Érdekes hírt olvastam a Blikken. Na nem direkt, csak valaki megosztotta a f@szbukkon, én meg kíváncsi voltam és rákattintottam. A "hír" arról szólt, hogy a kutyások be akarják tiltatni a szilveszteri petárdázást, tűzijátékozást.

Le is írják az indokot, miszerint a hangos durrogás megzavarja a kutyák idegrendszerét, nem lehet bírni velük, elszöknek. Először jót röhögtem a "kezdeményezésen", aztán végigolvastam a cikket a kommentekkel együtt, és nagyon elszomorodtam.

Alapvetően szeretem a kutyákat. No, nem annyira "fanatikusan", hogy tartsak is, csak úgy "megcuncorgatni" a szomszéd blökit, meg ha marad valami ételmaradék, csont, akkor azt odaadni neki. Tudom, hogy a "kutya nem okoz soha csalódást", de a kutyaszőr szedegetése a gyerek szájából az igen. Meg elég macerás reggelenként elvezényelni a gyereket az oviba, francnak van kedve ezt "megfejelni" hajnali kutyasétáltatással is.
Ennek ellenére - vagy pont ezért -, meg tudom érteni, hogy ez tényleg probléma lehet, amire megoldást kell találni.

Még akkor is ha a szilveszteri "durrogtatást" egyébként szeretem. Tűzijáték van augusztus 20-án is, de ez más. Szilveszterkor nem egy tömbben, fél órán keresztül van, hanem spontán, több helyről "érkezik", akár több órán keresztül. Lehet várni, illetve rohangálni a lakásban, merre van a látványosság. Ha már nem mentünk el bulizni...
Kiccsaj 2 is jól bírta, egy darabig aludt, amikor meg felébredt, akkor ült az ágyában és figyelte, hogy mi ez.
De ha nem lenne, azt is kibírnám.

Viszont látni kell, hogy nem ez a legnagyobb probléma manapság. Arra viszont kitűnően alkalmas, hogy megoldás helyett ezen a témán is összeugorjanak az emberek, csak a saját "igazukat" látva.
Ebben élen jár az ötletgazda, aki azt állítja, hogy mindenki számára megfelelő javaslatai vannak, majd kifejti, hogy csak tizenegy és egy óra között lehessen durrogtatni, de nem ám lakóövezetben, hanem kijelölt parkokban, tereken.
Mert a szilveszteri buli úgy néz ki, hogy tízig szórakozik az állampolgár, majd szépen elballag a területileg illetékes durrogóhelyre, ott kivárja a sorát, lődöz egyet, majd hazamegy és folytatja a kulturált lerészegedést!

De a kommentelők se kutyák - maximum kutyások -, mindenki csak a saját szempontjait nézi, a többiek érdekei nem is léteznek. Nagyjából az alábbi típusokat lehet megkülönböztetni:

1. A hardkór kutyarajongó. Ennek a típusnak csak a kutyája létezik. A szentimentális alfaj azt is részletesen kifejti, hogy a kutyák mennyivel többet érnek az embereknél, kivéve a kutyatartóknál. Náluk minimum háborús bűncselekmény a durrogtatás, aminek elkövetője bőven megérdemli az inkvizíciós szintű kínzásokat, de azt minimum, hogy a fülében robbantsanak fel egy petárdát.
2. Akinek tele van a töke a kutyásokkal. Mert mindenhová odaszaratják a bolhafészket, aminek az állandó éjjeli ugatásától nem lehet aludni. Tehát már csak a viselt dolgaik miatt bosszúból is megérdemlik a szilveszteri szívatást. Az sem zavarja őket, hogy a kutyaszar - pontosabban annak járdán hagyása - a gazdi bűne, amiért cserébe elsősorban a kutyával tol ki. Ennek a típusnak is van alfaja, amely szerint "ezek még azt a kis szórakozást is el akarják venni tőlünk".
3. Az okostojás, aki szerint mindenki hülye. Mert van valami tenyészszabvány, ami szerint a fajkutyának ki kell bírnia, ha lőnek mellette, ezért az a kretén, akinek nem bírja a blökije a durrogást. Tehát akinek "csak" egy játszótéri "génkoktélja" van, az "annyit is ér", legjobb ha nem is tart kutyát.

Mi ebből a tanulság? Úgy tűnik "genetikailag" kódolva vagyunk arra, hogy a problémák megoldása helyett inkább acsarkodjunk egymásra, valamint akkor is erkölcsi magasságunk teljességéből helyezzük a problémánkat mindenki másé elé, ha éppen a saját portánk előtt is van söpörgetnivaló.
Valahogy sokkal hitelesebb lenne ez a "mozgalmárkodás" is, ha az ötletgazda egyúttal "beígérné", hogy durrogtatás betiltásáért cserébe a kutyások vállalják, hogy összeszedik - nem csak a tiszteletreméltó kivétel - a végterméket, amit a kedvenc a járdára termel.

Mert lehet, hogy kellemetlen egy egész éjszakát a kutyus "csillapításával" tölteni, de az sem nagy élmény, amikor az óvodában kell sürgősséggel, két kis papírzsepi segítségével eltávolítani a kutyagumit a Kiccsaj csizmájáról, mert nem vette észre a ráhullott őszi falevelek takarásában, hogy mibe is lép bele...