... avagy pár gondolat az éppen aktuális heti hisztiről. Mivel feltételezem, hogy - mint minden hiszti - ez is el fog múlni pár hét alatt, és maximum a 'Kovács "anőkcsakszüljenek" Ákos' toposz formájában fog fennmaradni, ezért a Kedves - és remélem Nyájas - Olvasó számára felidézem, hogy mi is történt.
Szóval, Ákos az Echo tv-n adott egy közel egyórás interjút, amelyben az ő hagyományos, konzervatívnak vagy polgárinak is mondott életéről mesélt, és aminek egy pontján a riporter szembesítette egy a kilencvenes években tett kijelentésével, miszerint nem hisz az emancipációban. Az erre adott válasz - ami teljesen összhangban van mind a konzervatívnak mondott eszmerendszerrel, mind Ákos saját "gyakorlatával" -, miszerint a nők dolga nem az, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak, elindította a nagy lavinát. Beindult a tiltakozás, jöttek az ilyenkor elkerülhetetlen mozgalmárkodások (Váltsd vissza a koncertjegyed!, Menjünk ki a koncert elé demonstrálni.), boldog-boldogtalan (köztük én is) leírta a véleményét,és szokás szerint megint verbális cyberháborúvá dagadt a balhé.
Anno azt tanultuk biológiából, hogy az élőlényeknek két nagy funkciója van, az önfenntartás és a fajfenntartás. Utóbbival kétgyermekes apukaként ugyan csak a nullszaldót sikerült összehozni, de mégis azt érzem, hogy a Kiccsajokkal van annyi teendő, aminek a "meglogisztikázása" rengeteg időt, energiát elvisz.
Hiszen, pl.:
- Hozni-vinni kell őket iskolába, óvodába, ami naponta 2*45 perc minimum. Ha úgy adódik, hogy valami szakkör miatt nem egy időben végeznek, akkor az bizony kétszeri nekifutást igényel.
- Bár próbálom a különfoglalkozásokat egészséges szinten - iskolai, óvodai keretben, illetve időben - tartani, elvégre sem a gyereknek, sem a szülőnek nem jó, ha minden nap egy hosszú, ideges rohanás, azért be-becsúszik egy-egy extra helyszín, ahová szintén le kell szállítani a gyerkőcöt, amikor értelemszerűen a másik szülőnek kell végrehajtani a "reguláris" szállítást.
- Be kell szerezni azokat a cuccokat - rajzlap, ragasztó, angyalkaszárny -, amit mindig tudnak kérni a nevelési egységekben, lehetőleg egyesével, és lehetőleg egy-két napon belül.
- Át kell nézni a gyerek leckéjét, esetleg meg is kell íratni Vele, ha éppen nem volt napköziben.
- Menedzselni kell az ebédbefizetéseket, a különprogramok pontos ellenértékének időben történő borítékba helyezését.
- Ha a gyerek megbetegszik, vagy az intézmény lehívja a kedvenc "Nevetés nélküli mókanapot", akkor meg kell oldani az elhelyezést.
- Meg kell szervezni a kölök nyarát, elvinni a táborokba, ügyeletes oviba, stb.
- Részt "kell" venni bizonyos eseményeken - karácsonyi műsor, angol bemutató előadás, Luca napi vásár -, elvégre a gyerek azért készül, hogy a szülei lássák, és nagyon csalódott, ha nem mennek el.
- Időnként le kell festeni az osztályajtót, vagy pótolni a fogas letört kampóját, elvégre csak pár évet jár oda a gyerek, nem biztos, hogy érdemes kivárni, amíg a KLIK megszavazza azt a 300 forintot, amibe az obzsé kerül.
- Akkor is el "kell" menni a Mikulás túrára, ha azon a hétvégén éppen három meccs van, és az a délelőtt lenne az egyetlen alkalom a pihenésre.
A fentiekből is látszik, hogy bizony, akinek gyereke van, az már nem tud felhőtlenül csak a munkavégzésre koncentrálni, meg kell osztani az erőket.
Aminek évszázadokon át bevált módszere volt, hogy a gyerekek körüli teendőket jórészt a nők végezték. Nem vagyunk egyformák. Pont tegnap, az óvodai karácsonyon derült ki, hogy nem csak én vagyok az egyetlen kelekótya apuka, aki még a harmadik év derekán sem tudja - a pár barátnőt leszámítva -, hogy kik a gyerek csoporttársai. Bezzeg az anyukák mind kenik-vágják, a hozzátartozó szülőkkel együtt. Nem azért, mert gondosan bemagolták, hanem azért mert fogékonyabbak az ilyesmire. Ahogy a nők általában jobban tudnak egyszerre több dologra figyelni, mint a férfiak, akik ha valamibe belemélyednek, akkor nehezen viselik, ha kizökkentik őket.
Összefoglalva, talán jobban alkalmasak a gyerekkel való mélyebb foglalkozásra.
Ez persze nem azt jelenti, hogy minden nő meg férfi ilyen, hanem azt, hogy szerintem és általában. Vagyis más változatok és alternatívák is lehetnek, megférhetnek egymás mellett a világban. Lehetnek olyan hölgyek, akik számára a karrier a fontos, cserébe lemondanának a gyerekkel kapcsolatos élmények gyakoribb átéléséről.
De bizony vannak olyanok is, akik inkább a gyerekekkel vannak, inkább erre van igényük. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy az összes "kismamablogon" megy - az amúgy jogos - panaszkodás, hogy nincsenek 4-6 órás állások, hogy a munka mellett azért a "kényelmes" gyereklogisztikára is jusson idő.
Persze ehhez az is kéne, hogy mondjuk másfél fizetésből meg is tudjanak élni a családok.
Ezen talán érdemesebb lenne gondolkodni, mint azon agyalni, hogy Ákos mit, hogyan mond el egy interjúban. Valószínűleg inkább arra gondolt, hogy szerinte jobb az a családmodell, ahol a férfi keresi inkább a pénzt, míg a nő törődik inkább a gyerekekkel, nem pedig azt, hogy a nők csak szüljenek.
Ezt talán alátámasztja az a szintén elhangzott mondat, miszerint "Ez nem azt jelenti, hogy nő és férfi nem egyformán fontosak."
Csak ezt valahogy nem szokta senki sem megemlíteni... Mert így egyszerűbb hőbörögni... Olyan egybites módon...
Mert azon nem igazán megy a felháborodás, amikor Ákos kifejtette, hogy mennyire utálja és fárasztja, amikor a gyerekével van focimeccsen, és akkor valaki odamegy hozzá, hogy csináljon egy közös fényképet a Facebookra. Vagy amikor a koncert után megvárják, hogy autogramot kérjenek tőle, vagy esetleg odáig "merészkednek", hogy elmondják a problémáikat. Mindezt olyan hangsúllyal és gúnnyal, amiből süt azoknak a lenézése, akikből él, akiknek köszönhetően megengedheti magának az általa ideálisnak tartott családmodell megvalósítását...
