.
Megkérdeztem a kapitányt, aki előbb zavarba jött, majd nagy nehezen kibökte, hogy még az ostrom elején szabadon engedték. Felelősségre vontam Jurisicsot, hadiállapot idején miért engedte el a támadó törököt. A kapitány az alábbi választ adta:
- A nyíllövés pillanatában még nem tudtuk, hogy hadiállapot van, hiszen azt pont a kilőtt levélben közölte a török, amit csak a nyíl becsapódása után lehetett kiszedni a kapuból és elolvasni. Tehát akkor még békeidő volt. Békeidőben pedig a nyíllövés belefér a vélemény-nyilvánítás keretei közé, ezért nem láttuk okát, hogy fogvatartsuk a törököt.

1532. szeptember 26.

Ma megtekintettem a várat, illetve ami az ostrom után megmaradt. A másfél ölnyi megerősítéshez és a tátongó lyukakhoz képest valahogy kevésnek tűnt a törmelék.
Megkérdeztem a kapitányt, aki aki előbb zavarba jött, majd elmagyarázta, hogy a várfalat olyan speciális anyaggal erősítették meg, amely az ágyúgolyó becsapódásakor szétporlad a levegőben, ezzel lassítva azt. Ezzel elérhető, hogy több találat után omoljon csak le.
Különös. Nem értek az építészethez, de majd ha visszatérek Bécsbe, tanulmányozom a legújabb építési módszereket.
Ezután megnéztem a vár temetőjét. Ahhoz képest, hogy ostrom alatt állt a vár, 150 egyforma, szabályosan kiásott sírt találtam. Precíz emberek ezek a magyarok.
Délután a készletelszámolást vizsgáltam át. Megvallom, a pincében kellemes emlékek törtek rám, a hordókban ugyanaz a finom borocska volt, mint amit a két főtisztnél megkedveltem. Viszont akárhogy is számoltam, száz hordó hiányzott.
Megkérdeztem a kapitányt, aki aki előbb zavarba jött, majd elmagyarázta, hogy a törökök az egyik rohamnál elvittek jónéhány hordót.
Különös. Úgy tudtam, a törökök nem isznak bort, de majd ha visszatérek Bécsbe, tanulmányozom a legújabb török szokásokat.

1532. szeptember 27.

Ma éktelen szekérzörgésre ébredtem. Kinéztem az ablakon, éppen egy borkereskedő vitte az árut a vásárba. Gyorsan kiszaladtam, és megkérdeztem, hogy van-e abból a finom balatoniból. Mondta, hogy van, legutóbb is ő szállított. Vettem gyorsan tíz hordóval. Megkérdezte, hogy hova szállítsa. Nem értettem a kérdést. Értetlenkedésem láttán elmagyarázta, hogy múltkor is, amikor  a várnak szállított bort, el kellett vinnie 50-50 hordót a Jurisics, illetve a Frangepán házba.
Hirtelen sötét cselszövés képe rémlett fel előttem.

1532. szeptember 28.

Még tegnap az éj leple alatt kilopództam a temetőbe, és kiástam az egyik katona sírját. Üres volt. Gyanúm beigazolódott, ezért a szomszéd osztrák helyőrség katonáival lefogtuk a kőszegi vár védőit. Az alapos vallatás során az alábbiak derültek ki:

A falak megerősítésére csak néhány helyen, ott is tessék lássék módon került sor. Az erre szánt pénzből épült fel a két főtiszt háza.
A védősereg létszáma sosem haladta meg a hatvanat. Viszont a szerződésben szereplő összes katona zsoldja ki lett fizetve. Az összegen a két főtiszt és kisebb mértékben a katonák osztoztak.
Nem értettem, hogy ilyen körülmények között miért is tartott három hétig az ostrom. Az osztrák helyőrség tömlőcében volt egy elfogott török, őt is kihallgattam. Lassan összeállt a kép:

