Mert Bölcs Vezetésünk megvédte nekem a nyugdíjamat, de ezzel most mi legyen? Mert látszik, hogy a Bölcs Vezetés úgy odavágott Karvalybiztósítóknak, hogy azok ijedtükben még valami reálhozamot is produkáltak, amire igazából nem is számítottam.

Alapvetően lusta disznó vagyok, aki soha nem törődött a jövőjével. Amikor huszonnégy évesen elkezdtem dolgozni, akkor egyáltalán nem érdekelt, mi lesz a nyugdíjjal. A fizetést legálisan kaptam, abból vonták a vonandót, gondoltam egyszer majd valakik megállapítják hogy mennyi az annyi. Úgy negyven év múlva.
Ez az idill 1998-ban múlt el, amikor az akkori kormány elkezdte rebesgetni, hogy márpedig ez nem így lesz. Mert a rendszer felosztó-kirovó, a magyar meg fogy, így pár évtized és nem lesz akire kiróják, amit köztünk, akkori nyugdíjasok között felosztanak. (Jó, de akkor miért nem kirovó-felosztó?) Szerencsére volt megoldás, bevezették a kötelező magánnyugdíjat. Hogy picit nehezebb legyen a feladat, nem rendelték el, hogy akkor zsupsz megy mindenki, aki már nem volt pályakezdő annak választania kellett, belép-e vagy nem.

Komolyan elkezdtem gondolkodni a dolgon. Majd rájöttem, hogy a felelős döntéshez egyfelől meg kellene tippelnem, hogy mennyi lesz 35 év múlva Magyarország keresőképes (ópardonbocsánat, adót elkerülni nem képes) lakossága, illetve milyen lesz a gazdaság helyzete, hogy ez a lakosság mennyi pénzt tud befizetni az én nyugdíjamra. Másfelől azt kellett volna megálmodnom, hogy az általam választható biztosítók melyike nem fog csődbe menni vagy egyszerűen csak szerencsétlenül gazdálkodni a pénzemmel a hátralévő "pár" évben.
Mivel nostradamusi képességekkel nem rendelkezem, nagyjából tíz perc után legyintettem, és hagytam a fenébe a töprengést.

A nagy többség meg szépen belépett, gondoltam, ha ez a divat, akkor megyek én is, olyan nagy baj mégsem lehet a dologból. Az állami nyugdíj háromnegyedét így is, úgy is megkapom, a járulékot meg mindenképpen levonják, vagyis "saját" pénzt nem kockáztatok.
Biztosítót is úgy választottam, hogy szólt a munkaügyis, hogy mindenki a Karvaly23-t választotta, reméli jó nekem is, ne kelljen már többfelé adminisztrálni.

Újabb tíz év nyugdíjügyi tespedés következett, mígnem 2008-ban bekövetkezett a Nagy Meglepetés. Pontosabban 2009 elején, amikor megkaptam a szokásos évi értesítőt. Miszerint egyenleg év elején ennyi, évközi befizetés annyi, egyenleg év végén amannyi.
És hogy mi volt a meglepetés? Az amannyi kisebb volt, mint az ennyi! Igen, a 2008-as befizetést szépen elvitte a válság!

-Hogy is van ez? -kérdeztem magamtól. - Értem én, hogy Kóka Jani szerint Magyarország lakosságának jó része pénzügyi analfabéta, de a biztosítóknál dolgozók is? Azt is értem, hogy ez hosszútávú befektetés, ami idővel kiegyenlítődik, de mi van, ha pont akkor lesz megint válság, amikor ezt a kis pénzmagot éppen felvenném nyugdíj gyanánt.

