Nakérem... Ebben a ratyi időben nem tudtam piacra menni, irány a közeli "kormánypláza", ott van földalatti parkoló, megúszható az ázás...
Ha már ott vagyok, gondoltam, feladom a hétfőn lejáró csekket...
Első "meglepi", a posta csak tíz órakor nyit... Valahogy leküzdöm a hátralévő 45 percet, illetve csak negyvenet, megyek vissza...
Előttem már burjánzik a sor, persze nem lehet öt perccel korábban kezdeni, még véletlenül sem...
Félig fel van húzva a rács, valaki tétován benyúl, hogy letépjen egy sorszámot - elvégre akkor már talán nem kéne a sorban rostokolni -, de egy reszelős hang egyből rádörren:
- Ne húzzon sorszámot, még nem múlt el nyolc óra!
Nem tudom megállni, beszólok: - De, már majdnem két órája!
- Akkor se! - hangzik a mennydörgő hang.
- Na, még két perc! - teszi hozzá gúnyosan a kollegina.
Ki is várják, egy pillanattal sem korábban húzódik fel a redőny...
Letépem a sorszámot, kisvártatva - ez egyébként nagy szó, mivel ezen a postán amúgy a csigafutam győztesei lettek alkalmazva - végre sorra kerülök.
Ha már ott vagyok, gondoltam, feladom a hétfőn lejáró csekket...
Első "meglepi", a posta csak tíz órakor nyit... Valahogy leküzdöm a hátralévő 45 percet, illetve csak negyvenet, megyek vissza...
Előttem már burjánzik a sor, persze nem lehet öt perccel korábban kezdeni, még véletlenül sem...
Félig fel van húzva a rács, valaki tétován benyúl, hogy letépjen egy sorszámot - elvégre akkor már talán nem kéne a sorban rostokolni -, de egy reszelős hang egyből rádörren:
- Ne húzzon sorszámot, még nem múlt el nyolc óra!
Nem tudom megállni, beszólok: - De, már majdnem két órája!
- Akkor se! - hangzik a mennydörgő hang.
- Na, még két perc! - teszi hozzá gúnyosan a kollegina.
Ki is várják, egy pillanattal sem korábban húzódik fel a redőny...
Letépem a sorszámot, kisvártatva - ez egyébként nagy szó, mivel ezen a postán amúgy a csigafutam győztesei lettek alkalmazva - végre sorra kerülök.
A csekk befizetését követően kezdődik a szokásos "utójáték".
- Sorsjegyet adhatok?
Mivel nem ez a csaj volt a "nyolcórás", hagyom a fenébe az egészet, nem "alázok", csak a lehető leghatározottabb hangsúllyal közlöm, hogy nem kérek.
- Sorsjegyet adhatok?
Mivel nem ez a csaj volt a "nyolcórás", hagyom a fenébe az egészet, nem "alázok", csak a lehető leghatározottabb hangsúllyal közlöm, hogy nem kérek.
Sajnos nem ért a szóból, rázendít, hogy lakáscélú megtakarítások is vannak ám... Itt megelégelem a dolgot, és némi pedagógiai célzattal megjegyzem:
- Köszönöm, nem, elmúlt már tíz óra...
- Mé' tíz előtt érdekelte volna?
- Igen - válaszolom, nem teljesen elrugaszkodva a valóságtól, ugyanis amikor beálltam a sorba, akkor megfordult a fejemben, hogy ha látva a tömeget hamarabb kezdenek, akkor megspendírozok egy olcsóbb sorsjegyet -, nálunk ez a családi poliszi, hogy befektetési ügyekkel szombatonként csak tíz óra előtt foglalkozunk. Utána nem lehet - teszem hozzá "álsajnálkozva" -, a feleségem megtiltotta.
- Köszönöm, nem, elmúlt már tíz óra...
- Mé' tíz előtt érdekelte volna?
- Igen - válaszolom, nem teljesen elrugaszkodva a valóságtól, ugyanis amikor beálltam a sorba, akkor megfordult a fejemben, hogy ha látva a tömeget hamarabb kezdenek, akkor megspendírozok egy olcsóbb sorsjegyet -, nálunk ez a családi poliszi, hogy befektetési ügyekkel szombatonként csak tíz óra előtt foglalkozunk. Utána nem lehet - teszem hozzá "álsajnálkozva" -, a feleségem megtiltotta.
Kicsit értetlenkedik, majd nevet egy nagyot... De attól tartok, a lényeget nem értette meg, hogy az nem működik, hogy először leoltjuk a sorban álló szerencsétleneket, majd gazsuálunk náluk a sorsjegyvásárlásért...
