A blogger veseköves lett. Nem először. Tizennégy évvel ezelőtt volt a premier. Akkor nem értettem, hogy mi ez az eszeveszett, elviselhetetlen görcsös fájdalom. Ezért elmentem az akkor már "házinak" becézett - tényleg csak becézett, ha valóban az lenne, akkor kijönne, és nem a betegnek kéne bevánszorogni - körzetihez. Természetesen a gyötrő fájdalom sem mentett meg attól, hogy kivárjam az sztk nénikék hosszú sorát, cserébe viszont - mivel ez elvileg népbetegség - a "rutinos" sorstársak már a váróban diagnosztizálták a vesekövet.

A diagnozist aztán a körzeti is megerősítette, adott egy görcsoldó injekciót meg egy beutalót a János kórházba. Pardon, akkor már megvolt a rendszerváltást követő "modernizálás", vagyis minden kórház - István, János, Rókus - neve elé odabiggyesztették a Szent előtagot, vagyis helyesen a Szent János kórházba küldtek. Ott szépen megultrahangoztak, immár harmadikként diagnosztizálták, hogy vesekő, mondták, hogy eszegessek No-spat, és sok szerencsét kívántak a kipisiléséhez. Ja, és hogy üvegbe azt a vizelést, hogyha megvan a kő, vigyem be analizáltatni.
Mire hazaértem az injekció hatása elmúlt, három nap szenvedés következett, de végül kijött a kavics. Bevizsgálták, mondták, hogy kalcium-oxalát, nem tudják, mi okozza, de kerüljem a sóskát, a spenótot és a csokit.

Azóta vesekő pár évenként visszatérő, kellemetlen vendég nálam. Mert a sóskáról és a spenótról könnyű szívvel lemondtam, de a görcsös szenvedés emléke pár hét alatt elmúlik, a csokoládé meg olyan csábítóan finom dolog...
Mivel már többször megtörtént, és a fent leírtak alapján úgysem tudnak vele mit kezdeni, általában önállóan végigszenvedem a procedúrát - ami rendszerint egy nap alatt lezajlik -, nem tetézem a bajt orvos felkeresésével. Egyszer fordult elő, hogy annyira görcsölt, hogy felhívtam az éjszakai ügyeletet, és megkérdeztem, ha elvánszorgok hozzájuk, adnak-e egy injekciót, mire közölték, hogy nem, vegyek be két No-spat meg négy algopirint, és ha jobban vagyok, menjek be a Jánosba.
Másik alkalommal éppen a kedvenc - azóta megszűnt - fegyveres testületemnél tartottam oktatást, amikor rámtört a görcs. A kedves Őrnagy Asszony soron kívül beadatott egy szurit az orvosukkal, majd egyenruhában-szolgálati kocsival száguldott el velem a Jánosba, gyakorlatilag úgy kellett lebeszélnem, hogy a vállán cipeljen fel az urulógiára.
Ahol aztán a nagy sietség hiábavalónak bizonyult, ezren álltak előttem. Mire bejutottam, az injekció hatása elmúlt, már fetrengtem a görcstől. A doki egy öreg unott pofa volt, nézi a "harcidoki" papírját, majd nagy kegyesen csinál egy ultrahangot. Utána közli velem, hogy nincs vesekő. Kérdezem, hogy akkor mire fel a tünetek. Mondja, lehet, hogy mocorog valami. Ami nincs... Hazaérek, megkezdem az ilyenkor szokásos "víztúladagolást", egy óra múlva kint is van a nemlétező kő.

A tegnapelőtt este is a szokásosan indult. Kellemetlen lágyéktáji fájdalom, fél óra múlva vese bedurran. Innentől kezdve háromfajta tevékenység; szó szerinti görcsöléses nyomás a slózin, fel-alá sétálás, illetve eszméletlenül kifacsart pózban történő kucorgás. És közben a No-spa, algopirin kombó eszegetése. Most nem múlik el egy éjszaka alatt, ezért tegnap délután elhatározom, hogy elugrom egy ultrahangra, nehogy még a végén akkora legyen, hogy ne tudjon magától kijönni. Először a környék magánrendelőit hívom, görcsökben fetrengve mégsem jó órákig várakozni, de mindenhol húsz rugó feletti összegeket mondanak. Anyátok! Egy öt perces vizsgálatért, ami csak diagnosztika. Nem marad más hátra, elhatározom, hogyha kicsit enyhül a görcs, benézek Janihoz. Felhívom őket, mondják, nyolctól-ötig van rendelés. Atyámmal megbeszélem, megígéri, reggel bevisz.
Hajnali háromkor ébredek, elmúlt a görcs. Megyek a vécére, edényke elő, semmi. Lassan elkezd fájdogálni, időnként pár percet görcsöl is. De hét körül megszűnik minden jelenség. Mielőtt indulunk, még beugrok előző napi törzshelyemre, és voilá, megszületik az "eredmény". De ha már útra készen állunk, menjünk csak, legalább megnézik, maradt-e benn még valami vagy tényleg vége.

Háromnegyed kilencre odaérünk, az ajtón felirat, hogy betegfogadás csak előjegyzésre. Egy pasas várakozik, mondja, hogy ő a nyolcórás, de orvos még nincs. Kijön egy undok nő, vázolom mi a szitu, hogy kőszülés volt, szeretném ha megultráznának. Közli, hogy csak előjegyzésre, hozza is a füzetét, megajánlja egy december 28-i időpontot.

A jó édes anyátokat! És addig mi van? No, nem valószínű, hogy lenne még benn valami (azt érzi az ember, ha mocorgás van ha nincs, akkor meg tökmindegy), de mégis! Fizetjük a rakás tébét, és akkor egy ötperces rutinvizsgálattal is szívatják az embert, ráadásul a telefonban félre is tájékoztatnak...

Megoldás persze lenne erre is. Ha már fizetni kell azt a tébét, akkor legyen már lehetőségem választani! Mondjuk úgy, hogy "ingyen" megnéznek az ilyen leprafészkekben, vagy megmondják, hogy - a tébébefizetés függvényében - mennyit hajlandóak téríteni, a többit meg kipengetem saját zsebből, ha érdemi ellátást akarok...