Csengettek... Ezúttal nem Ernő bácsi volt az, ez a giling-galang mélyebbről szólt... Egészen pontosan a kapuból, a lenti csöngőből... Nem szeretem ezt a fajta "csengőfrászt"...
Leginkább azért, mert ilyenkor szépen abba kell hagynom, amit csinálok. Jelen esetben nyakig csokikrémes voltam. Mert a blogger nyáron volt cukrásztovábbképzésen a Dinicukiban. A tulaj jó haver, így pofátlanul bekéredzkedtem hozzá néhány trükköt ellesendő, hogy hogyan is kell igazi cukrásztortát készíteni. Olyat, ami vízszintes, nem dülöngél összevissza, a piskóta- és krémrétegek egyforma méretűek, és a "bevonat" is egyenszilárdságú.
Tehát épp a csokikrém-rétegeket próbáltam szép egyenletesen összeintegrálni a piskóta-karikákkal, amikor jött a csengetés. A délelőtt 11 órára tekintettel egészen biztos voltam benne, hogy ez a postás. Az meg nem egy türelmes fajta, vár egy percet, bedobja az értesítőt, és akkor mehetek sorban állni.
Eldobtam a kenőkést, gyorsan lenyalogattam a csokit a kezemről, felkaptam a cipőmet, és már szaladtam is lefelé.
Szerencsére még ott volt, valami csomagot hozott, de egyből nekem szegezte a kérdést:
- Személyi igazolványt hozott?
Ja persze, örültem, hogy hoztam a "türelmi szintidőt", különben is, mit csinált már megint Micsurin, keresztezte a postást a rendőrrel?
- Nem - feleltem -, de ezt most minek, eddig nem kellett!
- Már kell, július 1 óta új postatörvény van, rá kell írni a személyigazolvány-számot az átvételire. Esetleg nem tudja fejből?
Arra gondoltam, hogy ott áll a torta a pulton, a csokikrém még távolról sem egyenletes, a végén még odadermed. Vagy megolvad és kifolyik... Mégse tudtam a postásra haragudni, azért az emberek nagy része ritkán kap csomagot, képzelem, július eleje óta hányan küldték el a fenébe.
- Tudja mit? Üljön szépen vissza a kocsiba, én felslattyogok, lehozom azt a személyit! - Közben arra gondolok, hogy egyúttal vetek egy pillantást arra a tortára, hogy most éppen dermed-e vagy folyik.
- Az nem jó, még sok csomagot kell kivinnem! Figyeljen ide! Én nem vagyok rendőr - jó, de akkor mit is csinált Micsurin???? -, nekem nem kell leellenőriznem, elég ha valamit beír!
- Hát, az újra nem emlékszem, de a régi, ami két éve járt le, valami AK 4712 izé volt! Jó lesz?
- Jó lesz, csak írja már!
Leírom, a végére odabiggyesztek két nullát, közben azon töprengek, hogy esetleg nincs-e ebben is valami ellenőrző kód. És ha igen, akkor valaki ellenőrzi-e a nap végén. Vagy egyáltalán megnézi-e valaki az aláírt lapokat!
A postás látja, hogy együttműködő magatartást tanúsítok, megtörli a homlokát, és magyarázni kezd:
- Tudja, ez az egész a NAV miatt van! Hogy lehessen tudni, pontosan ki is vette át a csomagokat. Mert sokan csinálják azt, hogy Kínából megrendelnek dolgokat, mert ott olcsóbb, aztán a "vaterán" árusítják.
Na, ezen a ponton némán felüvöltök. Egyfelől mivel a csomagban a kisebbik Kiccsaj szülinapi ajándéka van, amit a keresztanyja küldött vidékről, másrészt ez megint az ágyú esete a verébbel.
Természetesen fogalmam sincs arról, hogy a posta csomagforgalmának mekkora részét képezik a "rokonyi pakkok", és hány százalék a "vatera". De gyanítom, hogy ez utóbbi maximum néhány percent!
Ezért nem tűnik túl barátságosnak, hogy mindenkit - főleg a postásokat - szívatnak ezzel a személyigazolvány-számosdival.
És az, hogy ki vette át a csomagot, a NAV szempontjából irreleváns! Ugyanis - akár a normál kereskedelemben - a magánszemély vevőnek csak a vételárat kell kifizetnie, az adó befizetése, illetve az adminisztráció az eladó dolga. Ráadásul nem tudom, az adóhivatal mit kezd a Szent Számmal, a név és a cím alapján ugyanúgy lehet szűrni.
Pontosabban lehetne! De nem lehet, mivel mindenkitől elkérik, nem csak a "vaterázóktól".
Ha már szűrni szeretnénk, akkor inkább azt kéne megvizsgálni, hogy ki az, aki "gyanúsan" sok csomagot ad fel. Ezt meg a Posta csomagregisztrációs rendszerében elhelyezett ügyes lekérdezéssel lehetne.
De úgy látszik, szívatni másokat sokkal jobb móka!