Kedvenc sportágamban megkezdődött az uborkaszezon. Na jó, az NHL döntő még "tartja magát", de augusztusig aztán semmi. Ez látszik a jacintblogon is, ismét a "preventív fogyasztóvédelmi" jelleg domborodik ki.

A héten tízenpár év után "szakítottam" az eddig bevált taxiscéggel. Történt, hogy valahová kettesben mentünk a Zasszonnyal. A "körülmények gondos mérlegelése után" a taxi kínálkozott a megfelelő céleszköznek a helyszín megközelítésére.
A Kiccsajt meg Közellakó Ismerősék vállalták be addig. Az volt a terv, hogy először elvisszük Közellakóékhoz, majd onnan megyünk tovább.
Van egy olyan szokásom - mint később kiderül, vesztemre -, hogy az egyszerű problémákat szeretem azonnal megoldani. Ezért - miután elkészült a "logisztikai terv" - megrendeltem a taxit.
Közellakóékhoz kétféle módon lehet eljutni. Fel lehet menni a Forgalmas Főútra, illetve el lehet surranni a Kihalt Mellékutcán.

Beülünk a taxiba. Mondom a fickónak a címet, meg azt is, hogy mutatom az utat, nem akarok a Forgalmas Főúton menni. Mert ott gyakran van dugó. A taxikban - annak ellenére, hogy elvileg kilométerdíj van - rendszeresen tapasztalom, hogy hiába állnak - mondjuk piros lámpánál - "csorog" az óra.

- Ó, nem kell, tudom én az utat! - hangzik a magabiztos válasz.

Elindulunk. Az általam preferált, de elmondani nem hagyott útvonalon. Majd hirtelen megfordul. Kérdezem, ez mi volt.

- Ó, nem számít! -valószínűleg arra gondolt, hogy a szabálytalan fordulót teszem szóvá. Majd elindul a Forgalmas Főút irányába. Mondom, nem erre kell menni.

- De hát erre van a Forgalmas Főút X!
- Nem X, hanem X+3! - szól közbe a Zasszony. Igazából az Ő ismerősei, nem
  szoktam nekik levelet küldeni, ezért mondhattam rossz házszámot.
- De X-et mondott! - vágta rá emberünk.
- Igen, de hozzátettem, hogy mondom az utat!

Megyünk tovább. Elérjük a Forgalmas Főutat, majd továbbmegy. Ezen a ponton közlöm vele, hogy állítsa meg a taxiórát, nem fizetem ki a tévelygéseit. Becsületére legyen mondva, leállítja. Ránézek, valami nagyon gyanús! Alig tettünk meg párszáz métert, és máris több mint kilencszáz forintot mutat! Kérdezem, miért?

- Én pontosan kiálltam, elindítottam az órát, az a maga baja, hogy késett hét percet!

Ezen a ponton szóltam, hogy akkor vége az utazásnak, és jeleztem, hogy panaszt fogok tenni a társaságuknál. Odaadtam a pénzt - mivel elegem volt belőle, kihagytam a bankkártyás fizetési lehetőséget -, és felszólítottam, hogy adjon számlát, hogy tudjam kit kell bepanaszolni. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy kiszállok fizetés nélkül, de azt családdal nehéz lett volna kivitelezni, másrészt arra gondoltam, hogy - korábbi tapasztalataimból kiindulva - inkább a céggel rendezem a dolgot, mint a hiénával. Egyszer egy taxis elmondta, hogy ők egyéni vállalkozók, a társaság csak a szép pajzsos matricákat, meg a diszpécserszolgálatot adja. Mivel nem alkalmazottak, ezért vélelmeztem, hogy inkább a saját presztizsüket védik, és visszaadatják a pénzt a sofőrrel.

Miközben bandukoltunk Közeliék felé, felhívtam a diszpécserszolgálatot, és elmeséltem, mi történt. A hölgy közölte, hogy rögzítik a hívást (ez természetes, hiszen panaszt teszek), a panaszbizottság a jövő szerdán ül össze (ez is természetes, nem várom el, hogy azonnal ugorjanak, mert én éppen kifogást emelek), és meghallgatják a taxist is (nyilván ez is természetes)...

