Brit tudósok kimutatták, hogy Petőfi nem is a Múzeumkertben, hanem a Kisstadionban szavalta el híres versét, amelynek igazi címe Jégre, Magyar. Erre emlékezve a Jégkert SE. "Forradalmi Jégkorongtornát" rendezett hétfőn, amire a blogger Tejfalussy Bélától, a helyi csapat edzőjétől kedves meghívást kapott.

Régóta érdekel, hogyan is folyik az utánpótlás képzése. Mert olyat sokszor lehet olvasni, hogy XY, (na jó KÁ) keze alatt mennyi tehetséges gyerek fejlődik, milyen ígéretesek, mennyire jól szerepeltek a legutóbbi szlovák tornán, de arról, hogy milyen utat kell bejárni, míg a megilletődött kislegényből "Ladányi" lesz, arról nem. Ennek megfigyelésére kitűnő alkalomnak ígérkezett a hétfői torna.

A magyarországi utánpótlás-nevelés többszintű. A nagy egyesületek utánpótlás bázisai mellett a kisebb pályákon is nőnek csapatok egy-egy hokiimádó szervező köré csoportosulva. Persze itt szerényebbek a merítés lehetőségei, néha úgy kell "összevadászni" a környékbeli iskolákból a játékosokat, és sok múlik a szülők hozzáállásán is, mennyire veszik komolyan az egészet. De ezekre a bázisokra is nagy szükség van, hiszen minél szélesebb a piramis alapja, annál magasabbra tör a csúcsa.

Hogy a kisebb egyesületekben játszó gyerekek is meg tudják méretni magukat, anélkül, hogy a nagy egyesületektől elszenvedett zakók miatt teljesen elmenne a kedvük, a szövetség - a felnőtt VB-k rendezéséhez hasonlóan - csoportokba szervezi a csapatokat, amelyek időnként a hétfőihez hasonló tornákon méretik meg magukat.

Az első meccset a Jégkert a Pólus Pingvinekkel játsza. Odafurakodok a kispad közelébe, egyfelől, hogy lássam a meccset, másfelől meg halljam, hogy miket mond Béla. Rögtön az elején kiderül, hogy a gondosan kidolgozott sorösszetétel borul, az egyik gyerek késve érkezett, Tejpalkó a szülőknek jelezte, hogy ezt azért mégsem kéne, mire a gyerek megsértődik, és kijelenti, hogy akkor nem játszik. Ez viszont azzal jár, hogy valakinek dupláznia kell.
Figyelem Bélát. Folyamatosan a védekezésre hívja fel a figyelmet, mondja ki hova álljon. A Pingvinek jobb csapat, homogén korosztály, korcsolyáznak és passzolnak, míg a Jégkert játékosai között vannak páran, akik csak ebben a szezonban kezdtek, most ismerkednek a játék alapjaival. De ez nem baj, ebben a korban az a fontos, hogy a gyerekek megszeressék a játékot, tanuljanak korcsolyázni, bánni az ütővel és a koronggal, elsajátítsák a passzolás és a lövés alapjait. A játék inkább csak ösztönös, egyéni. 
Másrészt ebben a korosztályban - 8-10 évesek - még jelentősek a fizikális különbségek, előfordul, hogy egy pöttöm legénykének kell szembenéznie egy nagy "melákkal".
Az első félidőben még szoros az eredmény, de aztán jön a térfélcsere. A Széna téri pálya sajátossága, hogy az egyik kispad a kapu mögött van, ezért a második félidőben Béla már nem tudja irányítani a védekezést, egyszerűen túl messze van. Ennek megfelelően a gyerekek el is felejtkeznek a helyezkedésről, sokszor elkalandoznak a kapu elől, meg is van az eredmény, a Pingvinek sorra lövik a gólokat, különösen a második sor kap sokat. Közben a duplázó játékos elfárad, Tejpalkó elkezdi kevergetni a sorokat. Többször rámosolygok...

A vége 0-8, jégfelújítás jön. Közben taktikai értekezlet. Béla nyugodt hangon elmondja a hibákat, annak ellenére, hogy többen nem azt csinálták, amit mondott, nem ordít magából kikelve, mint olvasható egyes utánpótlás-edzőkről. Kiemeli, hogy a második sor hat gólt kapott, majd meghozza a döntést:

- Most olyat fogok tenni, amit egy híres finn edzőtől láttam, szétszedem a sorokat! - Felém néz, összemosolygunk. Ebben a pillanatban eldől Tejpalkó karrierje, az már biztos, hogy sohasem lesz az Alba Volán közönségkedvenc edzője...

A második meccsen a Dragó Skorpiók az ellenfél. Ez könnyebb csatának ígérkezik, itt vannak győzelmi esélyek. Ennek megfelelő a játék képe, a Jégkert támad, szorongat, de megugrik az ellen, és belövi. 0-1. Tejpalkó ismét átszervez, összeállít egy sort a legjobb játékosaiból, ennek meg is van az eredménye, előbb egyenlítenek, majd megszerzik a vezetést is. A gyerekek örülnek minden gólnál, a "show" már olyan, mint a nagyoknál...
A megszerzett vezetés meghozza a játékosok kedvét, mindenki támad, gólt akar lőni. Ez sikerül is, 3-1. Viszont gyakran megfeledkeznek a védekezésről, ilyenkor meglódul az ellenfél, és  kiderül, hogy a kapusnak ebben a korosztályban milyen nagy szerepe van, hiszen sokszor egyedül kell szembenéznie a kiugró játékosokkal. Ez a legtöbb esetben sikerül is, a portások mindkét oldalon jól védenek. Ám egyszer a Skorpió játékos sikerrel jár, 3-2. Hirtelen szorossá válik az eredmény, ráadásul az egyik játékos meg is sérül. Tejpalkó alapelve, hogy mindenkinek játszania kell, ebből most sem enged, így ismét sorkeverés következik, ugyanolyan összetételű alakulat kétszer nem is lép pályára. Hiába, ezek a T kezdőbetűs edzők már csak ilyenek! A lelkes játék meg is hozza az eredményét, újabb gól, 4-2-re győz a Jégkert.

Szünet jön, kicsit beszélgetek Bélával. Elmondja, hogy sok volt az egyénieskedés, például a legjobb játékosa is csak ment előre, pedig ennél sokkal többet tud a csapatjátékból. Meg ha jobban figyelnek, akkor öt góllal többet lőhettek volna. Lesz mit mondani a keddi edzésen, megvannak az elvégzendő gyakorlatok. Mondom, hogy nagyon aranyosak voltak a gyerekek, nekem nagyon tetszett a játék.

Neki nem annyira, inkább a hibákat emelegeti. És ez így van jól...