Imádom... Ezt a nyár végi kis többnapos hepajt... Jó ilyenkor Budapesten lakni... Máskor nem annyira jó... De ilyenkor más...

Egyrészt kezd végre vége lenni a nyárnak. A dögletes kánikulának, ami a nagyvárosban még elviselhetetlenebb. A sok pöfögő autó benzínbűzét a sűrűn telepített házak nem engedik elillanni, fokozva ezzel a hőségérzetet. De ilyenkor már ez sem olyan vészes, reggel és este már nem izzanak a falak.
Másrészt nemzeti ünnep van, olyan régimódi, a rendezvényeket nem a hőbörgő csőcselék "szervezi", békés családi programok vannak. Ennek hagyományai - minimum - a gyerekkoromig nyúlnak vissza, a hetvenes éveken az állam látványos légi- és víziparádéval próbálta demonstrálni a Gaz Imperialistáknak, hogy ne tessék már arra gondolni, hogy az országot csak úgy le lehet rohanni, aki ilyesmit fontolgat, annak majd az MHSZ ejtőernyősei jól el fogják látni a baját...

A rendszerváltáskor aztán megszűntek ezek a félnapos parádék - mi is Gaz Imperialisták lettünk -, helyette van nekünk Errészünk. Mivel a hadsereg zsugorodik. Például a hagyományos tisztavatás is - hogy legyen tömeg - már úgy zajlik, hogy a rendőrök is ilyenor tesznek esküt. A helyzeten tovább rontott, hogy tavaly megszűnt a Határőrség, még kevesebb új tisztet lehet mutatni a tévében.

Szóval van egy errészünk. Ami egyrészt veszélyes, csak egyszer legyen egy motorhiba a Duna fölött, máris ugrunk huszonkét napot az időben és augusztus húsz helyett szeptember tizenegyedike lesz, másrészt viszont nagyon klassz látványosság. És halványosság. Ilyenkor már három nappal előtte elkezdik az edzéseket, órákig lehet hallgatni a jó kis repülőgépzúgást. Meg felénk látni is lehet a röpcsiket, főleg edzésnapokon, amikor nem bírnak magukkal a fiúk, és a város fölött kalandozva szórják a flikk-flakkokat.

Az ünnep előtti napon beszáll a légierő is, próbálják a másnapi ünnepi mutatványt, az egész város légterét "összerepülik", többször - szó szerint - átrepülnek a házunk felett, ma délután a Kiccsajjal rohangásztunk a konyha és az erkély között, mikor hol bravúroskodtak a gépek. Mert ahhoz nagyon értenek. Nagyon pöpec volt a hatos kötelék "bevonulása", utána meg mindenféle alakzatban cikáztak az égen, sokszor tűnt úgy, hogy csak méterrekkel mennek el egymás mellett... 

Huszadikán meg az a játék, hogy az erkélyről megnézzük a "sárkányokat", ahogy jönnek, majd a tévében, amint a Hősök terére érnek, majd ismét ki a balkonra, amikor mennek haza. Délután meg nézzük a közvetítést a Részről, közben futás a konyhába mikor jönnek, meg amikor mennek vissza Budaörsre...

És közben vidáman telik a nap, este pedig Tűzijáték a program, nem a hírek olvasása, hogy idén mit sikerült szétverniük a hőbörgőknek...