Először 2004 őszén voltam a Megyeri úti jégcsarnokban, egy UTE-Volán kupameccsen. Hirtelen ötlet volt, gondoltam, ha már kedvenc csapatom "erre" jár, megnézem őket. Az UTE-nél éppen Eduard Giblak edzősködött, keze alatt "elindult" valami.
Például megszorongatták azon a meccsen a Volánt. A kissé nagyképűen játszó fehérváriak ellen sikerült döntetlenre hozni a rendes játékidőt, és a hosszabbításban is voltak nagy helyzeteik. Na, az egy valóban szimpatikus, szerethető Újpest volt.
Azóta eltelt hat év, történt jónéhány cifra kanyar, jelenleg ott tartunk, hogy az UTE nagyjából a MOL Liga pofozógépe. És erről nem a játékosok tehetnek, miért is Ők lennének a hibásak, amikor a nyáron a nevezés lejárta előtti utolsó pillanatban lettek "összekukázva", nagyjából azok, akiket nem sikerült a vezetőségnek elüldözni, illetve akiknek nem felejtettek el éppen új szerződést kínálni.
Fiatal játékosként bizonyára nem lehet valami nagy érzés hétről-hétre úgy pályára lépni, hogy tudják, nem sok esélyük van a győzelemre, és tulajdonképpen csak azért Ők játszanak, mert "majd csak lesz valahogy".
Hogy a sokgólos zakón kívül más élményük is legyen, ezért találta ki a hokiblogon valaki, hogy egy meccs erejéig jöjjön el minden ráérő hokidrukker, és ezúttal klubszimpátiától függetlenül támogassa az újpestieket.
A hokiblogos kezdeményezéseknek mindig sikere szokott lenni. Mivel ez egy jó hangulatú, önszerveződő közösség, ezért ha valaki "elkurjantja" magát, annak szokott lenni visszhangja.
Ennek szellemében mentem ki ma kora délután Újpestre. Sajnos, csak pár perccel a kezdés előtt érkeztem meg, így izgultam egy kicsit, hogy találok-e jó helyet. A jegy mellé kaptam egy emlékzászlót, meg egy a klub főszínével megegyező csomagolású csokit. (Kis figyelmesség a helyiektől, egyúttal jelzés, hogy az akció nem a pénzgyűjtésről szól.) Valahol azt olvastam, hogy az első ötszáz néző kap ajándékot, sajnos balsejtelmem beigazolódott amikor felmentem a lelátói részre, ami igencsak foghíjas volt.
Konkrétan, egy konkrét teltház jobban mutatott volna.
De akik ott voltak, azok legalább komolyan vették a "meghirdetést". Mivel a csendesebb nézők közé tartozom, az átellenes oldalon ültem le, de jó volt nézni a színes mezkavalkádot. A legnagyobb tábor a miskolciaké volt, a transzparenseket is kirakták (Lássuk a medvét!, A medve nem játék!), és még egy régi légvédelmi szirénát is installáltak. Rajtuk kívül láttam - a hazaiakon kívül - Újvárosiakat, Fehérváriakat, talán MAC-osokat, és - egy kicsit "egzotikumként" - az Egri Vitézek is képviseltették magukat egy háromfős kontingenssel.
A meccs maga sajnos hozta a papírformát. Bár az elején az UTE-nak van egy nagy helyzete, mégis a brassóiak szerzik meg a vezetést, majd el is húznak. Az egésznek inkább békés matinéjellege van, mint igazi derbihangulata. Kicsit olyan unalmaskán folyik a játék, úgyhogy két harmad után átmegyek a "táborba".
Közben a büfében lehívok egy "szurkoló-menüt", a zsíroskenyér remekül harmonizál a lilahagymával, a teán a szokásos "menzatea" íz mellett felfedezek némi citromos "felharmonikust".
A túloldalon idillikus közös szurkolás, a miskolci vezérfan "Hajrá" kiáltására egységesen vágja rá mindenki, hogy "Újpest". "Leselkedem" egy kicsit, a legújabb kori szurkolói szokás alapján az alábbi "ismerősöket" sikerül felfedeznem: Bárd, Raon, Check, Benő és Liladinó.
0-6 után végre az UTE is betalál, úgy robban fel a csarnok, mintha az áprilisi olaszok elleni meccs döntő gólja esett volna éppen.
Dehát, tulajdonképpen "ezért jöttünk össze". Később ez még egyszer megismétlődik, a vége 2-7.
A lefújást követően beindul a fieszta, van itt minden, mint egy sikeresebb volánmeccsen, szurkolók köszöntése, taps, csokidobálás.
Végül a stadion előtt közös fotózás, valaki bemondja, hogy a rendőrök most biztos össze vannak zavarodva, ennyiféle szurkoló, ráadásul békésen elvegyülve.
Összességében jó ötletnek bizonyul a Magyar Jégkorong Összefogás Napja, remélem ebből tényleg hagyomány lesz. Két dolog viszont nagyon jó lenne. Az egyik az, hogy ne azért kelljen így összejönni, hogy egy valamilyen okból "megbillent" klub mellett kelljen "szolidarítani". A másik, hogy akárhol is lesz megrendezve, legyen ott teltház!