Sok mindenre, de most nem érzelmi húrokat akarok pengetni...
Hétfőn el kellett vinnem a kocsimat Érdre. Az évi rendes "kilóméterbevalláson" felül ezúttal műszaki vizsga is volt a programban, ezért nem tudtam bevetni a szokásos taktikát - olvasgatok a szalonban egy-két órát, amíg szorgos kezek matatnak valamit a kocsin -, haza kellett jönnöm, és este vissza kellett mennem.
Jó, de mivel jöjjek vissza? Nagyjából a vonat volt az egyetlen értelmes alternatíva, el is ballagtam a tárnoki állomásra - az van közelebb a szervizhez -, ahol fel is szálltam arra a szép, modern piros vonatra.
Amivel előzőleg négy éve utaztam, amikor még "zsír" új volt. A Délibe beérve döbbentem rá, hogy hiába vannak rajta - a hazainál kissé kulturáltabb utazóközönségre méretezett - plüss ülések, még mindig tiszták és újszerűek, sehol egy folt, firka vagy felhasogatás. Az egész kocsi olyan szépnek, tisztának tűnt, nem az a lepukkant, meleg, koszos, büdös izé, mint amilyenek általában a MÁV vonatai.
Visszafelé a Kiccsaj is velem jött, nagyon akart vonatozni. A pénztárban kérdezem a csajt, kell-e a gyereknek jegy.
- Igen, regisztrációs! - hangzott a válasz.
Odaadok egy ötszázast - reggel 460 volt a jegy -, mivel mindjárt indul a vonat, meg sem nézem, csak zsebrevágom a jegyet meg a visszajárót.
A vonaton aztán a Kiccsaj hangosan követeli, hogy adjam oda a sajátját, így kénytelen vagyok alaposan szemügyre venni a bilétákat. Látom, hogy az enyém is csak háromszázvalamennyi forintba került, és rá van írva, hogy "családi kedvezmény".
Most erre mit mondjak? Örültem, hogy kevesebbe került, de azért picit vicces, hogy akkor is adtak kedvezményt a "nagy tételben történő vásárlásra", amikor a második "tétel" ingyenes volt...
Lehet, hogy ezentúl több "családi" programot szervezek??!!
