Hogy idén is legyen karácsonyi poszt... Persze csak olyan "jacintos"...
Mióta megvannak a Kiccsajok, újra divatba jött a Jézuskának történő levélírás. Valahogy nekem is kedvem támadt a dologhoz, így második éve már kapok egy szép lapot a Szüleimtől, hogy írjam le, mit szeretnék.
Csak persze én ha már szeretnék valamit, akkor olyat szeretnék, ami pontosan olyan, mint amit szeretnék - ezt a mondatot most juszt is benne hagyom... -, ezért az a legegyszerűbb, ha kicsit besegítek a Jézuskának, és meg is veszem, amit a levélben kértem. Elvégre már a Jézuska sem a régi, gyerekkoromban elég volt írni, most meg már azután is nekem kell rohangásznom, amit a gyerekek kérnek Tőle...
Hosszas töprengés után egy e-könyv olvasót "írtam bele a levélbe". Egyfelől azért, mert a filmekhez hasonlóan a könyvek is elérkeztek abba az állapotba, hogy egyre gyakrabban - még az abszolút újdonság besszellerek is - elérhetőek elektronikus formában - és kivehetőek a mennydörgés skandináv istene által működtetett kölcsönzőből -, másfelől azért, mert ahogy a dévédéket utálom megnézés után tárolni, a könyvekkel is így vagyok.
Tehát alkalmaztam a szokásos eljárást, elbeszélgettem a hardverügyekben szakértő haverral, hogy melyik készüléket érdemes megvenni, elmentem a Médiapiacra megnyomkodni, hogy tetszik-e, majd megrendeltem a Nagyon Nemanalógnál.
Igen ám, de a rendelés előtti utolsó pillanatban szólt a haver, hogy mostanában jelent meg ebből a típusból a HD felbontású verzió. Ő is forgalmazza - igaz, vidéken -, és egyszer csak arra lett figyelmes, hogy ugyanazon termékből a HD - egyben szebb, modernebb, némileg nagyobb tudású, de gyakorlatilag ugyanúgy, ugyanarra használható - verziót küldte a viszonteladó.
Figyelmesebben megnéztem Nemanalógék honlapját, és láttam, hogy mindkét készülék kapható, méghozzá ugyanazon az áron. Innentől kezdve semmi nem szólt az ellen, hogy ne a HD-t rendeljem meg.
Megkaptam a visszaigazolást, elmentem a boltba - hangsúlyozom, elég gyakran szoktam ott vásárolni, és csak pozitívak a tapasztalatok - ahol az alábbival nyitott az eladó:
- Látom, HD-t rendelt! Csak szólok, eddig hármat vittek el, és mindet azonnal vissza is hozták, mivel egy órán belül lemerült. - Az e-book olvasóban - a tablettel ellentétben - pont az a lényeg, hogy jó sokáig kitart benne a delej, így nem kell naponta tölteni.
- Van még a nem HD-ból is egy darab, én inkább azt vinném el a helyében! - majd hozzátette:
- Csak a jóindulat szól belőlem!
- És ez hogy lehet? - kérdeztem.
- Szériahibás, valószínűleg az egész sorozat rossz! - kapcsolódott be együttérzően joviális arccal a másik eladó.
Mivel még volt két hét karácsonyig, így még tudtam józanul gondolkozni, továbbá még nem gyűlt mögém akkora szitkozódó tömeg, mintha már Aranyhétvégén járnánk, ezért gyorsan lefuttattam magamban egy elemzést. Ha most elviszem a nemHD-t, akkor egy "életre" lemondhatok a szebb, jobb, de gyakorlatilag ugyanazt tudó készülékről. Ha meg mégis rossz, akkor úgyis lehívom a garit. Azt a lehetőséget, hogy hazamegyek, kipróbálom, és ha rossz, akkor másnap visszaviszem, gyorsan elvetettem, elvégre már csak két hét volt kareszig, egy csomó mindent kellett még beszerezni, ilyenkor még nem férnek bele a visszacserélések... Az a karácsonyi utáni napok műfaja...
Meg persze legyen már egy kis meglepetés is, ha nem az, hogy mit kapok, akkor legalább az, hogy működik-e...
Lassan elérkezett a Szenteste, ami hagyományosan a gyerekek ünnepe. Szerencse, hogy lányaim vannak, így legalább az új babákkal történő játszást megúsztam, viszont Bogyó és Babóca évszakos sztorijait kétszer is el kellett olvasnom... Szentelsőnap meg a családi ebéd napja, így csak Nyugismásnap tudtam nekiállni a próbának.
Izgatottam hámoztam ki az olvasót a csomagjából, helyből biztató jel volt, hogy a töltésjelző kétharmadon állt. Mivel két hete nem volt hozzányúlva, nagyon nem merülhetett le egy óra alatt...
Gyorsan feldobtam rá egy 250 oldalas könyvet, amit még aznap kiolvastam. Ez ötszáz lapozást jelentett, mivel ez .doc fájl volt, ezért egy oldalt valamiért két részletben jelenített meg a készülék. Elvileg az e-inkes példányok csak akkor fogyasztanak áramot, amikor lapozás történik...
Másnap újra feltettem egyet, abban a poszt írásáig féltávig - 250 lapozás - jutottam. És még mindig egynegyeden áll a töltésjelző!
Persze lehet, hogy egyszerűen csak szerencsém volt, de azért pár dolgot nem értek:
1. Ha három készülékből hármat visszavisznek, akkor miért nem vizsgálják be a többit is? A doboz nem volt leragasztva, és ragasztás nyoma sem látszik rajta egyáltalán. Egy "előveszem, bekapcsolom, majd egy óra múlva megnézem a töltést" eljárás igazán nem bonyolult. Az így kiszűrt készülékeket simán vissza lehet pattintani az importőrnek, míg a tömeges visszacserélés nem tesz igazán jót a cég presztízsének...
2. Miért nem értékelték le a nemHD-s, kifutó modellt? Ha már mindkettő egy időben rendelkezésre áll, akkor így a spórolósabbak nyugodt szívvel elvihették volna az elavulófélben lévő régebbieket, az újdonsághajhászok meg boldogan fizettek volna "többet".
3. Ha már mindenáron teljesíteni kellett a bevételi tervet, és teljes áron meg kellett szabadulni a régi daraboktól is, akkor meg lehetett volna játszani azt a trükköt, hogy ideiglenesen csak a HD készülékeket árulják, és amikor az karácsony előtt elfogy, és az emberek már bármit hajlandóak megvenni, újra elővenni a "tartalékot".
Mi ebből a tanulság? Nagyjából annyi, hogy érdemes időnként a "csupa jó szándék" ellenére is a megérzésünkre hagyatkozni... Hiszen akkor még témához is jutunk...