Tegnap fel is hívtak. A hangfelvétel ellenére ismét elmondatták a történetet - hátha ellentmondásba keveredek önmagammal(?) -, hangsúlyoztam, hogy az "óracsordogálás" miatt nem akartam a főúton menni. A fickó kifejtette, hogy ez természetes dolog, elvégre van várakozási díj is.
Anyád! - gondoltam - ha valahová beugrom, és megkérem, hogy várjon meg. Akkor jogos, hiszen miattam nem tud másik fuvart elvállalni. De ne legyen már természetes, hogy a közlekedési szabályok betartása (piros lámpa) is ki legyen extrán fizettetve.
Meg a taxis a cég szabályai szerint járt el, amikor - a GPS idő alapján - elindította az órát. Persze az azért nem volt szép, hogy nem arra ment, amerre kértem, és ezért a panaszfelelős elrebegett egy halvány elnézés-kérést.
Mondtam, hogy kérem vissza a pénzemet. Erre az volt a válasz, hogy teljes összeget nem tudnak visszatéríteni, elvégre elvittek a célig. Felvilágosítottam, hogy ezt rosszul tudja, kb. egy villamosmegállónyit utaztam, azzal is távolodva a céltól.
Ezen a ponton megakadt, mondta, hogy visszahív.

Két óra múlva felhívott, és - abszolút hivatalos hangon - közölte, hogy a panaszbizottság - Sztív szerint parasztbizottság - döntése alapján nem tudják visszatéríteni a pénzt, mert rossz házszámot mondtam.

- Tudomásul veszem - feleltem -, és levonom a tanulságot, nem utazom többet magukkal.

Erre bedurrant az agya, és ismét elkezdte magyarázni, hogy ők teljesen szabályosan, meg rossz cím, meg miegymás. És, hogy végtelenül sajnálja. Ez már nekem is sok volt, és megjegyeztem, hogy szerintem egyáltalán nem sajnálja, különben nem így viselkedne. Végül a beszélgetés az álláspontok közeledése nélkül fejeződött be.

A történetből az alábbi tanulságokat vontam le:

1. Nincs válság vagy taxisékat nem érinti, annyi utasuk van, hogy egy műszak minden
    percét aktív munkavégzéssel töltik, ezért olyat ne is várjak, hogy elnéznek nekem pár
    perc késést, hiszen az nekik pótolhatatlan bevételkiesés. Ellenben velem, aki mindig
    ráérek, tehát, ha azt mondják - alapból -, hogy öt-tíz perc múlva jön a kocsi, akkor
    vegyem tudomásul, hogy akkor sem indul az óra minuszból, ha ehhez képest (is) késnek
    valami miatt.
2. Az előrendelés nyűg. Hiába gondoltam, hogy ez a "lekötött kapacitás" kategória, aminek
    a bevételére már lehet számítani, ez valójában merénylet a taxistársadalom ellen,
    ami büntetést érdemel.
3. Nem vagyok méltó arra, hogy ezzel a társasággal utazzak.  Elvégre nem vagyok
    hajlandó - a társaság által használt és kizárólagosan forgalmazott - GPS-t beszerezni
    és üzembe tartani, ráadásul a pontos cím megjegyzése helyett még van pofám
    beleugatni a magasabb kaszthoz tartozó sofőr dolgába.
4. Büntetésként le kell mondanom arról a kényelemről, hogy a telefonom első két
    számbillentyűjét használva hívjak taxit. Megérdemlem a többlet energia-befektetést.
5. Mivel voltam olyan balga, hogy a történetet a munkahelyem Titkárságán is elmeséltem,
    ahelyett, hogy szégyenkezve hallgattam volna róla, halmazati büntetésként
    munkáltatóm sem rendelhet tőlük kocsit többé.

Miután otthagytam hiénát, és valahogy eljutottunk Közeliékhez, rendeltem egy kocsit egy másik cégtől. Mikor szóltam a sofőrnek, hogy ne menjen rá a Forgalmas Főútra - gyakorlatilag be volt állva -, az volt a reakciója, hogy akkor mutassam az útat...