Amikor húszévesen - az erős nőhiány okozta egyáltalán nem leplezett csajozási szándékkal - egy haveroddal mész buliba, akkor két "torkig" szerelmes pár kivételével az összes résztvevő hasonló céllal érkező pasi. Amikor közel a negyvenhez, immáron a feleségeddel, illetve baráti házaspárral mész egy nyilvános helyre, rajtatok kívűl az összes asztalnál az egy pasi, minimum öt - élénken nézelődő - csaj a felállás...
Ha a meghívón menüvacsora szerepel, akkor a megérkezésedet követő negyedórán belül jönnek a pincérek, és egy menetben felszolgálják a komplett ötfogásos éteksort. (Az egyes adagok hiába tűnnek kicsinek, a desszertnél már alig "szuszogsz"...) Csak ezután tudsz menni táncolni. Cserébe viszont öt perc "ugra-bugra" után erősen kell koncentrálnod, hogy - még ha teljesen alkoholmentesen is abszolválod a szilvesztert - az új esztendőt ne libamájjal töltött "kisróka" világrahozatalával indítsd.
Ha viszont büfévacsorára vagy befizetve, és az "egy kis tánc-egy kis kaja" stratégiát választod, akkor az első kör testmozgást követően megdöbbenve tapasztalod, hogy - a méregdrága belépőjegy ellenére - a tulajdonos/személyzet az extraprofitra hajt, ezért a pillanatok alatt letakarított tálak utántöltése elmarad...
A percről-percre zsúfoltabb táncparkett segít leplezni tánctudásod hiányosságait. Hiába segít a Budapest-Eger buszjáratra történő péntek és vasárnap délutáni feljutási küzdelemben szerzett négyéves rutinod, csak annyi helyet tudsz "kiszorítani" magadnak, ami némi egy helyben történő lötyögéshez elég.
A Karácsonyra kapott új nyakkendőt csak abban az esetben érdemes felvenni, ha nem tetszik, mert úgyis leeszed... Vagy ha nem, akkor mindig akad egy részeg/őrült, aki pezsgőspohárral a kezében megy táncolni, és természetesen szélesen hadonászós mozdulatokat vezet elő...
A jelenlegi fizetőképes célközönség a nyolcvanas években volt kamasz, ezért - akár élőzenés, akár DJ-s a party - el fog hangzani a Házibuli betétdala a Reality. Ha a belépő tizenötezer forintnál többe kerül, akkor jár a "folytatás", a Your Eyes is.
De hiába van így belőve az a célközönség, legkésőbb hajnali kettőkor becsúszik egy Kék a szeme is.
Ha a zsúfolt táncparketten találsz egy üres folyosót, az tuti, hogy a pincérek vonulási ösvénye. Hiába tűnik az adott pillanatban jó mókának a feje fölött pezsgőspoharakkal teli tálcákkal egyensúlyozó pincér feltűnésmentesen történő hónaljon-csiklandozása, amikor hazaérve ragacsos hajadból próbálod kifésülni az üvegszilánkokat, rájössz, hogy ez nem volt egy túl nagy ötlet...