Csöngettek. Ilonka néni volt, ezúttal Ernő bácsi nélkül.
- Jajj, drága Mérnök úr! Nagy baj van, az uram mindenáron meg akar mérgezni minket!
- Mi történt? - néztem rá kérdően.

- Elment gombászni, és mindenáron meg akarja főzni, amit összegyűjtött az új cimborájával, azzal a Lajossal.

Továbbra sem értettem a dolgot. Mióta az eszemet tudom, ha az embernek gombapaprikásra vásik a foga, akkor vagy megveszi a csiperkét, vagy elmegy az erdőbe bóklászni, majd hazafelé beugrik a gombavizsgálóhoz, otthagyja a mérgeset, a többiből meg összerotyogtatja a pörköltöt. 

- Háát, pont ez a baj! Nem hajlandó elmenni a gombavizsgálóhoz, a Lajos telebeszélte a fejét!

Ennek fele sem tréfa, rohantam le Ilonka néniékhez. A tűzhelyen már üvegesedett a hagyma, a két kisöreg javában pucolta a gombát. Ahogy elnéztem, jópár darabnak izgalmas bocskor volt a tönkjén.

- Ernő bácsi, az Isten szerelmére, dobja már ki azt a galócát! - próbáltam a lelkére beszélni.
- Ez ehető, nincs ennek semmi baja! - vágta rá a másik öregúr, ez lehetett Lajos.
- De mi a fenéért nem lehet ezt a vackot bevizsgáltatni?! - kérdeztem.
- Oda mi nem megyünk! - vágta rá öntudatosan Lajos. - A gombavizsgáló lepukkadt, barátságtalan hely, ráadásul a vizsgálókat nem is az érdekli, hogy biztonságos legyen az ebéd, saját zsebre dolgoznak, a legszebb példányokat lenyúlják.
- Ráadásul mi meghitten akarjuk átélni a gombafőzés élményét, a maga természetességében, ettől teljesen idegen, hogy órákat várjunk a vizsgálónál! - replikázott Ernő bácsi.
- A gombáknak meg nem tesz jót, ha csak úgy összevissza akárkik tapogatják! Trauma éri őket, és így nem lesz olyan jó az ízük! Különben is, az emberiség évezredek óta eszik gombát, mégsem haltunk még ki! - licitálta túl Ernő bácsit a cimbora.
- Úgy van! Különben is hányan és hányan főznek erdei gombát, és alig néhány esetben van mérgezés! - hergelte magát Ernő bácsi - Ez csak a csiperkelobbi műve! Bezzeg arról sosincs hír a médiában, ha a ki tudja, honnan származó csiperke okoz mérgezést!
- Különben is, felnőtt emberek vagyunk, hagy döntsük már el, mit eszünk, ne pofázzon bele senki! - bömbölt Lajos.

Éreztem, nagy a baj. Nem volt mit tenni, sportszerűtlen megoldáshoz folyamodtam. Előhalásztam a régi határőrségi belépőmet - távolról egész igazolványformája van -, meglengettem Lajos orra előtt, majd közöltem, hogy a bűnjelet lefoglalom. Nagyon megijedt, le is lépett azonnal.
Innentől könnyű dolgom volt. Leültünk a gép elé, kicsit nézegettük a gombamérgezéses képeket a neten, olvasgattunk pár sztorit. Ernő bácsi percről-percre "zsugorodott" össze. Fél óra múlva, amikor Ilonka néni fejhangú vijjogására - "Akkor azzal a Lajossal többet nem találkozol!" - csak engedelmesen bólogatott, végre hazamehettem, lassan úgyis kezdődött a tévében a volánmeccs.

Szerencsére meghallottam a csöngetést Léderer ordítozása ellenére is. Ilonka néni volt, a második harmad közepére kisült a pogácsa. Végül is kellemes nap volt. A pogi finom volt, senki nem kapott gombamérgezést, és a Volán is lenyomta a Red Bullt...