De akkor még nem volt mit tenni, még előtte voltunk a nyugdíjak megmentésének. De most már utána vagyunk, immáron holmi válság már nem fenyegetheti öregkori biztos megélhetésemet...
De most akkor mi legyen a reálhozzammal? Mert Karvalybiztosítóék már megint próbálkoznak. Nem csak úgy hozzámvágják azt a kis pénzecskét, de már megint döntésre akarnak kényszeríteni. Két lehetőségem van (igazából három, de úgy gondolom, hogy már az is nagyon szép dolog a Bölcs Vezetéstől, hogy nemcsak megmentette, de még legalább huszonöt évig őrizgeti a nyugdíjam kilencven százalékát, az már igazán egetverő pofátlanság lenne, ha még azt is elvárnám, hogy a maradék tízzel is ők vesződjenek...), vagy felveszem a pénzt, vagy Karvalyéknál hagyom, ezúttal már önkéntes nyugdíjpénztári formában.

De melyiket válasszam? Az összeg nagyobb annál, hogy egy "csomagtartó-fordultával" elteszkózzam, annál viszont jóval kisebb, hogy valami titkos vágyamat valósítsam meg belőle. Például, hogy elutazzak Balira. Úgyhogy ennyi erővel akár ezt is fordíthatom öreg napjaim finanszírozására, elvégre az öngondoskodás szép polgári erény.
Jó, de engedjek a Karvalybiztosító szirénhangjának, és csábuljak vissza hozzájuk, vagy vegyem saját kezembe a dolgok intézését?
Például úgy, hogy beteszem a bankba, egyszerű lekötött betétként. Mindig azzal riogatnak, hogy annak alacsony a hozama, én viszont olyanról még nem hallottam, hogy a terminus végén nem adták volna vissza a pénzt a beígért kamattal.

- Hoppá! - kaptam a fejemhez. - De hiszen ehhez nem is kellenek nostradamusi képességek, le lehet modellezni, hogy a Karvalybiztosító által produkált hozam mekkora betéti kamatnak felel meg.
Fogtam is gyorsan egy Excel táblázatot, a fejlécbe szépen felírtam az éveket 1999. és 2011. között. Elővettem Karvalyék utolsó értesítőjét, és szép átlósan minden évhez odaírtam az abban az évben befizetett összeget. Az, hogy ebből levonogattak mindenféle százalékokat kezelési költségként figyelmen kívül hagytam, ilyen bankbetéteknél nincs. Majd felvettem egy mezőt, ahová be lehet írni, hogy mekkora éves banki kamattal történik az összevetés. Itt egy kicsit egyszerűsítettem, így a modell minden évben ugyanakkora kamattal számol. Végül az átlón "túleső" részen lévő mezőkbe bedolgoztam az éves kamatszámítás (előző mező szorozva 1+beállított éves kamat) képletét. Az összeg befizetését követő évben mindenhol csak a kamat felét vettem, elvégre a januártól decemberig havonta történt a befizetés. A 2011-es oszlop aljára rádobtam még egy összesítő mezőt, és elkezdtem kisérletezni.

Két százalékos kamatbeállításnál még bőven Karvalyék összhozama volt a nagyobb. Ahogy növeltem a paraméter értékét, az előny egyre inkább fogyott. Hat százaléknál pedig teljesen el is tűnt.
Ez nagyon érdekes. Nem tűnik ez akkora összegnek - figyelem, ez a teljes-, nem pedig a reálhozam -, nem nagyon értem, hogy lett volna ebből dőzsölés öregkoromban.
Természetesen - mivel lusta disznó vagyok - fogalmam sincs, hogy az elmúlt tizenegy évben mekkorák voltak a banki kamatok. De emlékszem olyanra, talán nem is olyan régről, amikor ez még nyolc vagy tíz százalék is volt. Jelenleg a legjobb, amit hirtelen a bankomnál találtam, nettó 5,25. 

De most akkor mi legyen a reálhozammal? Hogy őszinte legyek, ez a hat százalék nem valami meggyőző egy hosszú távú, kockázatokat is tartalmazó, sok évig mozdíthatatlan befektetés esetén...