Egy héttel az ígért határidő előtt hívott a mester, hogy kész az ablak, és két nap múlva jönne szerelni. Kicsit váratlan volt a hívás, pláne a hónap vége felé, elvégre a pénzt is össze kell szedni, meg szabit is kéne intézni, így rövid szóbeli közelharc alakult ki, próbáltam valamelyik szombat irányába terelni - ha véletlenül "eltéved", akkor mégse sírjon oda egy nap szabi - végül kiegyeztünk e hét hétfőjében.
Aztán összefutottam egy régi cimborával, aki mondta, hogy van a GKM-nél lehetőség némi támogatás igénylésére ablakcsere esetén, bár nem túl egyszerű. Gondoltam egy tájékozódást megér. Azon is eltöprengtem, hogy az egész eljárás hogyan is nézne ki állampolgárbarát megoldással:
1. A polgár megcsináltatja az ablakot, gondosan elkéri a számlát, kitölt egy formanyomtatványt a saját adataival és az ingatlan helyrajzi számlával, majd ezt a szép kis csomagot elküldi a Magos Támogatásosztó Hivatalnak.
2. MTH ügyintéző bekérdez a Földhivatal adatbázisába, ellenőrzi az ingatlant, valamint, hogy az Igénylő tulajdonos, vagy egyéb okból jogosult-e a támogatásra.
3. MTH szaki kimegy a címre, ellenőrzi a tulaj személyijét, megnézi az ablakot, összeveti a számlával, hogy reális-e, ha minden stimmel, utalja a pénzt, majd ablak adatait gondosan felírja az adatbázisba, hogy ne lehessen minden évben felvenni rá a támogatást.
Az eljárás természetesen nem így folyik (http://www.energiakozpont.hu/ekkhthu/palyazatokh/palyh_nep08/nep08_tartalom/nep_081_utmutato.htm).
A pályázatot(!) két példányban kell beadni, egy eredetit - amire még E betűt is kell írni - meg egy másolatot. Mellékelni kell minden francot (tulajdoni lap másolat, - drága pénzért beszerzendő - pályázó nyilatkozata, árajánlat készítői műszaki megfelelőségi nyilatkozat (ez micsoda????), ablak - lehetőleg színes - fényképe, stb.), és azt is elvárják, hogy építési napló legyen vezetve. Ez utóbbi pontnál ki is derült, hogy ha a polgár arra koncentrált, hogy szép ablaka legyen, és csak az akciót követően kezd el támogatásért folyamodni, akkor máris kizárta magát a kedvezményezettek köréből. A helyes sorrend: árajánlat-beszerzés, pályázás, szerelés.
Ha mindezt sikerült begyűjteni, akkor jól nyilvántartásba veszik, erről értesítést küldenek, majd szépen formailag elbírálják, - elvégre ennyi fölösleges papír között mindig van valami ami hiányzik, de legalábbis bele lehet kötni - hiánypótoltatják, műszakilag értékelik, majd alig kétszerannyi munkaórát követően, mint amennyi alatt elkészül és a helyére kerül az ablak, megszülethet a kedvező döntés, aminek értelmében MTH megszavazza a költség 15 százalékát. Ami alig valamivel kevesebb, mint az ÁFA. Nos, ezek után vajon kinek nem fordul meg a fejében, hogy sokkal kisebb macera, ha ezt az összeget a "mesterrel" való összekacsintás útján, a számla hanyagolásával "igényeljük meg" az államtól?
Hétfőn - az alsó rakpart lezárása miatt jónak mondható - háromnegyed órás késéssel meg is érkezett a mester. Hál' Istennek egyedül jött, így elmaradt a segédhez kötelező tartozékként járó büdös pulóver, illetve annak évszaknak megfelelő változata, a hónaljszagú nejlontrikó. Felhordta a cuccost a helyszínre, amit előzetesen gondosan leterítettünk fóliával. A bútorokat a távolabbi falhoz toltuk, ami elé vékony fóliából takaros porvédő függönyt növesztettünk. A mester gyorsan kikapta a régi ablak szárnyait, ettől egyből huzat támadt, a gondosan felrakott függöny előbb szobavitorlává dagadt, majd elszabadulva vidáman lengedezett a helyiségben. Láttam a mester arcán, hogy legszivesebben hazarohanna, és blogjának "A hülye ügyfél mükődése" bejegyzéséhez hozzáírná, hogy bizonyos kretének a roggyant kanapéjuk védelmében képesek némi nejlon segítségével egyszemélyes Laokon csoportba szervezni a szegény melóst.
