Hétvégén búcsút intettünk az egy és kétforintos érméknek. Az indoklás szerint veszteséges az előállításuk és a vásárlóerejük kicsi. Gyerekkoromban az egyforintos - az a szép nagy ezüstszínű - nagy kincs volt, egy egész gombóc fagyit lehetett érte kapni. Vagy két és fél kiflit. Ezt az új egyforintost mindig is nevetségesnek tartottam. Bevezetésekor az volt az első gondolatom, hogy ez nem leesik, hanem lelibeg mint egy tollpihe.
Most már nem libeg tovább. Helyette van a kerekítési szabály. Ami elvileg egyszerű. A 3,4,8,9-re végződő összegeket a legközelebbi tizeshez, az 1,2,6,7-re végződőeket a legközelebbi ötöshöz kell igazítani. Egyszerű, nem? Nem biztos. Ahogy írtam, elsőre nekem is sikerült elrontani.
Botcsinálta Michael Moore-ként - ha már úgyis járok vásárolni, mint mindenki más - "nyomába eredtem", hogy a kereskedelmi egységek hogyan küzdik le a kerekítési szabály okozta kellemetlenséget. A rendelet még a múlt év második felében született, tehát a kereskedelemnek több hónapja volt a felkészülésre, de azt egy pillanatig sem gondoltam, hogy ezt az időt a kerekítést alakilag pontosan feltüntető számlázási rendszer üzembe állítására fogják felhasználni.
Nem kellett csalódnom. Természetesen ahány bolt, annyi megoldás.
Elsőnek vasárnap a közeli kisboltot teszteltem. Itt a legkézenfekvőbb megoldást választották, minden áru értéke öt vagy tíz forintra végződött, kizárva a kerekítési gondokat.
Hétfőn elmentem a megrendelt fényképeimért, kártyával fizettem. A blokkon és a kártyabizonylaton is háromra végződő összeg szerepelt. Ez korrekt, elvégre a kártyás forgalomnál nem játszanak az érmék.
Másnap közértbe kellett mennem, a zöld-fehér "játék" esett útba. A végösszeg hatra végződött, a blokkon ez szerepelt, a kártyabizonylaton meg a kerekített összeg, tehát egy forintot nyertem az ügyön. (Azért kiváncsi lennék, hogy ezzel mit kezd a könyvelő.)
Tegnap a lovas fiúk által üzemeltetett hazai lánc egyik egységébe tértem be. Az összeg ismét hatra végződőtt, itt cselesen feltüntettek egy egyforintos "engedmény/felár" sort, vagyis tartalmilag megfelelt a rendeletnek, csak forgalmilag volt egy leheletnyi trükközés.
Végére hagytam a legfurcsább esetet. Még hétfőn vettem egy képeslapot egy kis írószer boltban. 73 forint volt ráírva. A néni a kasszánál 73 forintot ütött be, és ezt az összeget is közölte. Ami már hivatalosan nem létezik. A helyes 75 forint lett volna. Ha hetven, akkor gondolhattam volna arra, hogy így akar átverni, hátha elnézem és hetvenötöt adok. Százassal fizettem, direkt szivatásból. Eltette, hosszasan keresgélt a kasszában, majd visszaadott egy huszast és egy ötöst.
Ő még nem búcsúzott el a bélástól...
