Ma este bekövetkezett az, amiben nem nagyon hittem. A Sportklub nevű magyar sportcsatorna úgy döntött, hogy ma este nem adja le a heti századik focimeccset, a focirajongó milliók felháborodásával dacolva, a szokásos német másodosztályú bajnoki helyett ezúttal az Alba Volán hokimeccsét adja.
A fiúk éltek is a lehetőséggel, és 5-0-ra le is mosták a HC Innsbruck csapatát. Szimbolikus volt ez a mai meccs, egy parabola pozitív íve. Tavaly októberben szintén látható volt a Volán Innsbruck elleni derbije, ám a két meccs között óriási a különbség. 2007-ben a Volán egy utolsó percekben kapott emberhátrányos góllal kikapott, úgy hogy az egész mérkőzésen végig az ellen nyomott, és csak a "szokásos" emberfeletti odaadásnak volt köszönhető, hogy nem dőlt el hamarabb a csata. Ezúttal - az első néhány percet leszámítva - a Volán irányította a játékot, és 30 perc alatt valósággal lesöpörte az - NHL-es múlttal rendelkező játékost is soraiban tudó - ellenfelet. Most is emberhátrányban fejeződött be a harmadik harmad, de most nem a bravúros pontszerzés, "csak" Szuper shoutoutja volt a tét. Az öt gólból hármat az az Ocskay és Palkovics lőtt, akik már akkor is a Volánban (és a válogatottban) játszottak, amikor még a C csoportban történő bennmaradás volt a cél. Ez azért "újabb, érdekes tény", mert a magyar "unalomfoci" sikertelenségének magyarázására egy időben az volt a kedvelt szlogen, hogy felnőtt korban már nem lehet fejlődni, képtelenség behozni azt a lemaradást, amit gyerekkorban szednek össze a játékosok. Á, tényleg nem... A nyolcvanas évek magyar utánpótlás-nevelés körülményei olyanok voltak, mint Észak-Amerikában...
A közvetítés során a fiúk remeklése mellett volt még egy jó teljesítmény. Ezt Léderer Ákos, a Sportklub kommentátora nyújtotta. Korábban többször kicikiztem az Rtl-t, annak okán, hogy csak azért mert jégkorongról van szó, még véletlenül sem erőlködnek azon, hogy a hokihoz kicsit is értő személyt küldjenek az eseményre. Ráadásul a 2006-os foci vb alatt Léderer közvetítései arról vártak hírhedté, hogy teli voltak RTL-es bulvárral, "szakinformáció" még véletlenül sem hangzott el.
Felkészültem tehát, hogy a közvetítés alatt majd a látványra koncentrálok, a szöveget meg elengedem a fülem mellett...
Ehhez képest már a mérkőzés elején kellemes csalódás ért. Léderer "felkészülten érkezett", tisztában volt a Volán korábbi eredményeivel, hogy az előző meccsen Hetényi védett, kik a légiósok, és hogy Sator mester hogyan változtatta a sorokat. Végig zúdultak az információk, megtudhattuk ki hol játszott korábban (valljuk be, pl. Szuper esetén ezt nem egyszerű pontosan felsorolni...), ki hogy áll a góllövő listán. Még az is kiderült, hogy a két kezdőkapus anno Kanadában egy csapatban játszott.
Bár volt jónéhány baki, pl. amikor a riporter labdát emlegetett, vagy - ha már az Rtl-ről van szó - Palik-díjas, "a korong az elsuhanó lábak közt mellé ment" bemondás, a kommentátor ezúttal felnőtt a feladathoz.
Külön öröm, hogy nem volt bulvárbetét. Nem tudhattuk meg, hogy a hosszúhajú finn légiós milyen sampont használ, és a gyúró nemi élete sem vált közkincsé.
Végére hagytam, ami a legjobban tetszett. Léderer végig szurkolt is a Volánnak. A mérkőzés ugyan bajnoki meccs volt, de mégiscsak egy magyar-osztrák összecsapás, szerintem igenis elvárható, hogy a kommentátor ne legyen semleges. És Léderer nem is volt semleges. Minden szép cselnél, jó lövésnél megemelte a hangját, a góloknál brazilokat megszégyenítő módon üvöltött.
Szép volt fiúk, szép volt Léderer Ákos!