Pár ládával lefogtuk a vitorlát, engesztelésül kapott egy kávét, majd mondta, hogy akkor elkezd dolgozni. Becsuktam az ajtót, és vártam, hogy kezdődik az irgalmatlan kopácsolás. De semmi. Néma csönd. Majdnem egy órán keresztül. Közben ellenőriztem a kocsit, tudjak indulni a Praktikerbe, ha kiderül, melyik segédanyag is maradt otthon. Végül kirohant a mester, kezében egy gyanús fémdarabbal. Kiderült, hogy szereli a redőnyt az ablakra, csak ehhez az alaktrészhez kell a gyári támogatás, telefonált egyet. Megnyugodtam, mégsem arról van szó, hogy a nejlonkígyó végzett vele. Kisvártatva elkezdődött a kopácsolás is. Az erkélyről figyeltem az udvarra kihulló fadarabokat, amelyek néhány perce még a redőnytok részét képezték. A mester vidáman forgácsolta az elemeket, Tarzant megszégyenítő módon lengedezett ki-be az ablakon, én már a látványtól is szédültem. Aztán elindult lefelé összeszedni a roncsokat. A szünetet kihasználva beosontam a kisszobába. A vártnál kicsivel barátságosabb látvány fogadott. A fólia viszonylag épségben megmaradt, csak a törmelék tizede landolt a parkettán. A dúlás sem volt vészes, még az ablak melletti falrész festése is úgy-ahogy megmaradt. Közben visszajött a mester, szólt hogy egy picit segíteni kéne beemelni az ablakot. Megtettem, ez igazán csekély ellenszolgáltatás az elmaradt büdös segédért. A beemelés során aztán megtörtént az ilyenkor szokásos letegezés is.
Ezen a ponton visszavágott a Hetvenes Évek Szelleme. Ugyanis akkor épült a ház. A jó kis szocializmusban. Akkoriban - ahogy a szomszéd egyszer elmesélte - annak is iszonyatosan tudtak örülni, ha egy-egy mester legalább kéthavonta felbukkant, és ha már sikerült odacsalogatni, akkor nem firtattak olyan apróságokat, hogy mennyire van feltöltve alkohollal. A mi egykori ablakosunk alaposan ki lehetett bélelve, az új ablak vízszintezésekor kiderült, hogy messze nem függőlegesen állította be az eredeti nyílászárót. Ennek az lett a következménye, hogy a hozott külső párkány keskenynek bizonyult, valamint a keletkezett hézag eltüntetése vakolást igényel. Vakolóanyag meg nem volt a mesternél. Már pörgettem is a sluszkulcsot, de mondta, hogy másnap visszajön, hoz anyagot. Meg majd egy hét múlva is, ha beszerezte az új párkányt. Innentől csendben folytak az események. Némileg bánatosan elvégezte a a belső helyreállítást, majd öt óra magasságában távozott.
Másnap a megbeszélt időben érkezett (váratlan fordulat!). Kiderült, hogy a belső párkánynál nem lett tökéletes a purhabos tömítés. Ezen a ponton hálát adtam az egykori mesternek, hogy rosszul tette be az ablakot, mert ha előző nap mindent be lehetett volna fejezni, akkor nem tudom, mikorra sikerült volna kikönyörögni a mestert erre a javításra.
Aztán a külső vakolás is rendben lezajlott, ezen a ponton az összeg nagy részét ki is fizettem, elvégre a munka nagyrészt elkészült, erőm is elfogyott, nem volt kedvem hadakozni, hogy az ablak addig nem tekinthető átvehetőnek, amíg a párkány nincs a helyén. A garancialevelet megkaptam, meg egy ígéretet, hogy a párkánnyal együtt a számla is meg fog érkezni. Másfél nap küzdelem után elmondható, hogy ablak van, már csak a külső párkány és a belső környékének helyreállítása van hátra. Remélem a mester nem dönt úgy, hogy a fennmaradó kis összeg már nem éri meg a macerát, és nem fog eltűnni...