Nem csak azért, mert nem lesz túl hosszú. Hanem azért, mert a történet szereplői, a Nagy és Gyanús Magyar Közigazgatás egységei is villámgyorsan, fogalmazzunk úgy, hogy ügyfélbarátan dolgoztak.

Idén a blogger összes irata lejárt, illetve le fog járni. Elsőként az útlevelem, még januárban. Erre nem magamtól jöttem rá, hanem kaptam egy e-mailt a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalától, hogy lejárt. Itt nagyjából véget is ért az ügy, mígnem március elején eszembe nem jutott, hogy most már el kéne kezdeni a csereberét, mielőtt a végén semmivel sem fogom tudni igazolni magam.

Bekopogtattam az Ügyfélkapun, hogy kérnék én egy időpontot a területileg illetékes legközelebbi okmányirodába. Legnagyobb meglepetésemre az időpont nem egy hónap múlvára, hanem következő keddre szólt. Megkerestem, hogy mit kell vinnem, a személyin - még éppen érvényes - kívül csak a lejárt útlevél kell, semmi nehezen beszerezhető, de legalább is félnapos ügyintézést igénylő felesleges anyakönyvi kivonat.

A megjelölt napon elballagtam az okmányirodába, a 13:15-ös időponthoz képest fél kettő után öt perccel már távoztam is. Ebbe a húsz percbe belefért egy szép hosszú kérelem - mi a fenéért nem igénylés, amikor fizetek is érte??? - kitöltése, a fénykép elkészítése, a "vállalási díj" befizetése az ügyfélszolgálat melletti kihelyezett postai csekkbefizető-részlegben. A hölgy kérdezte, hogy extra sürgősen kell-e az úti okmány, vagy jó a sima kéthetes.
Mondtam, jó a kéthetes, nem sietek sehová.

Pénteken estefelé csöngettek. A postás volt, tértivevényes levelet hozott. A sötétben nem láttam mi az, de gyanúsan könyvecske formája volt. Odafent kibontottam, a borítékban valóban az új EU kompatibilis útlevél lapult.
Az időpont-foglalástól a kézbesítésig körülbelül egy hét telt el. Valahogy így kéne mindig, minden ügyben, és akkor nem habzanának a szájak, hogy minek ennyi "aktatologató"...