Ez is rám fért... Kezdem azt hinni, hogy az élet minden területén megvan a kommersz, "bolti", amin felnőttünk, és vannak az igazán minőségi termékek... Például egész tűrhetően felnőttem a sárga dobozos, filteres Lipton teán - ünnepnapokon kék Earl Grey -, természetesen cukrozva és citromozva. Aztán amikor megjelentek a teaboltok, gyorsan kiderült, hogy a szálas az igazi. Amit a filterbe raknak, az már csak a szemét, a "törek", aminek selejt jellegét jól eltakarja a fehér papiros.
Jó, de hogy kerül ide a kávé? Nem ez a jó kérdés... Hanem az, hogy kerül a blogger a Kávémesterhez!
Először nekünk is az átlagos "tízezerforintos" elektronyos kávéfőzőnk volt. Aztán pár év elteltével a Zasszony elkezdett panaszkodni, hogy nem jó az íze a kávénak, meg nem is lehet abban a vacakban rendeset főzni, mert dugul, híg, minden baja van.
A Kedves Olvasó a lépcsőházfestéses történet óta már sejtheti, hogy a Zasszonyt nem lehet ilyenkor egy laza "jóleszazmégegydarabig" dumával lehessinteni a témáról, ezúttal is megtalálta a neten a megfelelő megoldást, a French Presst. A folyamat "melléktermékeként" - a Google a barátod, és az igazán önzetlen barát megosztja veled a kapcsolati tőkéjét is - megismerkedett a Kávémesterrel. Aki nemcsak a kávéfőző alkalmatosság rejtelmeit magyarázta el, hanem ellátta pár jó tanáccsal a kávézási folyamat egészével kapcsolatban. Persze az igazi a "példán keresztül történő szemléltetés", így a blogger ma egy igazi degusztációs kávémenüsort fogyaszthatott el.
Ami nem holmi bolti késztermékből lett összeállítva, hanem a Kávémester személyesen pörkölte. Természetesen magyarázatot is kaptam mindehhez. Kiderült, hogy a kávé akkor az igazi, ha frissen van pörkölve, mindig csak annyi, amennyi maximum egy hónapig kitart.. Utána már kezd elillanni az aroma, még akkor is, ha le van zárva... Aki igazi ínyenc, az nem is vesz onnan, ahol nyitott hordóból, zsákból árulják! Hiszen a kiáramló jó illat odacsábítja a vevőket, akik aztán az odacsábításhoz szükséges aroma elvesztésével csökkentett minőségű árut veszi meg.
Persze a bolti alapanyag még ennél is silányabb.
Kétféle kávé létezik ugyanis. Az arabika, aminek kisebb a koffeintartalma, cserébe viszont jobb, "kávésabb" az íze. Meg a robusta, ami ugyan koffeinben gazdagabb, de nem olyan jóízű.
Amíg csak szemes kávét árultak, nem is volt akkora a baj... Aztán feltalálták a vákumcsomagolt, őrölt kávét - természetesen azért, hogy növeljék a felhasználó kényelmét, ne kelljen vacakolnia a darálással -, azóta sokkal könnyebb kicsit másként értelmezni a kávé összetételét, mint ahogy az a zacskóra van írva.
És itt be is lép a harmadik "kávéfajta", az árpa... Amivel ugyanolyan jól lehet "dúsítani" a keveréket, mint amilyen könnyen lehet grízzel "szaporítani" a túrótölteléket a batyuban...
Az igazán pofátlanok lezárás előtt még odabiggyesztenek a tasak szájára egy aromacsíkot, így amikor a júzer felbontja a csomagot, megüti az orrát a kellemes kávéillat, aztán amikor a lefőzött termék minősége meg szerénynek bizonyul, akkor az egészet jól ráfogja a főzőalkalmatosságra.
De térjünk rá a menüre. A fokozatosság elvét követve hosszú kávéval indítunk, ami kétféle kávéból készül. Az egyikhez citrusos, a másikhoz csokis ízhatás van beharangozva. Persze azt a sörtovábbképzés óta tudom, hogy nem egy citromos limonádéval keresztezett forró csokira kell számítani, a házigazda biztat is, hogy nem kötelező érezni, azért összeszedek a nyelvem hegyére egy kis savanykás bizsergést.
Az első kört "semlegesítendő" eszek egy falatot Kávémesterné sütőtökös pogácsájából, amit egy szóval lehet csak jellemezni, isteni.
A lazára vett kezdés után jöhet a Macsók Kávéja, a ristretto. Ami duplának megfelelő mennyiségű kávéból és kb. 2 cent vízből készül. Amit az Igazi Macsók egy hajtással küzdenek le... Majd isznak hozzá vizet... Vagyis a teljes duplának megfelelő lét beviszik a szervezetbe, csak ettől a módszertől menőnek érzik magukat.
Mivel degusztációs menüről van szó, így csakazértis lassan kortyolgatva iszom. Bizony, nagyon koncentrált, "igazi mokka" íze van, amit a beletett cukor sem nagyon enyhít.
Ugyanis - ahogy a Kávémestertől megtudom - cukrot rakni a kávéba nem szentségtörés, sőt! Vannak olyan ízek, aromák, amiket a cukor felerősít, illetve előhoz.
Végezetül az általam leginkább kedvelt változat, a capuccino kerül terítékre. Természetesen gondosan előmelegített pohárban, elvégre hiába készítjük el gondosan a feketelevest, ha azt rögtön el is hűtjük a "hideg" csészével, azonnal lerontva annak élvezeti értékét.
Az alapanyag mézes ízesítésű, ezt tényleg érzem is. A korty majdnem végig kávéízű, aztán a végén, "távozóban" átvált olyan édeskés mézszerűre, olyasmire, mint amit a mézes teában érezni.
Kérdezem a házigazdát, hogyan lett a hobbija a "kávézás". Elmondja, hogy egyszer volt Olaszországban, ahol megkóstolva a helyi nedűt, ugyanúgy rádöbben a különbségre, ahogy a bloggert érte meglepetésként, micsoda különbség van a friss és a szárított, "horváthrozis" bazsalikom között...
Lassan eltelik az igazán kellemes délután, ideje távozni... Már csak azért is, mert arabica ide, házi pörkölés oda, a blogger kezd félni, hogy a bevitt koffeinmennyiség teljesen megakadályozza az éjszakai alvást...
Persze a kávézás nem ér ilyen egyszerűen véget... Még órákkal később is itt van a számban az elfogyasztott többféle kávé kellemes utóíze...
