Most mit csináljak, ha éves bérletem van. Mert Apukám jóvoltából évek óta azt veszek. Eleinte tartottam attól, hogy mi lesz, ha ekkora értékű valamit elveszítek... De aztán bevezették a két-három havi bérleteket, tudtam "edzeni" a Nagy Elhatározásra.

Két évvel ezelőtt belevágtam. Az év első pár hónapjában még paráztam egy adagot, de ahogy telt múlt az idő - és ezzel együtt a kockáztatott összeg -, egyre nyugodtabb lettem. Ráadásul tavaly bevezették, hogy az éves bérlet havi szelvényekből áll, ezzel a para megszűnt.
Miért is írom le mindezt? Mert amilyen előnyös az éves bérlet normális esetben - például évente csak egyszer kell sorban állni -, annyira hátrányos BKV sztrájk esetén... Mert mit kezdjek azzal a "kompenzációval", ami abból áll, hogy a következő havi bérlet pár nappal tovább érvényes? Meg persze ígérgetik, hogy legközelebb az évesen is lesz erre hivatkozva egy kis kedvezmény, de ezt könnyen "meg lehet oldani" azzal, hogy kicsit jobban emelnek, vagy egy kicsit kevesebb alap-kedvezményt adnak, így eliminálva a jóvátételt.

Ma azonban sikerült elégtételt venni. Mivel a Zasszony a Kiccsaj miatt még itthon van, nem veszünk Neki bérletet. Ha néha BKV-val közlekedünk, akkor jegyet szoktunk lyukasztani. Ma valahová taxival jöttünk-mentünk, de a helyszínen várni kellett, ezért elmentünk ebédelni. A Kisföldalatti megállójában ott álltak a biztonsági őrök. Hirtelen eldurrant az agyam, aminek következményeként az alábbi párbeszéd zajlott le:

BŐ: - Jegy, bérlet?
J:   - És múlt héten merre voltak? És a buszok?
BŐ: - Háááát, a többiek nem tudom, én betegállományban voltam...
J:   - Persze... - (rettentő csúnyán néz)
BŐ: - Hány megállót mennek?
J:   - Kettőt! (valójában persze többet...)
BŐ: - Na, akkor menjenek!

Nagyjából ennyi! Visszafelé inkább sétáltunk, de legalább egy jegynyit visszahoztam a múlt heti "káromból"...