Olvasom a legújabb adózási "jóötletet" (http://index.hu/gazdasag/magyar/bocsom080902/), amely szerint ezentúl bizonyos ideig vagy bizonyos távolságon belül a vevőnek meg kell őriznie a számlát, különben neki kell befizetnie az áfát.
Kár, hogy a rendeletfabrikálók nem alkalmazzák az informatikában elterjedt két eljárást, a megvalósíthatósági vizsgálatot, illetve a tesztelést. Mert akkor gyorsan rájönnének, hogy ez az egész, úgy ahogy van ostobaság.

Ilyesmire - nem tesztelt törvényalkotás - a legklasszikusabb példa az 1995-ben bevezetett átalányadó. Akkor az elképzelés az volt, hogy vannak olyan egyéni vállalkozások, ahol a bevétel nagy része elmegy kiadásra, ráadásul sok kis apró részletben, ezért, hogy ne tartson tovább az adminisztráció, mint az érdemi munka, kitalálták, hogy aki ezt választja, annak a bevételének húsz százaláka az adóalap, ami után 25% adót kell fizetni. Vagyis a bevétel öt százalékát kellett befizetni közteherként. Az intézkedésen érződött a jó szándék, biztos sokat segített volna az öreg cipészbácsin, meg a nyugdíjas cipzáras nénin, csak sajnos elmaradt a tesztelés. A következmény ismert. A cégek gyorsan felismerték, hogy itt a nagy lehetőség, alkalmazottaik fizetését levették minimálbérre, és mindenkit elzavartak mellékállású vállalkozónak. Pár hónap után a törvényszobrászok is rájöttek, hogy baj van, és gyorsan be is szüntették a lehetőséget. A következő évben már lehetett újra tíz perc sarkalás után egy újabb félórát azzal tölteni, hogy minden egyes szöget bevezessen a szaki a "nagykönyvbe". Ha előzetesen tesztelték volna a rendszert, akkor gyorsan rájöhettek volna, hogy elő kell venni a TEÁOR jegyzéket, és minden sora mellé odaírni, hogy annál a tevékenységnél hány százalék a bevétel. Szoftverfejlesztés esetén, mondjuk 70 százalék. És akkor máris működőképesebb lett volna az ötlet.

Hasonló esetlegességet érzek a mostani ötletnél. Leginkább a kivitelezhetőségével van gondom. Először is, miért várja el az APEH, hogy én mint vevő kényszerítsem rá a szolgáltatót a törvények betartására? Amikor azok nálam sokkal rutinosabbak, rég kialakították a számlaadás-elhárító módszereiket. Legutóbb, amikor a korlátfestéshez (http://jacint.blog.hu/2008/08/19/korlatfestes_ii_resz_a_pilot) vettem az anyagokat, a kasszánál a pali megkérdezte, hogy kérek-e áfás számlát. Mondtam, hogy nem, elvégre úgyse tudok vele mit kezdeni, akkor meg minek húzzam vele az időt. Persze a fickó ebből levette, hogy nem vagyok ellenőr, és blokkot sem tett a szatyorba.
Másodszor, hogyan próbálják meg kivitelezni? Becsenget az adóellenőr, rábök az újnak látszó tárgyakra, és kéri a számlát? A hirtelen becsöngetésben nem hiszek, elvégre a cégekhez is be szoktak előre jelentkezni. Bejelentkezés esetén meg a "kényes cuccokat" időben el lehet tüntetni...
A másik érdekes kitétel, a bizonyos távolságig történő számlamegőrzési kötelezettség. Úgy gondolom, hogy azért az emberek többsége nagyobb értékű tárgyak vásárlása esetén, ahol később szükség lehet a garancia érvényesítésére, azért ragaszkodik a számlához, és csak a kisebb dolgoknál nem törődik vele. Például újságárusnál, gyorspékségben vagy a piacon. Bár én sokszor szoktam piacon is blokkot kapni. Ennek oka, hogy egy kollégámmal kettesben szoktunk vásárolni, gyakran előfordul, hogy egy-egy standnál csak egyikünk vesz valamit, addig a másik csak várakozik. A legérdekesebb jelenet az volt, amikor egyszer valahonnan már jöttünk elfelé, mire a nagydarab hentes sírva könyörgött, hogy várjuk meg, amíg kicseréli a szalagot a pénztárgépben, mert ő mindenképpen szeretne blokkot adni. Nem értettem a dolgot, de később elmagyarázták, hogy ez a fajta vásárlási szokásrendszer az APEH ellenőrökre jellemző... Ebből a közös bevásárlásból másfajta problémák is szoktak adódni. Vannak helyek, ahol "alternatív szexuális érdeklődésűnek" szoktak nézni minket, és pont azoknál, ahol mindketten vásárolni szoktunk. Ami azért vicces, mert szoktam az "igazi" feleségemmel is bevásárolni, és olyat nem csinálunk, hogy Ő is vesz négy kiflit meg én is hármat...
Tehát elképzelem, hogy az APEH ellenőrök lesben állnak a piacokon. Ha már bent teszik, akkor jóval egyszerűbb lenne az árusokat figyelni, hogy adnak-e számlát. Ha a bejáratnál helyezkednek el, akkor érdekes jelenetek lesznek, ahogy a három-négy szatyorral kijövő delikvensekkel kipakoltatják a cuccot.
És nem igazán fog érni bármit is. Amiről van blokk, az rendben van, amiről nincs, arra simán mondhatom, hogy egy másik, megfelelő távolságban lévő piacon vettem, ide csak azokért a - természetesen - "blokkos" cuccokért ugrottam be, amiket ott nem kaptam.
De tegyük fel, hogy a másfél óra tételes ellenőrzés után sikerül a delikvensre ráverni egy kiló számlanélküli gombát. Aminek az áfája akár száz forint is lehet.

De vajon ehhez képest mennyi az APEH ellenőr órabére?