A Jézuska - természetesen még decemberben - teljesítette a blogger vágyát, hozott egy gyúrógépet. Mélypirosat, mert az nagyon menő, olyan van a strítkicsön-ben is. Na jó, nem ez volt a fő szempont, inkább az, hogy már eléggé untam, hogy tartsam a kézi robotgépet, és egy ilyenbe csak bele kell szórni a cuccost, és nézni, ahogy dolgozik. És ha már úgyis jön a karesz, akkor miért ne kérjen az ember olyat, ami segít a kedvenc hobbiját még élvezetesebbé tenni.
Persze tudom, hogy a Jézuskának sok dolga van ilyenkor a kölkökkel, így magam jártam utána annak, hogy pontosan mit is szeretnék. Hosszas körbenézés után választottam ki a Sencor termékét, az alábbiak miatt:
- Három fejet adnak hozzá, egyet a habveréshez, egyet a könnyű tésztákhoz, egyet pedig az élesztős, sűrű dagasztványokhoz.
- A mérete viszonylag kicsi, használaton kívül elfér a polcon, használatkor pedig a pult azon részén, amit a Zasszony nem pakol teli mindenféle fölösleges dolgokkal, pl. üres palackokkal.
- Az ára is a - műfajhoz képest - viszonylag szolid, harminc rugós kategóriába esik, elvégre azért mégsem kéne nagyon megpumpolni azt a Jézuskát.
Ennyi szempont mérlegelése, illetve a gondos kiválasztás ellenére a termék remekül be is vált. Egyrészt a szokásos "sztenderdeket" sokkal rövidebb idő alatt, és nagyobb mennyiségben - erre szükség is volt, hiszen most Nyúlnapon a locsolkodók fél nap alatt eltüntették a közel egy kilónyi "büdössajtos" kekszet - tudom előállítani, másrészt rákaptam a kenyérsütésre.
Ez utóbbiban persze része volt Zsolt mesternek is, aki bevezetett a kenyérfélék sütésének rejtelmeibe. Ugyanis a kenyérsütést pontosan az ilyen magamfajta, otthon dolgozó júzereknek találták ki. Reggel felkelés után, öt perc alatt összedobom a tésztát, majd beindítom a gépezetet. (Amit a Zasszony Vadállatnak nevezett el, részben a hangja miatt.) Mivel viszonylag zajos, egyúttal lerendezem a gyerekek felébresztését is. Pár perc alatt kész is vagyunk, a tészta megy kelni, én elbíbelődöm a kölkökkel, akik viszont nem, és mire mindenkit kiszállítok és hazaérek, már lehet is átgyúrni. Ezután nekiállok dolgozni, és mire szépen elfáradok, már ismét el is telt másfél óra, jöhet a következő gyúrás. ismét egy óra meló, és már mehet is a sütőbe.
A napok így vidáman teltek, egészen szombatig, amikor a "Rodrigó" keksz keverése közben egyszer csak nagy reccsenést hallottam.
Eltört a keverőlapát! Pedig általában olyan szépen összerakja a "Rodrigót"... Viszont most valahogy jóval keményebb lett a tészta, mint szokott. Lehet, hogy nem kellett volna "hűtőhidegen" beletenni a margarint. Vagy lehet, hogy a jól bevált durvára darált dió helyett nem kellett volna mandulalisztet tenni bele... Vagy amikor láttam, hogy bekeményedik a tészta, akkor időben átváltani a "karomra", amivel a kenyeret szoktam összerakni.
Persze az ilyesmi mindig a háromnapos ünnep elején történik, így csak felderíteni tudtam, hogy mik az esélyek.
Az esélyek nem tűntek jónak, mivel a szerviz Törökbálinton van, ráadásul erősen "matricagyanús" helyen. Ha ide ki kell mennem bizonygatni, hogy "beletört a muffintésztába a keverőlapát, ez tuti anyaghiba", akkor az még sikeres garanciaérvényesítés mellett is erősen bukó, tekintve a benzin, az útdíj, illetve a kiesett munkaórák ellenértékét.
Korábbi tapasztalataim alapján attól is rendesen paráztam, hogy közlik velem az alábbiakat:
- A lapát az tartozék, arra nem vonatkozik a garancia.
- Háát, külön keverőlapát az nincs, csak az összes fej egyben, mindössze tízezer forintért.
- Ó, ezt a terméket nagy tételben egyszer behoztuk, de a gyártó nem adott hozzá külön alkatrészeket.
Ehhez képest kellemes meglepetés ért kedden, amikor hívtam őket. Annyit kellett csak mondanom, hogy a Jézuska hozta meg eltört a lapát, az ügyintéző máris mondta, hogy írjak erről egy e-mailt, és küldenek egyet. Csak annyit kellett beleírnom, hogy mikor vette a Jézuska a készüléket, még a számlát sem kellett beszkennelnem...
Se hosszadalmas, gyanakvó tekintetektől kísért "bizonyítási eljárás", sem félnapos vidéki túra. Egyszerűen küldenek egy újat. Ráadásul másnap át is adták a futárnak. Ráadásul, amikor felbontottam a csomagot, akkor nem is egy, hanem két lapátot találtam benne...
Szép és nagyvonalú gesztus, kb. így kéne működnie mindenhol a garanciakezelésnek.
Ráadásul, szerintem ez volt a cég szempontjából is a legolcsóbb megoldás...
Maga a lapát egy viszonylag egyszerű műanyag obzsé, nem hiszem, hogy nagy tételben többe kerülne pár száz forintnál. Az sem túl valószínű, hogy valaki csak azért előad egy ilyen sztorit, hogy legyen egy keverőlapátja, amit amúgy készülék híján nem is tud használni.
Futárral elküldeni persze pénzbe kerül, de bizonyára kevesebbe, mint országos szervizhálózatot fenntartani, illetve fizetni az ügyintézők bére után a járulékokat, akik hosszasan pattintgatják le az ügyfeleket, akik aztán többet úgysem fognak vásárolni...
Én viszont - ha úgy adódik - fogok, elvégre a "garanciateszten" átment a cég...