Azért ennyire nem volt egyszerű... Ezért is "meg", és nem "ki". De ennyire ne szaladjunk előre. Kezdjük a bejáratnál. Ahol mégiscsak van sörsátor. Illetve egy sátor, amiben sör van. Ugyanis abból árulják... Csak pár sörpadot már nem sikerült odatenni, hogy legyen egy kis "Szurkolói Zóna"... "Rossz" nyelvek szerint a sörpadok a sajtóközpontban vannak. Hogy ne legyen ennyire ciki a "pressde", letakarták őket abroszokkal. Amit szintén lehet bérelni az Arénától... Ügyes!

A sátor mellett "outdoor" Madonna Shop, kicsit vacillálok, de nincs kedvem sorban állni a korongért, majd holnap... Úgyis korán megyek, hétköznap csak nem lesznek sokan. Közben megtudom, hogy az olasz-spanyol egy harmad után 0-0, úgy tűnik, "ütős a sangria"....
Mire beérek, már 1-0 az olaszoknak. Nézem a meccset, de nem túl színvonalas. Valahogy az olaszok nem esnek úgy a spanyoloknak, mint nekünk két éve a kanadaiak, nem látszik, hogy tavaly még két osztály volt a különbség. Cserébe a spanyolok sem tűnnek úgy, hogy most aztán "megokozzák" azt a meglepetést. Alig-alig támadnak, van úgy, hogy spanyol előny alatt is az olaszoknál van hosszú tízmásodpercekig a korong.
A harmadik harmadban ütnek még egyet az olaszok, de az sem az igazi, előnyben távolról rálövik, megpattan egy védőn, a kapus esélytelen. "Szerencsére" nem kell megijednünk, valószínűleg még nem lett csúcsformába hozva a csapat, jövő szombaton ennél többet fognak mutatni.

A két meccs között van másfél óra, elindulok "felfedezni" a környéket. Előtte benézek a büfébe, 450 egy kóla, ez nem túl versenyképes a környékbeli kisboltokkal szemben... Valószínűleg a kinti "sörsátrasok" sem örülnek, hogy belépéskor adnak egy karszalagot, amivel ki-be lehet járkálni...

Lassan eltelik az idő, jönnek a mieink. Meg a szokásos lézershow, mit mondjak, nekem nem hiányzik, de úgy tűnik, mostanában ez elmaradhatatlan. Sebaj, cserébe megint nem lehet látni a központi kijelzőt a lámpák traverzétől...
Kezdődik a meccs... Nem túl bíztatóan... A hollandok támadnak, sőt kapura is lőnek... Mi meg kapunk egy kiállítást, egy "igazit"... Tipikus VB nyitómeccs, látszik az idegesség.
Kivédekezzük a hátrányt, ennek örömére felpörgünk, ez nem tetszik a hollandoknak, többször beszorulnak. A 15. percben Sziki megszerzi a vezetést, az ünneplés intenzívebb a szokásosnál, örül, mint "frissmagyar" center az első VB góljának. Ettől a jég is megtörik, legalább is a hollandok alatt, a harmad végéig még ütünk hármat.

Hurrá, nem lesz görcsölés, mint tavaly a koreaiak ellen! De, lesz... A második harmadban még beütünk egy előnyt, jöhetne a totális "facsarás". De nem az jön. Előbb kihasználnak egy könnyű szívvel befújt előnyt, mögöttem többen örülni kezdenek. Nem tudom mire vélni, hátra fordulok. Jé, két holland drukker!
Majd két perccel később csúnyán elengedünk egy kiugrást, máris csak három az előny. Ettől a hollandok átmennek "vérnarancsba", mennek mint a meszes, csendes unatkozás helyett lehet megint izgulni.

A harmadik harmad négy percig izgalmas, ekkor megint gólt ütünk, kicsit meg lehet nyugodni. Megint a mi perceink jönnek, a vége előtt három perccel megvan a hetedik. De azért, hogy mégse kerüljük el a "nyitómeccs-szindrómát", a végén a hollandok még elrontják az állva szurkolást, beütik a harmadikat.

A lényeg megvan, sikerült megnyerni az első meccset, papíron a második legerősebb ellenfél ellen. Ami pozitívum, hogy három sorunk is betalált, külön öröm a Palkovics-Sikorcin-Kovács sor sikeres szereplése. A védekezésre viszont jobban kell figyelni, a látott hibák az olaszok ellen egész biztosan nem férnek majd bele, de már a koreaiak ellen is megnehezíthetjük ezzel magunknak a meccset.