Most már magam sem tudom. A hétvégi tornán mintha két teljesen különböző csapat lépett volna pályára. A 180 játékpercből kb. az első 110 elkeserítő, míg a második 70 igenis biztató volt.

Azzal a célkitűzéssel utazott a csapat Jesenicébe, hogy kiderüljön, ki lesz az a kilenc-tíz kiegészítő játékos, akik az alapemberek "mögött" a válogatott harmadik-negyedik sorát fogják alkotni az áprilisi VB-n. Akiknek elsődleges feladata az eredmény tartása, nem pedig a meccsek megnyerése lesz. Ezért a már említett alapemberek el sem utaztak Szlovéniába.
Ez a "szlogen" számomra kicsit értelmezhetetlen. Először is, én nem látom a második ötöst, vagyis Palkovics sorát. Mert ha Vas Jánost adottnak is vesszük, egy centert nem ártana találni közéjük. Lehet, hogy pont Sikorcin alkalmas lenne erre a posztra, kár, hogy Gröschl Tamás még "idejében elintézte", hogy ne lehessen amiatt morogni, hogy ez a pár nem állt össze Jesenicében.
A másik gondom - és ez főleg a szlovénok elleni meccsen látszott -, hogy hogyan állhat ki egy csapat valamirevaló támadójáték halvány ígérete nélkül. Hiába az első két sor feladata a góllövés, azért nem árt, ha a harmadik-negyedik is képes erre, ezt meg kitűnően meg lehet nézni ilyenkor, amikor ők az első két támadótrió. Ehhez képest az első meccsen a védekezés - főleg az emberhátrányos - egész jó volt, a támadójáték viszont egyszerűen nullának bizonyult. Nem biztos, hogy jó ötlet volt gyakorlás nélkül egymást még sosem "látott" játékosokból összeállított sorokat felküldeni a jégre.
A másik szomorú dolog a vezéregyéniség abszolút hiánya. Egy olyan játékosé, aki a nehéz helyzetekben össze tudja fogni a csapatot, illetve amikor nem megy a játék, a semmiből lő egy gólt. Mint Ladányi novemberben az osztrákoknak.
Ez azért is szomorú, mert ezen a hétvégén nem egyszerűen az áprilisi harmadik-negyedik sort láttuk, hanem az elkövetkezendő néhány év alapcsapatatát. A '75-'76-os generáció legkésőbb két-három év múlva ki fog öregedni, és nagyjából a most látott játékosoknak kell átvenni a stafétabotot.
Sator sem állt a helyzet magaslatán, szerintem. Nem értem, hogy 0-1-nél, amikor az utolsó percekben előnyt kapunk, miért nem lehet kikérni az időt, megnyugtatni egy picit a játékosokat, átbeszélni mit játszanak, vagy egyszerűen csak annyit mondani, hogy Hajrá Magyarok!

Az osztrákok elleni meccsen annyit változott a helyzet, hogy az emberhátrányos védekezés is romlott. Nem volt valami nagy hangulat a tornán, kongott a lelátó az ürességtől - Karácsony előtt egy héttel nem is csodálkozom, hogy a máskor oly lelkes magyar tábor ezúttal nem utazott ki tömegesen -, kaptuk szépen a gólokat.
Bevallom, majdnem elaludtam a fotelban, annyira unalmas volt az egész.
Egészen az 54. percig, amikor végre volt egy kis támadójáték, Sofi megvillant, végre megszületett az első gól.
Majd pár percre rá a második, ezúttal Sator is "megvillant", képes volt időben lehívni Hetényit.

A mai meccset viszont már a "másik csapat" játszotta. Sator nagy nehezen rájött, hogy most már Hetényiről el lehet hinni, hogy alkalmas a válogatott kapusának szerepkörére, ezért "elővette" az öt felkészülési meccs óta "jegelt" tartalékokat. Meglepetésre a Volán Farm fiatal kapusa kapta a lehetőséget, élt is vele, megbízhatóan őrizte a ketrecet.
Valahogy a többiek is felnőttek a feladathoz. Jó volt a védekezés, és végre a támadójáték is megjött. Nem csak úgy néha-néha, hanem ebben a játékelemben is teljesen egyenrangúak voltunk a norvégokkal.
Akik természetesen nem a legjobb csapatukkal érkeztek, meg valószínűleg nem úgy küzdöttek, mintha a VB-n a kiesés elkerüléséért harcoltak volna, de ne felejtsük, 2010 telén még bőven vannak magasabban jegyzett játékosok a magyar jégkorongsportban is...

A második harmad végén - ha szerencsével is, amit mindenképpen megérdemeltünk - a tornán először megszereztük a vezetést, amit a harmadik harmadban sikerült növelni, végre a dunaújvárosi különítmény is maradandót alkotott.
A második gól után a norvégok magasabb sebességre kapcsoltak, de ezen a délutánon a magyarok "másik csapata" ezt is kibírta, és  - köszönhetően a csereként beállt Rajna jó teljesítményének - behúztuk a győzelmet.

Merre is tartunk? Ki tudja? Kapusposzton láthatóan nincs probléma, az biztos. Ha áprilisban a "nagy öregek" is megrázzák magukat, és a "kicsik" is a mai formát mutatják, akkor lehet, hogy nagyon fogunk örülni. De ha a Telenor kupa osztrák vagy japán elleni meccse, illetve a mostani szlovén és osztrák derbi formája lesz a jellemző, akkor nem sok jóra számíthatunk...