Reggel benéztem a hűtőbe, és eléggé üresnek találtam. Se felvágott, se fűszervaj, se egy kis pástétom. Mivel a hátsó régiókba is benyúltam, találtam egy érdekes sajtot. Ami ilyen szeletelt, előrecsomagolt, védőgázas valami volt. És zöld.

Penészes. Gondoltam, már megint sikerült valamiből túlvásárolni magunkat, mutatom is rögtön a Zasszonynak, támadóan. Ám a Zasszony védett - mutatta a címkén, hogy bizony ma még több mint tíz nappal a lejárat előtt vagyunk, majd visszaszúrt, hogy ha úgyis megyek feltölteni a hűtőt, akkor vigyem vissza. Persze, egy kb. háromszáz forintos sajtot. Aztán elkezdtem belegondolni. Végül is tíz nappal a lejárat előtt nem kéne így kinéznie egy sajtnak. Bár nem valószínű, hogy a bolt tehet a dologról, azért én velük vagyok sajtügyben szerződéses viszonyban, akkor meg miért ne érvényesítsem a garanciát. Mert ha egy sajtra rá van írva, hogy szeptember 19.-ig fogyasztható, akkor addig garanciális. Meg hátha jelzik a sajtgyárnak, hogy valamit elrontottak, és legközelebb figyeljenek oda. A motivációs listán az is szerepelt, hogy egy témára mindig éhes blogger nem hagyhat ki egyetlen lehetőséget sem. Persze a lustaság és a konfliktuskerülés is erősen hatott rám, ezért afféle ultima rátióként jeleztem, hogy blokk nélkül nem fog menni a reklamáció. De nem volt szerencsém. A konyhaszekrény mélyéről előkerült egy paksaméta, és rövid keresgélés után meglett a szóbanforgó tétel vásárlását igazoló cédula. Ránéztem, és kissé aggályosnak találtam a kábé egy hónappal ezelőtti vásárlási dátumot. Összecsomagoltam  cuccot, és éreztem, hogy valami nazálisan nem stimmel, vagyis büdös van. Aztán elindultam a boltba, egy pillanatra eltöprengtem, hogy egyszerűbb lenne a bűzlő "marslakót" kihajintani a kukába, aminek szaga a szeptemberi kánikulában percről-percre erősebbé vált. De aztán elheseggetem a gondolatot, most miért szúrjak ki azzal a szegény riszájklingos szakemberrel, aki esetleg kiguberálja.
Megérkeztem a boltba, némileg remegő lábakkal. Szép nagy áruház, a közeli bevásárlóközpontban. Öt éve nyílt, előtte egyszerűen nem volt normális élelmiszerbolt a környéken. Innentől a reklamáció kétesélyes. Ha elérkezünk ahhoz a pontig, hogy "ide akkor többet nem jövök", igencsak kitolok magammal.

Kerestem egy eladót, mutatom az erősen pesztósra átszineződött tejterméket. Gondosan hangsúlyozom, hogy bizony ennek még több mint tíz napig működnie kéne. Befogja az orrát, nézi a lejáratot, és kelletlenül bólogat.
- Kérem a blokkot - hangzik a szigorú, ám logikus felszólítás. Odaadom a cetlit, nézi, majd arcán örömfény suhan át:
- De hiszen ez a blokk már egy hónapos! - Erre már fel vagyok készülve, csípőböl lövöm a választ:
- Jó, de ennek még több, mint egy hétig jónak kéne lennie. Különben is, ez egy előrecsomagolt sajt, ezt tartaléknak szoktam venni, pont a hosszú lejárat miatt.
Az érvelés lehengelőnek bizonyul, a hölgy megadóan elindul a főpénztárba a jegyzőkönyvért. Közben odajön egy másik, és elkezdi mondani, hogy ez csak kivételes eset, máskor nem veszik vissza, a Fogyasztóvédelem sem szokott ilyen régi számlákkal foglalkozni. Biztosítom a hölgyet, hogy a hűtőm kitűnően működik, ha nem így tenne, vennék másikat, elvégre nem hobbim, hogy hagyjam megromolni az egyre drágább élelmiszereket. Közben a másik kitölti a jegyzőkönyvet, nézi a számlát, másik sajtot talál rajta, jelzi, hogy ez nem is az, de becsületére legyen mondva, hogy rögtön a fölötte lévő sorban észreveszi a megfelelőt is, korrigál. Ezen a ponton odaszólok a társának:
- Lám-lám, a másiknak semmi baja, pedig ugyanabban a hűtőben tároltam.
Végül megkapom a 275 forintomat, és gazdagabb vagyok néhány tanulsággal:

1. Nem fordol elő túl gyakran, hogy ilyen sajtokat visszavisznek (biztos vagy időben megeszik, vagy eldobják a blokkot, esetleg egyszerűen kihajítják a terméket), hiszen kicsit ellentmondásosra sikerült a panasz kezelése.
2. Azért arra már rájöttek, hogy 275 Ft, legalábbis necces körülmények között történő "megvédése" nem éri meg, hogy elveszítsenek egy vevőt. (Az eset pozitív végkifejletét követően kb. tízezer forint értékben vásároltam.)
3. Viszont az "ügyfélnek akkor is igaza van, ha szokatlan az eset" szemléletet, ami lényegesen lájtosabb, mint az "ügyfélnek akkor is igaza van, ha hülye" főnöki elvárás, még nem vált alapreakcióvá.

Ráadásul a "fenyegetőzésen" csak röhögtem egy jót. Először is, többet nem veszek ilyen sajtot. Másodszor, ha valamivel megint így járok, ugyanúgy vissza fogom vinni, hajtsanak el akkor. Harmadszor, ha elhajtottak volna, dehogy hívom fel a Fogyasztóvédelmet, nagyjából annyiba kerülne maga a telefonálás, mint a sajt.