... na jó, nem is igazi karácsonyos, inkább csak a szokásos kereskedelem-megmorgó. A téma a szokásos... Pláza-pláza hátán, az ember azt hinné, hogy mindent meg lehet venni, csak be kell sétálni az első egységbe, és "terülj-terülj polcocskám"! Hát nem!

Anyukám bizony már nem fiatal, ráadásul eléggé nehezen mozog, egyedül már nem merészkedik ki az utcára. Persze Apukám segít, amiben tud, "vénségére" még a piacra járásra is "rákapott". Na jó, ez azért túlzás, mert még annyira nem élvezi, mint én, beszalad a tetthelyre, és az első "kofánál" megveszi a felírt terméket. De azért már elég magabiztosan beletalál az alapanyagokba - nem vesz libaháj helyett lilahagymát -, amiket korábban csak felszolgált állapotban látott.
Viszont a "karajt" (KARácsonyi AJándékot) mégsem lehet Vele megvenni, így Anyukám engem kért meg december elején, hogy menjek el Vele az Aranypókba beszerezni az Ünnepi Pizsamát. Persze nem azonnal, hanem amikor ráérek.
Mondtam, hogy máris indulhatunk - gondoltam, minél hamarabb, annál kisebb a tömeg -, de végül csak ezüstvasárnap került sor a tranzakcióra.
Mondjuk Aranypóknak se híre, se hamva... Elvileg kettő is volt a környékünkön, de mindkettő bezárt. Ahogy a Keravill is. Valahogy ezek a régi szoci bolthálózatok már mind kihaltak.
Végül a Sarki Plázát szemeltük ki tetthelynek, van ott mindenféle ruhabolt, majd bemegyünk és gyorsan megvesszük.

Elsőként a "Cunda"-ba mentünk be. Nagy is, nem is túl puccos, csak lesz benne megfelelő pizsama. Keressük a férfiosztályt, átkelünk ezer "csencsibencsi"-n, ötszáz Hello Kittys gyerekruhán, végül megérkezünk a leghátsó sarokba, ott szerénykednek a pizsamák egy kis polcon. Nézzük, de szinte csak belebújósak vannak, a céltermék meg inkább az az ing- vagy kabátszerű. Abból csak egy példány van, totál kibontva, és úgy néz ki, mintha már többen viselték volna, méghozzá valamelyik büntetés-végrehajtási intézetben. Megnézzük a méretet, hát ha Apukám júniusig fogyókúrázik, talán rámegy, de még akkor is megmarad a könyékig érő ujj problémája.

Sebaj, irány a konkurencia, a "Háendem". Végigkutatjuk a hatalmas üzletet, pizsamát nem találunk sehol. Kérdezem az eladót, hol van. Mutat egy állványt. Nézem, nézem, de nem látom a megszokott összehajtogatott csomagot, csak nadrágok lógnak.
- Ez az??? - kérdezem.
- Ez! - hangzik a büszke válasz.
- És a felső???
- Csak nadrág van!

Ha mondjuk egy január végi szülinapról lenne szó - vagyis nem a karácsonyról, amit mindenki decemberben tart -, akkor kicsit firtatnám, hogy hogyan gondolják a téli félmeztelenül alvást, de most csak legyintek,
Még beugrunk a "Turul Úriemberbe", ahol horror áron mutatnak egy belebújóst, természetesen csak egyféle méretben.
Szegény Anyukám egyre fárad, ezen a ponton feladom. Kétségbeesetten tervezem újra a következő hetet, elvégre csak a karácsonyi hajrá közelít, megfűszerezve két-három előkarácsonyi megjelenéssel. Nem baj, majd kiszorítok egy délelőttöt, és addig körbetelefonálok pár boltot, hogy legalább ne hiába menjünk.

Hogy ne vesszen teljesen kárba a nap, lemegyünk az alsó szintre, hogy a közértben legalább a szaloncukrot megvegyük. Közben meglátom a "Legtöbb, ami adható" boltot, amiben elvileg kávét árulnak. Gyakorlatilag meg mindenféle hülyeséget, ugrálóállatot, fülhallgatót, wécékefét.
Hirtelen ötlettől vezérelve mondom Anyukámnak, hogy nézzünk be, hátha.
És igen, a Jóisten megsimogatja a fejem, Kávéboltban végre van kabátszerű pizsama! Persze csak bontottan, "kihányva" a polcra, de legalább fel lehet próbálni! Rövid válogatás után találunk egy megfelelő példányt. Igaz, gyűrött, mint a rossznyavalya, de gondolatban már szervezem, hogy a Zasszony kimossa, kivasalja, és majd úgy lesz becsomagolva.
A megvizsgált és elvetett alternatívákat visszagyömöszölöm a polcra - máskor azért valahogy összehajtanám, de most a karesz gyötrelmeire való hivatkozással felmentem magam a lelkiismeret-furdalás alól -, majd indulunk a kasszához.
A pénztároscsaj elveszi, ránéz, majd mondja, hogy ebből a méretből tud adni becsomagoltat is. Kihozza, az "elvárt" téglalap alakú csomag van a kezében, kívülről még a termék sem látszik gyűröttnek.

Ezek után a szaloncukrot is gyorsan abszolváljuk, meglepetésre azt az élelmiszerboltban lehet kapni, én pedig halkan elrebegek egy hálaimát, hogy nem kell a következő héten a "véghajrázó" tömegben kergetni a "boltonkívülit"....