A blogger szereti a hamburgert... Annak ellenére, hogy vannak annál sokkal jobb, nagyobb gasztronómiai értéket képviselő ételek is... Csak az a baj, hogy nem igazán talál olyan igazán kedvére valót...
Mert van ez a sorozat, a Fald fel Amerikát. Abban olyan jól meg lehet nézni, hogy a világban - na jó, a tengerentúlon - milyen szép, változatos és láthatóan jóízű hamburgereket lehet kapni. Nem tudom, hogy csak a tévé kedvéért, de nagyon látszik, hogy a bemutatott helyeken rendes alapanyagból, jó szívvel készítik a méretes hambikat.
No, ez nálunk nincs. Elég sok helyen kipróbáltam már, és mindegyik elbukott a legfontosabb alkatrészen, a húspogácsán.
Ami talán a két gyorsétteremláncnál a legjobb. Azoknak olyan szikár húsjellegű íze és textúrája van, ami remek összhatásban van a vele összeintegrált narancssárga folyós sajttal.
Máshol viszont nem ilyen jó a helyzet. Természetesen itt nem a mindenféle szempontból "kétes" vízparti sütödékre, hanem azokra az étteremszerű helyekre gondolok, ahol egy-két ezer forintot is elkérnek a termékért. A hús - inkább többé, mint kevésbé - inkább vöröses mint szürkésbarna, nem omlik szét a szájban, harapásra erős ruganyossággal reagál.
Nem tudom, pontosan mi az ok, arra tippelek, hogy a marhahús-ipari szalonna arány erősen eltolódik az utóbbi irányába.
Évek óta keresem a tökéletes megoldás, és úgy érzem, hogy most meg is találtam.
Mégpedig Józsinál. Józsiról az azbeszt blogon "halottam" először, gyakorlatilag véletlenül.A vonatkozó bejegyzésben Before leírja, hogy a Nagycsarnok egyik sarkában van egy olyan hentes, ahol mindenféle "csodákat" lehet kapni, például t-bone steaknek valót.
Most persze azt várja a Kedves Olvasó, hogy az jöjjön, hogy a blogger elszaladt és azóta is gyakran készíti a csemegét, de nem így történt. Ekkor 2009-et írtunk, amikor olyan érzelmi mélyponton voltam, hogy az élvezetes leírás ellenére sem volt kedvem nekiállni sütögetni.
Aztán eltelt pár év, és valamelyik húsvétkor ismét rászántam magam, hogy valami bárányosat süssek. Elvetődtem Józsihoz, ahol roskadozott a pult az állatka különféle darabjaitól.
Mondtam, hogy kérnék két-három szeletet, ha lehet "csak" ennyit. Mivel a húsüzleteknek van egy olyan jó szokása, hogy a drágább húsokból csak ipari mennyiséget hajlandók egyben eladni. Elvégre a drágább dolgokat kevesebben veszik, nehogy már rájuk rohadjon.
- Ön a vevő, ha három szeletet parancsol, akkor annyit fogok adni! - hangzott a "szokatlan" válasz, és Józsi már nyúlt is a darabolóeszközért.
Ismét teltek az évek. Józsi felvette a Mészársteak "álnevet", majd tavaly karácsony előtt csapatával áttelepült a Hegyvidék Bevásárlóközpontba. Ráadásul nagyon ravasz pultot hozott össze, mert az egyik felén vannak a különlegességek, a másikon pedig a "közönséges" húsok, mint például a csirkemell. Elvégre válság van, nem lehet arra számítani, hogy a népek mindennap tolongani fognak angus marháért.
Ráadásul az árak sem vészesek, ahhoz képest, hogy "überpuccos" környezetben van a hússzentély, az "alaphúsokért" fizetendő összeg abszolút nem tükrözi ezt, teljesen Vásárcsarnok-kompatibilis.
Bónuszként meg ott a kiszolgálás stílusa. Mindig van valami poén, jópofizás, Józsi bármikor képes átváltani franciára. És mindent beszerez.
Karácsony előtt valami hülye recepthez recehájra volt szükségem. Első körben - ha már úgyis halbeszerzésen voltam -, körbekérdeztem a Lehel piac összes hentesét. Egyik felük jól elmagyarázta, hogy receháj márpedig nincs, a többiek meg sajnálkozva közölték, hogy a vágóhídon nem foglalkoznak vele, kidobják.
Józsi persze ezt is beszerezte, majd amikor mentem érte, akkor közölte, hogy ez egy filléres apróság, fogadjam el, a cég ajándéka.
Tegnap a hétvégi csirkemell miatt kerestem fel. Természetesen azt nem csak odadobják a vevőnek, hanem átnézik, és a "gyanús" izéket leszedegetik róla. Míg Józsi "műtött", arra lettem figyelmes, hogy érdekes húspogácsák vannak kitéve a munkafelülete. Kérdeztem, mi ez. Hamburgernek való, hangzott a válasz. Kértem - és kaptam - abból is egyet, kipróbálásra.
Ma este megcsináltam. Annak ellenére, hogy nem igazán sikerült jól megsütnöm, nagyon jó íze volt. A színe és az állaga is tökéletesnek bizonyult. A hozzásütött bacon-nel és a ráolvasztott cheddarnak árult lapkasajttal együtt pedig megvolt az a bizonyos, régóta keresett ízélmény.
Tehát a tökéletes alapanyag már megvan. Most már csak az én sütőtudományomnak kell felzárkózni mellé...
