Néhány gondolat az egészségügyi reformról, úgyis most nagy szezonja van az ilyesminek:
Eddig kétszer "sikerült" közelebbi kapcsolatban kerülni gyógyászati egységgel.
Első alkalommal - meg 1997-ben - mandulaműtétem volt. A megelőző évet szinte állandó torokfájással töltöttem, a körzetiből átnevezett háziorvos minden jelentkezésemet lerendezte a "Kicsit piros a torka, szedjen Septofort" mondattal. Az év végén Anyukám belgyógyász barátnője "véletlenül" belenézett a torkomba, és jelezte, hogy a mandulámnak vége. Azonnal be is vitt a rendelőintézetébe, ahol a gégész barátnője - természetesen soron kívül, elvégre a protekció az protekció - megvizsgált. A vizsgálat eredménye műtét lett, amit két hét múlva a másik munkahelyén, a Szenttétényi úti kórházban végre is hajtott. A kórházban szörnyű állapotok uralkodtak, a zuhanyzót az első este kivételével gondosan kerültem, a takarítónők simán rányitották januárban az ablakot a frissen műtött betegre, a becsukást persze már elfelejtették, képesek voltak reggelire egy darab(!) virslit adni három szelet kenyérrel, stb. Négy nap múlva gyógyultan távoztam, egy hétre rá kontrol, ahol egy boríték is gazdát cserélt.
A második eset a lányom születése körüli egészségügyi felügyelet és maga a szülés volt. A vizsgálatokat a doki a munkahelyén, rendelési vagy ügyeleti időben végezte, a szüléshez éjszaka kellett bejönnie. A vizsgálatok után "szolíd", a szülést követően "vastagabb" boríték került átadásra.
Mindkét doktor nagyon kedves és emberséges volt, munkájukkal elégedett voltam, egy pillanatig nem éreztették, hogy "borítékmeghajtásúak" lennének. De....
Akkor lássuk, hogy milyen következtetéseket lehet levonni a két esetből:
-
Az egészségügyben hiánygazdaság van. Ha nem lenne, akkor senkinek nem jutna eszébe "borítékolni", elmenne a neki és a pénztárcájának megfelelő szolgáltató egységbe, és egy fillért nem adna pluszba. Boltban sem adunk hálapénzt az eladónak. Rengeteg üzlet van. Ha sajtot akarok venni, eldönthetem, hogy elmegyek a teszkóba halványsárga műgumiért, vagy beugrom az Aranytálca Gourmandériába Tete de Moine-t vásárolni. A szocializmusban volt ilyen, ezt hívták "pult alóli" vásárlásnak.
-
Az egészségügy finanszírozása két részből áll. Az egyik a befizetett TB, a másik a hálapénz.
-
Az egészségügyi egységeknek nincs igazi tulajdonosa. Ha lenne, akkor nem fordulhatna elő, hogy az alkalmazottak szabadon használják a termelőeszközöket, a bevételt meg zsebretegyék anélkül, hogy bármit visszaforgatnának fejlesztésre. Ezzel azt is sikerül elérni, hogy akik nem részesülnek a bevételből, azok teljesen motíválatlanná válnak (Ezért a pénzért?Amikor X mindennap kapja a borítékokat..), tovább csökkentve a szolgáltatás szinvonalát.
-
Az egész rendszer misztikusan (Jó, akkor jöjjön be fél háromra, majd megnézzük milyen vizsgálatot tudunk akkor elvégezni), és ami nagyobb probláma, számonkérhetetlenül, ellenőrizetlenül működik. (Ha a doktor, akinek fizettem, a szülés közben - indokolatlanul - lelép, hol tudok reklamálni, visszakérni a pénzt?)
Jó ez így? Szerintem nem! Kell a reform? Kell! Ez a reform kell? Na ez a nagy "kitudja"...
