Sokáig vacilláltam. Leginkább amiatt, hogy kétszer kell elmenni érte a körzetihez, a végén még elkapok valamit. Aztán múlt kedden jött a hír, hogy oltópontok is lesznek. Ahová csak beugrik a polgár, megkapja a szurit, oszt' annyi. Aha, persze...
Kezdődik azzal, hogy fizetni kell érte. Nem értem. Ha járvány van és pánik, akkor miért nem ingyenes. Például én dolgozom, és fizetem a TB-t. Ha otthon maradok betegen több hétig, akkor az többe van az államnak, mint az a három rongy, amibe állítólag ez kerül.
De sebaj, a blogger fegyelmezett állampolgár - a csudát, csak meg akarja óvni a gyesen lévő feleségét és a gyerekét a betegségtől -, elhatározta, hogy elzarándokol a Sportkórházban található ojtópontra. Ami már pénteken ott volt a Magos Minisztériom honlapján, azzal hogy reggel 8-tól este 8-ig lehet beadatni. Egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy szombaton átsétálok és lövetek, de aztán rábeszéltem magam, hogy jó az hétfő reggel, ha mégis van egy kis mellékhatás, azzal ne szúrjam el a hétvégét. Vasárnap este visszanézek a honlapra, látom már pontosítanak is, az oltást csak munkanapokon lehet megkapni. Mert a vírus hét végén nem terjed...
Aztán eszembe jut Zoli múlt heti írása átmegyek "átlagjacintba", és elképzelem, én hogyan szervezném meg az oltópontot. Odatennék két fő személyzetet, az egyik lenne az adminisztrátor, aki megnézi a tajkártyát, meg lerendezi a pénzügyeket, meg egy matador, aki futószalagon döfködné a delikvenseket. Hogy minél gyorsabb legyen a művelet, elvégre járvány van...
Reggel el is indultam. Két építkezés között bele is találtam a Sportkórházba, a sárgödrökön átkelve látok egy fára kiszegezett papírt, rajta egy nyíl és a felirat "Pandémiás járványügyi oltópont". Bizonyára jobban érteném, ha "H1N1 oltás" felirat lenne odaírva, de mivel nem hallottam még pandémia-járványról, megyek a nyilak mentén. Eljutok a 10-es épületben elhelyezett oltószobába, az ajtón felirat, miszerint szuri előtt el kell menni az 5-ös épületben lévő kartonozóba. Ahha - gondolom - ott van az adminisztráció, itt meg az oltás. Az 5-ös épülethez nem vezetnek nyilak, némi kérdezősködés árán odatalálok, természetesen hatalmas a sor. Kérdezem az előttem lévőt, oltásra jött-e, nem, műtétre. Tíz percig tart, míg sorra kerülök, adnám a pénzt, de itt csak az adataimat veszik fel. Visszaballagok az oltópontra, megérkezik egy néni, mondja, hogy matador még nincs, kezembe nyom egy papírt, hogy töltsem ki. Hogy nincs tojásfehérje allergiám, illetve ha van, akkor saját felelősségemre kérem az oltást. Ezen a papíron adom meg másodszor a lakcímemet...
Odaadom a kitöltött, aláírt papírt, még mindig senki nem jön szúrni, a néni érzi, hogy kezd kínos lenni a szituáció, hirtelen mentőölete támad, mondja, hogy addig kiállítja a számlát. Elővesz 2(!) db számlatömböt, az elsőbe akkurátusan beírja a vakcinát, a másodikba az oltás beadását. Átnyújtok egy tízezrest, nagyon elszomorodik, közli, hogy a kassza nem jött még meg, telefonál.
Közben befut egy csinos, fiatal nővérke... "Emmán döfi" - gondolom elismerően, de még nem, a néni közli hogy a kassza nem jön, menjek át szembe a pénztárba, ott felváltják(!) a tizest. Átkocogok, kérdezi a pénztáros, hogy mire váltsam. Már fogalmazom a bejegyzést, úgyhogy ordítás helyett udvariasan közlöm, hogy úgy kérem, hogy ki tudjam fizetni az oltást. Visszakocogok, várom a következő feladatot, de csodák csodája, kapom a szurit. Amitől félek. De olyan vékony a tű, nem is érzem, ahogy a nővérke beszúrja, a lötyit is lassan, kis adagokban nyomja, nem fáj.
Már azt hiszem mehetek, de megkér, hogy várjak még pár percet odakint, mert néhány adminisztrációs lépést még végre kell hajtani, csak nem tudja, hogy mit, utánanéz.
Öt perc múlva újra behív, elővesz egy listát, elkéri a tajkártyám, felír a listára. Majd elővesz egy másik lapot, rápislantok, ott a fejléc "Ambuláns lap". Lélekben felüvöltök...
Kérdezi az irányítószámom. Mondom, 1xxx. Majd az utcát és a házszámot. Visszakérdez, "Ez Budapest?". Alig bírom visszatartani az üvöltést, ha előbb van az admin aztán az oltás, biztos elszaladnék.
Lassan túljutunk a papírmunkán, több lap nincs. Ránézek az órámra, érkezéstől számítva ötven perc telt el. Belémbújik a kisördög, kérdezem, pénteken hány oltást adtak be. Nyolcvankilencet - hangzik a válasz. Ezen őszintén elcsodálkozom, ennyi fölösleges adminisztráció mellett ez derék teljesítmény!
Most már csak abban reménykedem, hogy ez a koreográfia nem valami Stratégai Oltási Terv alapján lett kialakítva, amit egy "haver" cége készített súlyos tízmilliókért...