Ibrahim nagyvezírnek nem igazán fűlött a foga Bécs ostromához. Egyrészt egy ekkora várost elfoglalni igen nehéz, másrészt a hatalmasnak beharangozott török sereg létszáma - a kőszegi várban tapasztalt okok miatt - valójában tizedakkora sem volt. Ezért határozta el a nagyvezír, hogy inkább Kőszeg alatt tölti el az időt, elvégre a kapitány régi jó ismerőse. Az elfogott szpáhi nyila sem hadüzenetet hordott, az ostrom részleteinek megbeszélésére hívták Jurisicsot. A tárgyalások során a két fél gyorsan megegyezésre jutott. Három hétig mímelték az ostromot, a törökök gondosan szétlőtték a várfal fel nem újított részeit. Tévedésből egyszer rossz falrészletet lőttek, ekkor halt meg tíz védő. A remekül szervezett színjátékba máskor is hiba csúszott. Egyik alkalommal egy fiatal bég parancs nélkül ostromot indított, de vesztére olyan helyen mászott fel a falon, ami egyáltalán nem lett felújítva, viszont annyira elhanyagolt állapotban volt, hogy egyszerűen leomlott a janicsárok súlya alatt, akik szörnyethaltak. A két összeesküvő ezt is kihasználta, éjszakánként a hullákat visszacsempészték a várba, majd a másnapi tettetett roham után ismét ezeket írták le, mint veszteséget. A harmadik hét végére Ibrahim is szép veszteséglistát tudott összeállítani, így hozzáigazítva serege valódi létszámát a könyvelésben szereplőhöz.

1532. október 5.

Ma beszámoltam a császárnak kőszegi tapasztalataimról.
Legnagyobb megdöbbenésemre, Őfelsége jót kacagott a hallottakon, és elhatározta, hogy bárói címet fog adományozni Jurisicsnak.
Értetlenkedésemre a császár az alábbi magyarázatot adta:
- Amikor kiderült, hogy a török idén hadjáratra készül, akkor támogatást kértem és kaptam az Európai Törökellenes Ligától. A kémjelentések szerint nagy offenzíva készült, ezért sok helyet meg kellett erősíteni. Például abból épült a Burg új szárnya, azzal a csinos kis márványszökőkúttal, amelyben azok a helyes kis színarany delfinek köpik a vizet.
- Dehát Jurisics ellopta azt a pénzt, amit a vár megerősítésére kapott! Ez egy felségáruló!
- Ugyan! - legyintett a császár - Abból a tíz láda aranyból, amit kaptak, úgyse lehetett volna úgy megerősíteni a várat, hogy az feltartóztasson egy komoly támadást. A török viszont nem jutott el Bécsig, Európa egyenlőre megmenekült, a Liga sem fogja firtatni, hogy mire ment el a támogatás.
- Értem, Felséges Uram! De egy dolog még homályos előttem! Ha ez a helyzet, akkor miért kellett kivizsgálnom az ostrom körülményeit?
- Egyszerű! - felelte a császár - Kíváncsi voltam, hogyan sikerült mégis megállítani a törököt.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://jacint.blog.hu/api/trackback/id/tr44615706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gyalog 2008.08.21. 14:18:09

Ez fikció? Ha igen, akkor gratulálok:)

beren 2008.08.21. 14:40:36

Teccett :o)
Érdekesek az ilyen fikciók, amik semmiféle párhuzamot nem mutatnak a valósággal..

jozsefbiro · http://jozsefbiro.blog.hu 2008.08.25. 20:48:55

Hát, régen szórakoztam történelmi tárgyú dokumentumon ilyen jót, gratulálok a kutatásaidhoz!

Azt azért az én archívumomban található útleírások alapján (pl. Josephus Richterus von Promontor karintiai beszámolója alapján) megjegyezném, hogy bár az örökös tartományokban a közlekedési viszonyok ugyan valóban határozottabban jobbak voltak, mint a Magyar Királyság területén, az ökrösszekerek ott is élvezettel előzgették egymást a gyorsabban haladni kívánók rovására, és a lassan proszkáló úrlovasok is előszeretettel tartották fel a gyorsabban haladni kívánó utazókat. Azt is feljegyezte a derék Josephus, hogy ugyan a kisebb utak állapota fényévekkel jobb volt a magyarországinál, a futárútvonalak állapota éppenhogy a Királyságban volt jobb, bár ezt okozhatta egyrészt az, hogy a tartományokbéli futárutak jóval korábban épültek, és a hegyi klíma is nyílván jobban megviselte őket.

Üdv, és remélem még előásol néhány hasonló dokumentumot az archívumok mélyéről! ;-)

Zsolt 2008.09.02. 11:17:51

Negyon jo :). Az ilyen jellegü történetekből jöhet amennyi belefér :). Arra én is kíváncsi lennék, hogy valós háttér, vagy neked van ilyen dús fantáziád :).
süti beállítások módosítása