Reggel csinos kis bevásárlólista várt a konyhaasztalon. Mivel az esett útba, a piros-zöld tápellátó Ferencziek terén található egységét választottam a beszerzés színhelyéül.
A nevezett objektum tipikus példája a közért-riszájklingnak. Sok társához hasonlóan ez is a 70-es, 80-as években épülhetett, az akkori áruválasztékhoz méretezve. Azóta beköszöntött az Árubőség Kora, manapság már elvárás, hogy a közértekben újság, tengeri herkentyű és télen is legalább húszféle fagyi legyen, ezért a régi boltok sorra átépítésre kerülnek. Az alapterületet - értelemszerűen - ritkán lehet növelni, ezért egyetlen megoldásként marad, a minél több polc bezsúfolása, minimális közlekedő-folyosók meghagyásával. A szóban forgó egységben még azt a bravúrt is sikerült elkövetni, hogy a V betű alakú alapterület két végén helyezték el a pékárut és a felvágottat, tehát ha az ember reggel munkába menet beugrik egy zsömle-párizsi reggeli kombóra, akkor az egész pályán végig kell szlalomoznia.
Tej, túró, tejfel
Csíkos gatya, pendely
Azért a kis bolondságért
Mit meg nem tesz az ember
szól a szegedi jogásznóta, ennek szellemében a lista első három tétele megegyezik az első sorban foglaltakkal. Ez az első akadály még könnyen leküzdhető, a tejespult a V baloldali szárán található, és - csodák-csodája - a fentiek nagyjából egymás mellett találhatóak. A következő tétel, a lila tehénből nyert csokis-túrórúd is a közelben található. A múltkori esetet követően (http://jacint.blog.hu/2008/09/06/reklamacio_2) az óvatosság extrém fokozatra kapcsol, nemcsak a termékek, de azokon belül minden egyes tétel szavatossági idejét ellenőrzöm. Az első rudi szeptember 29.-éig szavatos, az jó, ugrik is a kosárba. A második szeptember 26., kósza gondolat, hogy az előzőt elnéztem, megy a kosárba. A harmadik szeptember 19., az közel is van, tehát nem jó, másrészt felébred bennem a gyanú, hogy az előzőekkel sem stimmel valami. Tüzetesen megnézem, a három rudi tényleg három különböző időben jár le. Végigkutatom a polcot, keresem a 29-i lejáratúakat. Közben rábukkanok egy olyan sértetlen csomagolású darabra, amelyben a specifikációban szereplő két rúd helyett csak egy szerepel.
Következő feladat a sajtbeszerzés. A sajtpult a V baloldali csücskében van, a felvágottak mellett. Eladó az nincs, csak egy darab a párizsik mögött... Aki néha odamegy a sajtokhoz ha valaki a sonka mellé szeretne valami tejterméket is. Kérdezem, itt nincs kiszolgálás? Nehogy az legyen, hogy ide is a felvágottas sorba kell beállni... Elnézést kér, mondja, hogy egyedül van... A reggeli csúcsban... Kisvártatva előténfereg a hátsó helységből egy másik hölgy, végre megkapom a sajtokat. Innen már gyorsan haladok, igaz párszor fellöknek, de a Kiccsaj Kinder Pingvinjéért bármit. Közben felfedezem a gyerekkori szerencsi bocicsoki mutánsának retró változatát. Azt, amin hol rajzfilmfigurák (Kukori, Kotkoda), hol várak voltak. Ezen betűk vannak, ebből is veszek pár darabot, már másfél éves, ideje megtanulnia olvasni.
Végül eljutok a kasszáig. Ezt is sikerült bravúrosan kialakítani. Az egyik oldalon két kassza egymás mellett, nincs futószalag. Ez egyrészt állandó táptalaja a vitáknak, (magyarok lennénk, vagy mifene. Az még nem megy, hogy egy sorba beállunk, és az első az éppen felszabaduló kasszához megy. Mindig akad, aki beelőz, a többiek meg jól beszólnak neki.) másrészt a pénztáros felemeli a kosarat maga elé, amit beüt, azt meg szépen elhelyezi a kosár körül. Amikor raknék be valamit a szatyorba, akkor szépen ráteszi a következő terméket.
Természetesen az öt kasszából csak három működik, a sor ütemesen nő, időnként egy-egy köpenyes-feliratos személy előbukkan valahonnan, megigazítja a csipszeket, és ellenőrzi, hogy mindenütt elég sokan állnak-e. A kasszába beülni senkinek nem jut eszébe...
Lassan végzek, kicsit megviselten... Elhatározom, ha hazaérek, néhány napra eldugom a Zasszony felírótömbjét...
