A blogger mostanában vállalkozóként tengeti - gyakran szó szerint - a napjait. Másfél éve "kiűzettem" az egyre rothadóbb "Paradicsomból", új állást keresni nem volt kedvem, gondoltam, megpróbálom, milyen az, amikor "living on my own"...

Vállalkozóként persze mindenfélét el kell vállalni - na jó, azért kutyába nem megyünk le, valamiért mégiscsak vállalkozó lettünk -, például számítógépek újratelepítését is.
Nemrég egy óvodástárs-anyuka keresett meg azzal, hogy van valami ősöreg gépük, ami valami furcsát ír ki, nem nagyon hisz benne, hogy nem kukás, de nézzem már meg. Ő gyeden van, a férje éppen két állás közt, új gépre nincs pénzük, áruhitelt meg erre a "konstellációra" nem ad a Fukar áruház. Nagy igények nincsenek, csak lehessen netezni, mert a nagyobb gyerek iskolai értesítői e-mail-ben jönnek, meg az oviban az ebédbefizetést csak átutalással lehet kifizetni.

Megnézem, a "rejtélyes" hibaüzenet az, hogy nem ismeri fel a BIOS a merevlemezt. Látok ott egy másik gépet, kérdezem, mi az. Háát, azt úgy kapták, de az sem indul el. Merevlemez van benne? Van. Kiszerelem, beteszem az első gépbe, felismeri.
Valami Linux van rajta, hát ez tényleg nem a megszokott Windows.
Sebaj, úgyis újratelepítésre készültem, van nálam egy eredeti Windows XP CD, még 2004-es keltezésű. Mostanában a Microsoft az XP esetén már nem allergiás arra, hogy egy OEM kódot hányszor adunk meg, úgyhogy erről szoktam telepítgetni.
Méghozzá úgy, hogy feldobom a lemezről a szoftvert, majd szépen elmenedzselgetem, ahogy nyolc év frissítéseit letölti a netről.

Most is ezt teszem, közben hő ima, hogy a donorvinyót ne lökje ki valami szép hibaüzenet formájában a "gazdatest". Nem löki, az alaprendszer felmegy, kérdezem, akkor hol is az a net.
Kapok egy telepannonos sticket, mondván mobilnetet használnak. Magamban gyors csuklás, adsl modemmel, routerrel sima az ügy, de az ilyen mobilcsodák fel szoktak telepíteni valami programot a kapcsolódáshoz, ki tudja, jó-e ahhoz az SP1-es alapvindóz.
Mindenesetre megpróbálom, a program szépen felkúszik, majd kiírja, hogy nincs benne SIM kártya. A tulaj szerint de van, szétszedem, látom, hogy a műanyag része el van repedve, nagy nehezen kiszedjük. Látszik, hogy a csip is sérült. Beteszem a saját kártyám, azzal kapcsolódik, de nem állok neki letölteni, egyszerű praktikum, mindent lehúzni annyiba kerülne mint egy új gép.

Szomorúan nézek magam elé. Az alapállás az volt, hogy rászánok egy délelőttöt, ha nem hal meg menet közben a ketyere, akkor talán el lehet érni, hogy "óvatos" használat mellett még egy fél évig-évig kitartson, addig csak változik annyit a "konstelláció", hogy lehessen venni egy új gépet. Ez még mindig jobb megoldás, mint venni valami használtat, ami meg esetleg az egy-két hónapos garancia lejárta után másnap adja meg magát.
Mivel eddig csak egy-két óra telt el, gyorsan kötök magamban egy kompromisszumot, elmagyarázom, hogy menjenek el kicseréltetni a SIM kártyát, én meg utána valamikor "kiszállok" még egyszer, és befejezem a telepítést.

