Melyik a legrövidebb út Egerből Budára? Ha csak egy egyszerű hétvégi kirándulásról van szó, akkor természetesen az M3-Hungária Krt-Rákóczi út tűnik annak, de ha hokizni is akar egy csapat, akkor előfordul, hogy kell tennie egy tatabányai kitérőt.
Történt pedig, hogy a bloggert megkérték, hogy vegyen részt egy tatabányai U10-es tornán zsűriként. A tatabányai csapat idén alakult újjá, egyszerűen még nem jutottak el odáig, hogy legyen saját vizsgázott zsűrijük.
Lassan vége a szezonnak - többen már komolyan eltöprengtünk azon, hol lehetne találni egy görhoki vagy floorball csapatot a nyári hónapok "túlélésére" -, a lelkes versenybíró pedig minden lehetőséget megragad, így a Jégkert SE zsűricsapatának egyik tagjával reggel leautóztunk a helyszínre.
Ahol nagyon lehangoló látvány fogadott minket. Az eső reménytelenül zuhogott, a pálya teljesen víz alatt volt. Pedig a helyiek nagyon készültek, finom szendvicsekkel, teával, üdítővel várták a vendégeket, és amúgy is mindent megtettek, hogy lehessen játszani.
De - az országban szerencsére egyre kevesebb helyen jellemző - nyitott pálya az nyitott pálya, a rendezés ki van szolgáltatva az időjárás jó vagy rossz kedvének, így hiába várta mindenki, hogy végre álljon el az eső, és lehessen játszani, tizenegy órakor be kellett látni, hogy itt ma sajnos nem lesz torna.
A várakozók között szerepelt az Egri vitézek csapata is. Az egriekről azt kell tudni, hogy csak annyival rosszabb a létesítményhelyzetük a tatabányaiaknál, hogy egyáltalán nincs állandó pályájuk. Három éve még volt, de akkor valakinek nagyon megtetszett az a szép, majdnem belvárosi terület, amin az a haszontalan, csúszós micsoda állt, és szépen elintézte, hogy a hokisok el legyenek hajtva, és a helyére valami sokkal fontosabb irodaház vagy egyéb nélkülözhetetlen létesítmény kerüljön.
Ígéret persze volt másik jégpályára, de a szó elszáll a jég meg különben is elolvad...
Azóta a csapat Miskolcra jár edzeni, illetve januárban és februárban van lehetőségük egy 10*20 méteres helyi mobilpályán készülni. (Milyen szerencse, hogy nálunk ilyen nem fordulhat elő, a fedett Budai Jégpálya október elejétől április végéig folyamatosan üzemel, esemény csak akkor maradhat el, ha akkora hó esik, ami alatt összeroskad a sátor, de akkor a játékosok sem tudnak áttörni az utakon keletkező méteres hóakadályokon...)
Szegények, most is nagyjából hatkor kelhettek, és utaztak majdnem kétszáz kilométert, csak azért, hogy nézzék az esőt.
Hirtelen támad egy ötletem. Ha már úgyis itt vannak, és még haza is kell menniük, talán nem akkora kitérő benézni a Széna térre. Ma úgyis edzés van, akár játszhatnánk is egy edzőmeccset. Felhívom Tejpalkót, lelkesen bólint az ötletre, jövő héten elvileg tornára megyünk, jól jön egy edzőmeccs. Mondja, hogy akár a szupermini csapatunkkal is játszhatunk egy meccset, elvégre az ottani gyerekek is elég jók, ráadásul egy sornyi játékos rendszeresen feljátszik a minikhez.
Megbeszélem az egriekkel, örülnek a lehetőségnek, nem zavarja őket sem a kitérő, sem az, hogy két órát "kell" játszani "váltott" ellenfelekkel. Fél egyre ott is vannak a Széna téren, az edzésre érkező jégkertes gyerekek és szülők nagyon örülnek a váratlan meccsnek, játszani mindig nagyobb élmény mint gyakorlatokat végrehajtani.
A mérkőzés elején nagyon látszik, hogy az egriek játékra készültek, mi pedig egy laza szombati edzésre, sokkal jobban pörögnek - meg mégiscsak egy korosztállyal idősebb játékosokról van szó - újonc kapusunkat többször magára hagyja a védelem, sorban kapjuk a gólokat. Aztán lassan mi is felébredünk, talán a második félidőre kicsit el is fáradnak ez egriek, a végére sikerül felzárkózni, viszonylag szoros a végeredmény.
Jégfelújítás következik, megjönnek az edzésre a minik, így a csapat felét-kétharmadát kicseréljük, majd folytatjuk a derbit. Annak ellenére, hogy az egriek már közel egy órát játszottak, ismét élvezetes, pörgős mérkőzés alakul ki, a vendégek első sora nagyon ügyesen passzolgat. Közben kiderül, hogy köztük is van jónéhány szupermini gyerek, csak ott tartanak, ahol tavaly mi, egy "hivatalos" csapatuk van, nincsenek korosztályonként szétválasztva.
A fáradtság és rosszabb körülmények lassan éreztetik a hatásukat, egy idő után nagy fölényt alakítunk ki. Bélából - aki edzőmérkőzéseken felvett szokásához híven most is egyszerre irányítja a csapatot és vezeti a meccset - kitör a szakmai iránti alázat és a gyerekek szeretete, így egy-egy kapott gól után az ellenfél játékosainak is elmagyarázza, mi volt a hiba, mit kellene tenniük.
Lassan véget ér a mérkőzés, mindenki örül. Az egriek visszahívnak minket egy derbire, de már csak egy hétig van jegük, mi pedig tornára készülünk jövő hétvégén...
But, maybe "it's the beginning of a beautiful friendship"...