A valamikor ma érkezett el. A hölgy azzal fogadott, hogy végül is átment a "Víztelefonhoz", mert a telepannonosok lazán közölték vele, hogy egyrészt háromezret kell fizetni az új kártyáért - mondjuk ez jogos -, másrészt lejárt a hűségidő, az adott netcsomagot már nem forgalmazzák, de van helyette szebb, jobb, csak éppen sokkal drágább. Így összeadott-kivont, majd szépen elment vizesékhez, ahol kapott szépet, jót, lényegesen olcsóbban.
Bedugom az eszközt, iszonyú lassan indul el a bitkolbász, rosszat sejtek, tíz perc után közli, hogy rendszergazda jogosultságú felhasználó alá kéne telepíteni.
Megnézem a leírást, ott vigyorog, hogy ezt a kütyüt SP3 alá lehet telepíteni. Azt meg most akarjuk letölteni, pont ezzel az eszközzel. Időparadoxon...

Mondom a hölgynek, hogy esetleg azt még meg lehet próbálni, hogy itthon valahogy letöltöm az SP3-at, majd valamikor folytatjuk.
Korrekt az ügyfél, mindezt nem kívánja ingyen, és elkezd filózni, hogy a sticket vissza tudja vinni, viszont az én gyakori kiszállásaim már valószínűleg elég sokba fognak kerülni.
Ezen a ponton elárulom, hogy kiszállásonként X forintot kérek. Ez egy rögtönzött kalkuláció, valójában az előzetesen eltervezett telepítési díjat felezem meg.

Ezen a ponton elgondolkodik, mondja, hogy akkor legfeljebb kibírják számítógép nélkül - végül is el lehet menni internetkávézóba is átutalni a gyerek ebédpénzét -, majd megbeszéli a férjével.
Teszek még két nagyvonalú gesztust. Az egyik, hogy a mai napra csak a "kiszállási díj" felét kérem el - végül is csak fél órát voltam ott, és csak egy megállónyira laknak tőlünk, tehát még tudtam ma délelőtt dolgozni -, illetve felajánlom, hogy szerzek egy SP3-at, valamikor kimegyek, és csak akkor kell fizetni, ha összejön a telepítés.

És hogy miért rossz a szájízem?
Leginkább azért, mert ez egy loose-loose szituáció. A megrendelőnek azért, mert észrevehető összeget adott ki, és a problémáját nem oldottam meg. Persze mondhatnám, hogy ő a hibás, mert minden lépés előtt elmagyaráztam, hogy mit csinálok, mi a kockázata. Azt is elmondtam, hogy új kártyát vegyen. Viszont a telepannon jól elvette a kedvét az ügyfélbarát hozzáállással, ezt az SP3 dolgot meg nem vette észre, mivel nem ért hozzá. Igaz én sem voltam elég ravasz, hogy helyből vigyek magammal, de eddig ilyesmire nem volt szükségem, mert mindenhol volt hagyományos net.
Nekem meg azért, mert egyfelől összességében annyi időt eltöltöttem a dologgal, amennyit előzetesen kalkuláltam, viszont nem volt arcom elkérni a teljes összeget. De ahhoz sem volt kedvem, hogy azt mondjam, nem kérek pénzt, mert nem sikerült, mivel azért ez nem teljesen az én hibám, másfelől a telepannon volt olyan "okos", hogy azért is vett le pénzt a kártyámról, mert felcsatlakoztam a netre.

Ami még ennél is nagyobb veszteség, hogy jobb lett volna olyan nyomot hagyni az ügyfélben, hogy ez a manusz szépen "újjáélesztette a roncsot", mintsem ezt a "fizettem a semmiért" életérzést előidézni.

UPDATE 2012.03.15 7:49: A tegnap délutáni programom váratlanul sokkal rövidebb lett a tervezettnél, így letöltöttem egy SP3-at és visszaballagtam a helyszínre. Így már sikerült behergelni a sticket, és valamelyest életre lehelni a gépezetet. De persze csoda nem történt, a gép nem lett gyors, erős kompromisszumkészség és sok türelem kell a használatához...